Teljesítve ezzel az egyik választási ígéretét, Dilma Rousseff, Brazília elnöknője egy Igazság Bizottságot hozott létre, ami kivizsgálja az országban történt emberijog-sértéseket, beleértve azokat, amiket a katonai diktatúra alatt (1964-1985) követtek el. A bizottság elnöke a korábbi igazságügyi miniszter és főügyész, Cláudio Fonteles. A testület hivatalosan május 16-án alakult meg.

Miközben az Igazság Bizottság nem olyan hatóság, amely megbüntetheti a bűncselekmények felelőseit – mint ahogy nem írhatja felül az 1979-es Amnesztia Törvényt, ami meggátolja a diktatúra által elkövetett gyilkosságok, eltűnések és kínzások felelősei ellen indítandó eljárásokat –, de beidézhet tanúkat és hozzáférhet kormányzati dokumentumokhoz. Ráadásul két éve van arra, hogy meghallgassa az áldozatok és tanúk vallomásait, és elemezze az összes információt, ami a tények tisztázásához szükséges.

A kiindulópontja azok a vizsgálatok, amelyek még az Amnesztia Bizottság előtt folytak, és amelyek azokat a kérvényeket tanulmányozták, amelyek állami bocsánatkérést kértek a katonai rezsim áldozatai részére, valamint a Politikai Gyilkosságok és Eltűnések Bizottság vizsgálatait, amelyek azok után folytak, akik tudtak minderről.

Ezzel a kezdeményezéssel a kormány azt reméli, hogy annak megismerése, hogy mi történt az 1964 és 1985 közötti években, garancia lesz arra, hogy Brazília soha nem fog átélni hasonló időszakot.

Az intézkedéshez egy Információ-hozzáférési Törvény társult, ami a közhatalom minden szféráját arra kötelezi, hogy kiadjon minden információt, amit az állampolgárok kérnek, mégpedig egyszerű, közérthető nyelvezetben, és ezeket az információkat az Interneten is közzétegye.

A törvényhozás meghatározott egy huszonöt éves titkosítási időszakot a szupertitkos dokumentumok részére, egy tizenöt éveset a titkos információk részére, valamint öt éveset a korlátozott hozzáférésűeknek. Ezeket az időszakokat csak egyszer lehet meghosszabbítani.

Brazília így belépett az olyan országok sorába, mint Argentína, Chile, Peru és Guatemala, ahol hasonló bizottságok alakultak, hogy feltárják a történelmük borzalmas pillanatait.

„Ez történelmi dátum a brazilok számára. Két törvény került elfogadásra, amelyek különböző, de egymáshoz kapcsolódó kérdésekkel foglalkoznak; döntő lépés ez a brazil demokrácia megszilárdításában” – hangsúlyozta Roussef, aki leszögezte, hogy nem az a cél, hogy bosszút álljanak azokon, akik bűnöket követtek el, hanem hogy feltárják az igazságot.

Ez egy olyan kérdés, ami közvetlenül érinti az elnököt, aki személyesen megtapasztalta a diktatórikus elnyomást. Rousseff a Palmares Forradalmi Fegyveres Élcsapat és a Nemzeti Felszabadító Kommandó gerillacsoportok tagja volt. Ebben az időben a gerilla mozgalom Jeanne D’Arc-jaként ismerték.

1970-ben tartóztatták le, és huszonkét napig kínozták. Három évig volt börtönben. „Senki nem jött ki sértetlenül” – zárta rövidre a brazíliai Piauí magazinnak, néhány hónappal azelőtt, hogy megnyerte a 2010-es választásokat.

Számos politikai vezető szenvedett el hasonló bánásmódot a diktatúra alatt, köztük Luiz Inácio Lula da Silva korábbi elnök (2003-2010) is, aki azért börtönöztek be, mert munkásvezetőként fellépett a diktatúra ellen.

Az elődje, Fernando Henrique Cardoso (1995-2002) száműzetésben volt Chilében, Gilberto Gil és Caetano Veloso, énekes-dalszerzők pedig Londonban voltak menekültek.

A Brazíliában létrehozott Igazság Bizottság alapvető fontosságú abban, hogy az új generációk tudomást szerezzenek a közelmúltról, amikor is emberek ezreit börtönözték be, kínozták és gyilkolták meg.