A venezuelai főváros, Caracas zajos autópályái mellett állnak az egykori Exxon-Mobil olajcég magas épületei. Ma ezek az épületek adnak otthon a Bolivári Egyetemnek, ahol a munkásosztály és a szegények és hátrányos helyzetűek gyerekei kaptak lehetőséget az ingyenes felsőoktatásra, továbbképzésre. 

Itt az oktatás középpontjában a közösségfejlesztés és a közösségi aktivitás fejlesztése áll. A Bolivári Egyetem csak egy a számos innovatív kormányzati fejlesztés közül, amelyet az elmúlt években hoztak létre. Az egyetem által támogatott projektek sora rendkívül hosszú, többek között a nők esélyegyenlőségének a támogatása is. Ezért nem rendkívüli, hogy a nemzetközi nőnap 100-ik évfordulója alkalmából rendezett világtalálkozónak ez az egyetem adott otthont.

A nőnap centenáriumára a világ minden tájáról érkeztek, hogy megvitassák, megtárgyalják a nők helyzetét, az elmúlt száz évben elért eredményeket, valamint, hogy megvizsgálják a venezuelai demokratikus folyamat helyzetét.

A konferenciára számtalan párt, szervezet érkezezett a világ minden részéből, sok venezuelai civil kezdeményezés is csatlakozott hozzájuk. A cél egy volt: ugyan különböző nyelveken beszélő, de igazából egy nyelvet, a harc és a szolidaritás nyelvét igazán tudó és ismerő nők összefogásának erősítése.

Az ecuadori Szövetség a Nőkért és a Változásért nevű szervezet 150 tagja joggal énekelhette a szervezet himnuszát szerte Caracasba: " Bella, bella, bella, que cosa mas Bonita, las Mujeres organizadas luchando por la vida” „Milyen szép, milyen szép, milyen csodálatos látvány ahogy a szervezett nők küzdenek a jogaikért”. Csak ilyen környezetben, ilyen politikai légkörben képzelhető el, hogy összeölelkeznek latin-amerikai asszonyok török nőkkel, ázsiai lányokkal és énekelnek, dalolnak, közösen járják a másik nép táncát.

A konferencia megnyitójára a Nuevo Circo stadionban került sor, ahol elsőként tisztelegtek a hős szocialista forradalmár, Clara Zetkin emlékének, aki pont száz évvel ezelőtt kezdeményezte a nőnapot. Az ezt követő években több millió férfi és nő vonult az utcára, hogy küzdjenek a nők jogaiért, a szavazati jogukért, a nők teljes, politikai és gazdasági egyenlőségéért.

A március 5-től 7-ig tartó konferencia 12 témát dolgozott fel műhelyenként. A témák között szerepelt a nők kettős elnyomása, a szexuális elnyomás és zaklatás, a feminizmus kérdése, a női munkavállalók és a vidéki nő helyzete, az éhezés, az alultápláltság, a háború, az imperialista agresszió, a környezet védelme és az aktív politikai szerepvállalás.

Ezekről a témákról alakultak munkacsoportok és így vitatták meg a javaslatokat 3 napon keresztül.

Abban az elsöprő többség egyetértett a konferencián, hogy mind a nők, mind a világ legnagyobb problémája a kapitalizmus, amely újra és újra megteremti a szegénységet és a nyomort. Az úgynevezett harmadik világ asszonyainak és lányainak szembe kell szállni az imperializmussal, amely valamennyi alapvető szuverenitást el akar taposni, és ezáltal a nőknek semmi esélye sincs semmilyen jogot kiharcolni.

Azt is pontosan lehet látni, hogy a jelenlegi globális gazdasági válság továbbra is aránytalan mértékben sújtja a nőket. Gertrudes Ranjoli Ban, a fülöp-szigeteki Gabriella szervezet képviselője elmondta, hogy szervezete majd 150.000 ezer nőt képvisel és 200 csoportja van az országban. „Ha felmerül a családon belüli erőszak, azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen anyagi körülmények között él a család. Ha szegények, akkor ezt még csak tovább tudja fokozni az erőszak.” Véleménye szerint a legfontosabb feladat, hogy a nőket bevonják az aktív politizálásba, hogy ők emeljék fel a hangúkat a külföldi gazdasági és politikai beavatkozás ellen. Ez azért is fontos, mert tapasztalható a neoliberális politika szörnyű hatása a Fülöp-szigetekre és ennek a közvetlen kedvezőtlen hatása a nők életére. Persze ez nem csak náluk, hanem az egész világon tapasztalható.

Egy kolumbiai felszólaló elmondta: „A nők legsúlyosabb problémája Kolumbiában a 40 éve tartó polgárháború. A nőknek kellett fenntartaniuk a háztartást, szembenézni a kettős, a kapitalista és a patriarchális elnyomással, szembesülni az alacsony bérekkel és az elszegényedéssel.”

Az imperializmus és militarizmus mellett komoly probléma a multinacionális cégek gazdasági és környezeti kizsákmányolása. Erica Carcano, a Universidad Nacional Autónoma de México egyik diákja elmondta: „Az olyan országok, mint például az enyém, nap, mint nap szembesül a vállalatok környezetszennyezésével, amely miatt folyamatosan csökken a tiszta víz mennyisége, súlyosbodik a levegőszennyezés. Mi azon vagyunk, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyben egyensúlyba kerül az ősi tudás és a modern tudás, ami a nőknél rendkívül fontos és alapvető.”

A vidéki, falusi nők helyzetéről szól workshop összefoglalójában kijelentette: a kapitalizmus és az imperializmus a fő vétkes abban, hogy még mindig jelen van a földön az éhezés, a szegénység és az alultápláltság. Ahelyett, hogy ezek ellen küzdene, tovább növeli az írástudatlanságot, elpusztítja a termőföldeket, nem biztosít hozzáférést az alapvető közszolgáltatásokhoz, szétzúzza mindazt, amit méltóságteljes életet jelent a vidéki területeken élőknek.

Németország, az Egyesült Államok, Banglades és egész Latin-Amerika küldötteinek közös tapasztalata, hogy a sok éves harc ellenére nem sikerült biztosítani a nemek egyenlő bérezését, sőt, gazdasági cselszövéssel növekszik a férfiak és a nők közötti fizetéskülönbség, ugyanolyan munkakörökben.

Az abortusz kérdése különösképpen fontos volt az egész konferencián. Annak ellenére, hogy történtek ugyan előrelépések, sok országban még mindig korlátozni kívánják a terhesség-megszakítást. Latin-Amerikában Kuba az egyetlen olyan ország, amely egyetemes hozzáférést biztosít a nőknek a szabad és biztonságos abortuszra. Peru és Argentína küldötte részletesen ismertették a küzdelmüket hazájukban az abortuszhoz való jogért. Az argentin női szervezet 27 éve küzd ezért, önszervező és önfinanszírozó központokat, klinikákat, tanácsadó-irodákat létesítette. Ezt viszont – mint mondták – csak olyan országban lehet megvalósítani, ahol erős nőmozgalom van. Külön foglalkoztak a szexuális felvilágosítás, a szexuális oktatás kérdésével, mivel ez az egyetlen egy lehetőség, hogy csökkenjen az abortuszok száma.

Gloria Jilambe, dél-afrikai küldött elmondta: „Azért akarjuk felébreszteni a nőket, hogy közösen vívjuk meg a harcunkat. Eredményt csak akkor érhetünk el. Nekünk közösen kell fellépnünk az elnyomás, a munkanélküliség ellen, harcolni az AIDS ellen. Nálunk nagyon sokakat diszkriminálnak. Vannak olyanok, akiket azért mert nő, vannak akiket, mert szegény és vannak, akiket azért mert fekete. Rengetek olyan nő van, akit mindháromért.”

Venezuelában hatalmas lépést tettek a nők tényleges és valóságos egyenlősége felé. Az 1999-es bolivári alkotmány minden törvényes garanciát, jogot megadott a nőknek, a legszigorúbban tiltja a megkülönböztetés tilalmát, beleértve a nemi, a munkahelyi, a kereseti, a társadalombiztosítási megkülönböztetést, az első alkotmány, amely következetesen anti-szexista nyelvezetet használ. Hasonlóról számoltak be a hölgyek Ecuadorból is. Ott a 2008-as új alkotmány, amely megtiltja a diszkrimináció minden formáját és fajtáját. Persze mindezek ellenére a valóság még nem mindig rózsás. De – mind mondják – az alapok már le vannak rakva..

Mujeres Por La Vida kollekíva, amely utcaszínházat szervezet a konferencia idejére, itt mutatta be darabját, „A patriarchátuson belül” címmel. Marija Morales, a kollektíva egyik színésze elmagyarázta a darab céljait. „Mi azt szeretnénk vizsgálni, hogyan élnek tovább a patriarchátus eszméi az intézményi rendszerben, a közösségi szervezetekben, vagy akár a középiskolában. Lehet, hogy valaki vörös pólót hord, de továbbra is szexista marad. Ha a forradalom megőrzi a patriarchátust és nem tudja a nők valódi egyenlőségét kiharcolni, nem lehet szocializmus.”

Számtalan javaslattal, remek élménnyel távoztak a Nők Világkonferenciájának küldöttei. Információcsere alakult ki, erősebbé vált a szolidaritás és még távoli országok résztvevői között is kialakulhat szoros barátság, még ha ez „csak” web-barátság is lesz.

Fontos, hogy a jövőben is minél többen hangoztassák, képviseljék a konferencia mottóját: „Nők, egyesüljetek és szervezkedjetek.