Amikor hasmenéstől elgyötörten, két óra gyaloglás után Emmanuel Losier végre elérte az ország közepén lévő otthonához legközelebb eső kolera központot, meglepetten látta a sok üres ágyat és a kubai orvosokat, akikkel nem tudott kommunikálni.

„Nélkülük mostanra az egész ország elpusztult volna” mondta Losier, akinek infúziót kötöttek be, és egy vödröt akasztottak az oldalára. „Úgy tűnik, hogy ők tényleg segíteni akarnak nekünk. Remélem, hogy itt maradnak.”

Losiert egy kubai orvosi brigád látta el a múlt hónapban. Olyan orvosok és ápolók, akikről az a hír járja, hogy Haiti kolera elleni küzdelmének élharcosai. Ők a legjobb szakemberek itt. Losier mellett körülbelül egy tucat súlyos beteg volt egy nagy fehér sátorban a Mirebalais diagnosztikai központ mellett, ami Kuba, a Haiti Egészségügyi Minisztérium, a Partners in Health és a miami egyetem Medishare projektjének közös akciója.

Mivel a halálos áldozatok száma meghaladja a 4.000-et, Haiti továbbra is küzd a járvány ellen, amihez hasonlót 150 éve nem élt át az ország. A vidéki falvakban gyakran nehéz orvost találni. Néhány városi kezelő központban viszont sok ágy van, de kevés a beteg.

Sok, a földrengés után létesített táborban még mindig hiány van tiszta vízből és vécéből, míg sok segélycsoport már csökkenteni kezdi a vízfertőtlenítési programjait. A járvány negyedik hónapjában az ENSZ 164 millió dolláros kolera alapjának, amelynek létrehozására felszólított, kevesebb mint a fele maradt meg.

Éles kritikával illették a nemzetközi közösséget és a nagy segélyszervezeteket, amikor a betegség végigsöpört a vidéken októberben. Az Orvosok Határok Nélkült, „a világ egyik legnagyobb és a legjobban finanszírozott segélyszervezetét” átkozták, mert az a bőséges forrásai ellenére kudarcot vallott halálos kór elterjedésének megállításában.

Miközben sok kritika hibát talált a nemzetközi közösség a tomboló betegségre adott válaszában, a szakértők egyetértettek abban, hogy a kubai orvosi brigád tagjai gyorsan betöltötték a kritikus hiányt az országban, amelynek a halálozási rátája még mindig kétszerese az elfogadott átlaghoz képest.

„A kubai küldöttség tagjai olyanok, akár igáslovak” fogalmazott David Walton, a bostoni központú orvosi segélyszervezet, a Partners in Health igazgatóhelyettese. „Nagyon bölcsek, és nem félnek attól, hogy piszkos lesz a kezük.”

Míg az Egyesült Államok felszerelések és szakértelem formájában több mint 45 millió dollárt költött a haiti kolerajárványra, a pénz szűkében lévő Kuba emberi erőforrásokat bocsátott rendelkezésre. A brigád egy olyan évtizedes orvosi diplomáciai program része, amellyel Kuba jószolgálati feladatokat lát el szerte a világon. Erre a bírálóinak az a válasza, hogy ezzel az emberi jogi visszaélésekről akarják elterelni a figyelmet.

„A kubaiak több orvost és ápolót küldtek, mint bármelyik más ország a világon” mondta Gabriel Thimothe, a Haiti Egészségügyi Minisztérium főigazgatója.

„A járvány kitörését követő napon este hétkor, Kuba egészségügyi minisztere felhívott engem, és azt mondta: »Vannak orvosaink; hova küldjük őket?«”

Az isten háta mögé küldték őket, messze a kórházaktól és a városi központoktól.

„A kubaiaknak kevésbé kifinomultak a módszereik, de sokkal mozgósíthatóbbak” mondta Claude de Ville de Goyet, aki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) képviselője Haitiben.

Volt olyan időpont, amikor az ENSZ adatai szerint a brigád körülbelül 1.400 tagot számlált. Januárban már 47 olyan mobil team volt a járvány sújtotta területeken, amelyeket kubai orvosok és az orvosi iskolájuk külföldi végzősei alkottak. A helyszínre küldött orvosok közül mintegy 125-en haitiak, akik Kuba orvosi iskolájában tanultak, ahogyan ezt Fidel Castro, korábbi miniszterelnök írta egy újságcikkben.

„Egy repülőgép időről-időre újabb 50-100 fővel száll le” mondta Thimothe.

Lorenzo Somarriba, Kuba egészségügyi miniszterhelyettese, aki a haiti missziót vezeti, a latin-amerikai Telesur tévécsatornának elmondta, hogy a csapatok az új közösségi egészségügyi központokban dolgoznak, amelyeknek a létrehozásában egyébként segédkeztek is, a Haiti egészségügyi rendszerének újjáépítését megcélzó nemzetközi összefogás részeként.

„Jellemző ránk, hogy a legtávolibb és a legelszigeteltebb helyeken vagyunk jelen” mondta. „Ha azt mondjuk, hogy »kubai orvosi brigád Haitin«, az egyet jelent azzal, hogy »jelenlét ott, ahol arra a lakosságnak a legjobban szüksége van«”.

A port-au-prince-i munkatársai nem válaszoltak a The Miami Herald megkeresésére.

A kubai sajtó – beleértve a lelkes cikkíróját, Castrót – azzal büszkélkedett, hogy a betegeik között 0,57 százalék a halálozási arány. Az elfogadott norma valahol 1 százalék körül van. Haiti átlagos halálozási rátája 2 százalék.

Az biztos, hogy nem Kuba volt az egyetlen ország, amelyik beavatkozott. Legalább 700 egészségügyi szakember érkezett az Egyesült Államokból, köztük járványügyi szakértők és haiti-amerikai orvosok, mondta Thimothe. Az elsők, akik megjelentek a guanatanamói amerikai katonai bázis orvosai voltak, mondta.

Az Orvosok Határok Nélkül 35 kezelési központot hozott létre.„Az Egyesült Államok egy csomó megfigyelő felszerelést és laborokat hozott. A CDC képzéssel segített” mondta. „A kubaiak terepen dolgoznak.”

A kubai orvosok 11 éve hozták létre a Mirebalais diagnosztikai központot, és az elsők között kondították meg a vészharangot a kolera feltűnésekor Haitin, mondta Somarriba a Telesur interjúban.

„Rengeteg ember jött, minden nap többen” mondta Virginia Quiyala kubai nővér, aki már 19 hónapja dolgozott a Mirebalais-ban. „Először nem tudtuk, hogy mi ez, csak azt, hogy valamilyen járvány. Mindannyian siralmas állapotban voltak. Nyilvánvaló volt, hogy valamilyen nagy dolog közepén vagyunk.”

Dr. Luis Denis González, aki októberben kezdett a Mirebalais-ban dolgozni, elismerte, hogy még a 100 fős csapata sem volt elég, hogy megbirkózzon a vidékről érkező emberáradattal.

„A legnehezebb azt volt látni, hogy közülük mennyien nem jutnak tiszta vízhez” mondta. „Itt az érint a legérzékenyebben, amikor látod az emberek életkörülményeit: azt, hogy nincs vizük. Nincsenek vécéik. Nincs vízkezelés.”

Haitiben jelenleg 100 kolera központ van, amelyek közül sokat kifejezetten a kubai brigád működtet. Egy közelmúltban a Carrefourban található kubai központban tett látogatás során számos orvos várt a betegekre. Kubai zászló lógott a bejáratnál.

„Ma eddig három beteget láttunk el” mondta egy orvos, aki nem volt felhatalmazva a nevének felfedésére. „Többen fognak jönni.”

Thimothe elismerte, hogy számos kolerakórházat, köztük a carrefourit, át kellett telepíteni máshova, mert azokban túl sok kihasználatlan ágy volt. A központok elhelyezése továbbra is az egyik legnehezebb logisztikai kihívás, fogalmazott.

Elmondta, hogy volt olyan, amikor a Cap Haitienben lévő kórházban 600 ágy volt és 40 beteg.

„Én nem osztom azt a mindenkire érvényes kritikát, miszerint az egész nemzetközi közösség kudarcot vallott a kolerára való reagáláskor”, mondta Nigel Fisher, az ENSZ humanitárius hivatalának vezetője. „A CDC rengeteg munkát végez, csakúgy, mint Kanada és olyan latin-amerikai államok, mint Brazília, Argentína, Chile és Venezuela.

„A kubaiak a legmegközelíthetetlenebb területeken végeznek megelőző munkát. Ők nem csapnak zajt, csak végzik a dolgukat.”

Frances Robles

The Miami Herald

2011. március