Egy guatemalai bíróság bűnvádi eljárást indított csütörtökön José Efraín Ríos Montt volt guatemalai diktátor ellen népirtás és háborús bűnök elkövetése miatt.
A 85 éves nyugalmazott tábornok első meghallgatását követően a bírónő úgy döntött, hogy a vádlott – előrehaladott kora miatt – az eljárás idejére házi őrizetben maradhat. Ríos Montt az ügyészség által felsorolt vádakra úgy reagált: megértette azokat, és él a hallgatás jogával.
Ríos Montt 1982-ben puccsal került az állam élére, és őt teszik felelőssé az ixil nevű maja népcsoport ellen elkövetett tömegmészárlásért. Több mint 1700 gyilkosságot, továbbá emberiesség ellen elkövetett bűntetteket írnak a számlájára. Az ügyészség szerint a volt tábornok szemet hunyt a baloldali felkelők likvidálása céljából katonák által alkalmazott erőszakcselekmények – kínzás és nemi erőszak – felett.
A volt vezetőt eddig mentelmi joga miatt nem vonták felelősségre, amelyet képviselőként élvezett, a tavaly novemberben összeült új törvényhozásban viszont már nem kapott mandátumot. Carol Patricia Flores bírónő szerint elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az eljárás megindításához, és mint mondta, az ügyészséggel egyetért abban, hogy Ríos Monttnak felelnie kell az 1982 és ’83 közötti uralma alatt elkövetett kegyetlenségekért.
A szóban forgó tömegmészárlás a több mint harminc éven át tartó, 1996-ban véget ért polgárháború idején zajlott le. Ebben az időszakban a különböző katonai rezsimek irányítása alatt összesen 200 ezren haltak meg a közép-amerikai országban, s több települést szabályosan kiradíroztak az ország térképéről annak megakadályozására, hogy a helyi őslakosok a baloldali gerillákkal egyesüljenek.
Egy polgárháború története
A többszázezer ember halálát, 40 ezer eltűnését és egymillió fő menekülését okozó guatemalai polgárháború leghevesebb időszaka a hetvenes évek végére, a nyolcvanas évek elejére esik. 1970 és 1978 között az Amnesty International becslései szerint legalább 60 ezer ember veszítette életét politikai erőszak miatt. Csak 1982-ben 11 ezren haltak meg. 1983-ban jobboldali tisztek eltávolították a választott elnököt, s a puccsok bevett szokása szerint feloszlatták a parlamentet, és hatályon kívül helyezték az alkotmányt.
A háromtagú junta élére José Efraín Ríos Montt tábornokot, a korábbi energikus protestáns hittérítőt állították, aki hamarosan megszabadult két társától, és magához ragadta a teljhatalmat. Amikor már hatalmában megerősödött, Ríos Montt bevezette a cenzúrát, rendkívüli állapotot hirdetett, és a hadsereg megkezdte a gerillamozgalom szisztematikus felszámolását. Teljes falvakat mészároltak le, indiántelepülések tucatjait égették porig, azzal a váddal, hogy támogatják a gerillákat. A sokszor meghatározhatatlan gyökerű jobboldali halálbrigádok iszonyú mészárlásokat hajtottak végre.
Erre az időszakra esik a gerillamozgalom jellegének a megváltozása is. A máig legnagyobb létszámú, több független csapatot egyesítő Guatemalai Nemzeti Forradalmi Egység (URNG) ekkor jelentette be, hogy a jövőben minden eszközzel távozásra kényszeríteni a tábornokokat.
A kormány is új taktikához folyamodott: a gerillák hátterét és tömegbázisát támadta meg. A „puska és bab” program keretében élelmiszert és gyógyszert juttatott a nélkülöző őserdei indiánfalvakba, ugyanakkor szinte belekényszeríttette a hadra fogható falusi férfiakat az újonnan alakított Polgári Önvédelmi Egységekbe (PAC), amelyek egyetlen feladata a gerillák felkutatása és megsemmisítése volt. A PAC létszámát néhány év alatt 900 ezerre duzzasztották, s a besorozott falusiak sokszor arra kényszerültek, hagy saját testvérükre és szomszédjukra gyilkolják meg az erdőkben.
A kormány beindította a „modellfalvak” programját is, aminek keretében teljes településeket helyeztek több száz kilométerrel arrébb, az indián közösségek számára ismeretlen természeti környezetbe. Az áttelepítések következtében, illetve a besorozástól és a megtorlástól való félelem miatt százezrek hagyták el lakóhelyüket, közülük legalább 80 ezren a szomszédos Mexikóba menekültek.
Nem enyhítette a feszültséget az sem, hogy a nemzetközi nyomásra – az USA a katonai segélyek leállításával fenyegetőzött – megtartott 1986-os választások révén polgári kormány jutott hatalomra. Azt ugyanis két oldalról is támadták: a városokban az áremelések miatt tüntetett és sztrájkolt a lakosság – a kormány legtöbbször meghátrált –, a hadsereg és a jobboldali halálbrigádok pedig a tovább folytatták a gerillák és a kormánypárti politikusok legyilkolását.
Az URNG és a kormánypárt első tárgyalására nagy titoktartás közepette 1990 márciusában került sor a norvégiai Oslóban. Közben Ríos Montt kis híján ismét visszakerült a hatalomba, de végül a bíróság tiltása miatt egykori kormányának egyik tagja, Jorge Serrano Elías került az elnöki székbe 1991-ben. A tárgyalások Mexikóban és Spanyolországban folytatódtak, minden eredmény nélkül. Közben a jobboldali paramilitáris csoportok emberjogi aktivisták, szakszervezeti vezetők, kormánypárti politikusok elleni gyilkosságokat hajtottak végre. 1993-ban hangzott el először, hogy a kormány kész békeszerződést kötni a gerillákkal. Az akkori tárgyalások középpontjában – melyekbe közvetítőként az ENSZ is bekapcsolódott –az ország politikai, szociális és gazdasági rendszerének a megreformálása áll.
Kapcsolódó cikkek:
Hiába vált el a first lady, mégsem lehet elnök
Guatemalában vészhelyzetet hirdettek a vérengzés miatt