Antonio Smith egy 25 éves "bananero" azaz banánmunkás volt Changuinolából, egy kis panamai városból. Vezető volt a Banánipari Munkások Szakszervezetében (Sitraibana).
Smith és munkatársai, főleg őslakosok, a fizetéseik és munkakörülményeik védelmének érdekében az év folyamán folytatott utcai akciók veteránjai voltak. Smith a Cambio Democratico párt tagjai is volt és kampányolt Ricardo Martinelli mellett, amikor az sikeresen indult az elnökségért 2009-ben.
Ez év június 12-én a Martinelli-kormány csupán négy nap tanácskozás után áterőltette a 30-as törvényt a Nemzetgyűlésen. A Chorizo törvénynek nevezett jogszabály különböző törvénytervezetek részeit dolgozta össze, és így törvényen kívül helyezte a szakszervezeti üzleteket, megszüntette a környezeti hatástanulmányokat az ipari projekteknél, tovább nehezítette, hogy a rendőrséget felelősségre lehessen vonni a visszaélésekért és gyilkosságokért, és engedélyezte a sztrájkoló munkások folyamatos helyettesítését.
Megfigyelők állítása szerint a Martinelli-kormány megpróbálja meggyengíteni Panama munkaügyi törvényeit, hogy elősegítse a USA-Panama Szabad Kereskedelmi Egyezmény elfogadását, amit 2007-ben írtak alá, de megrekedt az Egyesült Államok kongresszusában. A Kongresszusi Kutató Szolgálat egy nemrégiben készült jelentése szerint "Panama relatívan magas munkaköltségei (a térséghez képest) és rugalmatlan munkaügyi törvényei meghiúsíthatják, sőt akadályozhatják az Egyesült Államok közvetlen külföldi beruházásait."
A Chorizo törvény hatása egyből érzékelhető volt a Bocas Fruit Companynak otthont adó Changuinolában. A Bocas Fruit Company a közismerten munkásellenes Chiquita Brands leányvállalata. Napokkal a 30-as törvény elfogadása után a Bocas bejelentette, hogy többé nem szed be szakszervezeti illetéket a munkásoktól a hatalmas banánültetvényein, megsértve ezzel a Sitraibanával kötött szerződését. A Bocas mind a 4200 bananerója, köztük Antonio Smith is, július 2-án 48 órás sztrájkot kezdeményezett.
A Munkaügyi Minisztérium támogatását élvezve a Bocas kijelentette, hogy a sztrájk illegális és megnyirbálta a munkások bérét, többek között kétheti fizetési hátralékukat. Ez csak tüzelte a tiltakozásokat Changuinolában; a banánmunkások kiterjesztették a sztrájkjukat, amelyhez újabb 3000 banánmunkás csatlakozott és más együttműködés is létrejött; diákok kivonultak a helyi iskolákból; és emberek fákat döntöttek az utakra, hogy megakadályozzák a rendőrségi rohamosztagosok helikopterrel való odaszállítását. A demonstrációk tovább nőttek amikor két őslakos közösség tagjai beáramlottak a városba, hogy tiltakozzanak a Martinelli-kormányzat által végrehajtott kilakoltatások ellen, ami azért történt mert duzzasztógátakat akarnak építeni a földjükön.
Július 8-án a bananerók egy helyi országúton vonultak fel. A páncélba öltözött Nemzeti Rendőrség gyalogosan és helikopterekkel érkezett, és könnygázt és sörétet kezdett lőni a tömegbe. Tucatjával estek össze az emberek. Antonio Smith utoljára vett lélegzetet. A Human Rights Everywhere (Emberi Jogok Mindenhol - a szerk.) jelentése szerint egy másik bananerót, Virigilio Castillót a rendőrség meglőtte, megbilincselte, megverte és kivégezte. A kormány elismerte, hogy két bananerót agyonlőttek, és emberi jogi megfigyelők elmondták, hogy három kisgyerek és egy idős tiltakozó is meghalt, megfulladtak a könnygáztól. Százak sebesültek meg, köztük az a 47 ember, akik elvesztették egyik vagy mindkét szemüket.
A letartóztatott mozgalom
A következő napokban tömegtiltakozások zártak le városokat Bocasban, és a rendőrség 300 szakszervezeti vezetőt és aktivistát tartóztatott le országszerte; sokakat akkor fogtak el, amikor a gyilkosságokra adandó válasz megtervezésére találkoztak. Szakszervezeti aktivisták és egy helyi bank égő épülete több utcát is elzártak és foglyul ejtettek három rendőrt, akiket napokon belül elengedtek.
Martinelli lemondta az útját a dél-afrikai futball-világbajnokságra, és a kormánya július 11-én bejelentette, hogy a 30-as törvény a munkával, a környezettel és a rendőrséggel kapcsolatos intézkedéseit 90 napra felfüggeszti, és "nemzeti párbeszédet" hív össze.
Hogy jelezze, hogy ez nem meghátrálás, Martinelli még ugyanezen a napon ezt mondta a médiának: "Nem fogjuk engedni, hogy Changuinolában eltűnjön a banánipar a szakszervezeti vezetőknek köszönhetően… akiknek fogalmuk sincs, hogy mi az a demokrácia egy országban, és akik véget akarnak vetni a törvény előírásainak." Július 13-án Panama két fő munkás szövetsége sikeres országos általános sztrájkot, és a frontvonalak meghúzattak.
"Ez háború. Bármi megtörténhet" - mondta Cesar Santos, egy Chiriqui-i aktivista. Chiriqui ugyanott található, ahol Changuinola is, Bocas del Toro tartomány déli részén.
Martinelli képbe kerül
Egy olyan fehér, ultrakonzervatív élelmiszerlánc-mágnás, mint amilyen Martinelli, elnökjelöltsége nem sok sikerrel kecsegtetett egy hagyományosan lázadó országban, amely 3,3 millió lakosának 90 százaléka afrikai, őslakos vagy ázsiai leszármazott. Martinelli az átalányadó és neoliberális politika mellett kampányolt, amit a legtöbb panamai ellenzett. A "Loco" ("Őrült" - a szerk.) gúnynevet ragasztották rá, heves vérmérséklete és állítólagos mániás depressziója miatt. A támogatói elfogadták ezt a nevet és jelképként pólókon és lökhárító-matricákon hirdették: "Los Lobos Somos Más" (Mi őrültek többen vagyunk - szerk.).
Martinelli kihasználta elődje, Martin Torrijos elnök ideje alatt működő előző kormányzat állandó bűncselekményeit és korrupciós ügyeit, hogy militarizálja a biztonsági erőket és növelje az ellenőrzést.
Miközben a panamai baloldal aktív, nincsen neki választási szerve. Minden fontosabb párt jobboldali. Ezekhez képest Torrijos pártja, a Demokratikus Forradalmi Párt (PRD) baloldali. A korábbi katonai rezsim pártja, a PRD keresztülverte a szabadkereskedelmi megállapodást, ami a privatizációnak kedvezett, visszafogott külpolitikát folytatott és szociálisan mérsékelt volt. Viszont elkezdte a rendőrséget és a partiőrséget újramilitarizálni egy olyan országban, amelynek az alkotmánya, amit az Egyesült Államok vezetett be miután megszállta Panamát 1989-ben, megtiltja, hogy az országnak hadserege legyen. A kormányzata vége felé, a PRD elidegenítette néhány támogatóját, amikor a Suntracs, a marxista építőipari szakszervezet három tagját megölték.
Mint minden panamai politikusé, Martinelli korrupció elleni kampánya is azt jelentette, hogy fellép a régi korrupció ellen és így a haverjai szabad kezet kapnak, hogy megkaparintsák a kincstárat. Az alacsony választási részvétel és a neves személyiségekre építő, erősen jobboldali pártokkal való szövetség biztosította a választási győzelmét.
És Martinelli, aki már nyeregben érezte magát, összeveszett Venezuelával, csomagolni küldte azokat a kubai orvosokat, akik ingyenes egészségügyi ellátást nyújtottak, és támogatta a puccsot Hondurasban. Martinellit azért is támadták, mert partizánokat próbált kinevezni a Legfelsőbb Bíróságba, és mert megszegte arra vonatkozó ígéreteit, hogy demilitarizálja a rendőrséget, és számos politikai kinevezés miatt is és mert az általa kiválasztott jelöltek korrupciós botrányokba keveredtek.
Sok panamai különösen fel volt háborodva amikor, egy Obamával való találkozó során a múlt évben, Martinelli négy haditengerészeti bázist nyitott meg a Pentagon számára. Amerikai csapatok először 1846-ban érkeztek Panamába, és csak 2000-ben sikerült őket távozásra bírni évtizedeken át tartó küzdelmek után.
A Chorizo-törvény
Lenin Montilla, Panamaváros egyik joghallgatója, úgy fogalmaz a Chorizóval kapcsolatban, hogy "egy csomó recepted van, de valójában soha nem szeretnéd tudni, hogy mi is került bele". Így jellemzi az ellenzék a Martinelli által kidolgozott és beterjesztett két új törvényt, amiket a Nemzetgyűlés júniusban elfogadott.
Néhány törvényhozó azzal kellemetlenkedett, hogy el kellene olvasni őket, a kormány pedig igyekezett egy homályos dokumentummal letudni a hivatalos közzétételüket.
A 30-as törvény polgári repülőipar reformjával kezdődik, és olyan intézkedésekkel folytatódik:
"Megszünteti a környezeti hatástanulmányok szükségességét olyan projekteknél, amelyek "szociális érdekeket" szolgálnak, legyenek azok állami- vagy magánberuházások, olyanok, mint autópályák, duzzasztógátak, vagy külszíni bányák.”
"Betiltja a munkások kötelező járandóságait a szakszervezeti boltokban, ami sokkal könnyebbé teszi a szakszervezetek csődbe vitelét azáltal, hogy a munkáltatóknak engedélyezik, hogy nyomást gyakoroljanak a munkásokra egyenként annak érdekében, hogy hagyják ott a szakszervezeteket. Engedélyezi a munkáltatóknak, hogy kirúgja a sztrájkoló munkásokat és tartósan alkalmazzon sztrájktörőket.”
"A munkáltatóknak és a sztrájk-törőknek garantálja a rendőri védelmet a sztrájk alatt.
"Bűncselekménynek nyilvánítja az úttorlaszok emelését, ami mindennapos jelenség Panamában.”
"Védelmet nyújt a rendőröknek bűn-vádi eljárásokkal vagy gyilkossági, vagy egyéb vádak miatti előzetes letartóztatásokkal szemben.”
A következő a 14-es törvény volt, ami bányásztársaságoknak ajánlott fel kitermelési koncessziókat, és előírja a non-profit szervezeteknek, hogy havonta online könyvvizsgálatot vezessenek, ami arra kényszeríthet sok kisebb NGO-t (nem-kormányzati szervezetet - a szerk.), amelynek nincs Internet-hozzáférése, hogy lehúzza a rolót.
Ezek a törvények arra késztették a panamai baloldali szociális mozgalmakat, hogy átlépjenek köztük lévő különbségek egy részén. Környezetvédők ezrei szállták meg az utcákat, és akkora demonstrációt tartottak, amekkorát még soha.
Szakszervezeti aktivisták, diákok és őslakos mozgalmárok is csatlakoztak hozzájuk. A CONUSI munkásszövetség radikális szakszervezetei és a mérsékelt CONATO szövetség egyszerű tagjai további tiltakozásokat szerveztek, amelyhez környezetvédő és feminista csoportok csatlakoztak.
Június 28-án általános sztrájk lépett életbe és nagy felvonulást tartottak, miközben különböző szakszervezetek is tartottak saját akciókat. A Suntracs munkásai új zárakat építettek a Canal Zoneban, a sztrájk folytatódott, a kormány pedig nyomást gyakorolt a spanyol irányítású vállalatkonzorciumra, hogy rúgjon ki 48 sztrájkoló munkást. A multinacionális vállalat kidolgozott egy megállapodást és újra alkalmazta az összes munkást, de a Martinelli-kormány azóta bejelentett egy egyezséget a hondurasi kormánnyal 5000 építőipari munkás behozataláról, akiket esetleg arra lehet majd használni, hogy helyettesítsék velük a harcos Suntracs munkásokat.
Két nappal a changuinolai mészárlás után, 300 mozgalmi vezetőt tartóztattak le országszerte, kezdve a radikálisoktól, mint amilyen a Suntracs vezetője, a társadalombiztosítási szakszervezet mérsékeltjeiig. Sokukat kórházakban vették őrizetbe, ahová a tiltakozások közben szerzett sérüléseik miatt kerültek. A legtöbbjüket órákon belül elengedték, de néhányat közülük egy hétig is fogva tartottak. A Suntracs főtitkára, Saúl Méndez aközött a 18 szakszervezetis között volt, akiket izgatás miatt állítottak elő.
"Martinelli a mészárlás óta egyszer üt, másszor simogat" - mondja Federico Escartín, aki egyike volt az összefogdosott szakszervezetiseknek. A kormány a gyilkosságok után a Changuinola környékén élő őslakos közösségek között gyerekjátékokat és élelmiszereket kezdett osztogatni, de Antonio Smith és Virgilio Castillo sírja mellett ezrek gyűltek össze, és azt kiabálták: "Nem akarunk bicikliket vagy rizses zsákokat, igazságot akarunk!"
Miután a banánmunkások befejezték a munkabeszüntetésüket július 11-én, a CONUSI és a CONATO július 23-án általános sztrájkot szervezett, ami teljesen megbénította az oktatást és az építőipart, és leállította a többi iparág többségét is. A két szövetség meghirdette Martinelli Super99 élelmiszeráruház-láncának, valamint a legfőbb politikai szövetségének tulajdonában lévő Valera likőrmárka bojkottját is.
Miközben a Martinelli-kormány nemzeti párbeszédre szólított fel, csakhogy a CONUSI-t nem hívták meg. A Nemzeti Front a Gazdasági és Szociális Jogok Védelméért, ami egy a CONUSI-t is magában foglaló ernyőszervezet, szintén távol maradt, ráirányítva a figyelmet a kormány által kiválasztott mérsékeltekre és üzletemberekre, akik uralták a találkozót.
Az Összetartozó Emberek Küzdelmének Egysége, az összejövetelen jelenlevő mérsékelt koalíció, azt állította, hogy Martinelli tárgyalói nem ajánlottak fel engedményeket a szakszervezeteknek és a környezetvédőknek.
Ráadásul, a kormány támogatja a Chiquita Brands leányvállalatát abban, hogy az megtagadja a fizetést a sztrájkoló bananeróktól. Egy olyan törvénytervezetet is át akar nyomni, ami hatalmat adna Martinellinek, hogy ő nevezze ki a Ngäbe őslakos autonóm körzet vezetőit. Azét a körzetét, ahonnan a legtöbb banánmunkás származik.
A Martinellivel és más iparmágnásokkal szembeni ellenállás elsöprő, még néhány üzlettulajdonos is ellenzi a munkásellenes és környezetvédelem-ellenes törvényeket. A számára második ciklust lehetővé tevő alkotmánymódosítás felé kacsingató Martinellivel való szembenállás gyakran megosztott elemeket is egyesít.
A vasököl politikájában bízó kormánnyal szemben növekvő mozgalom azt mondja, nem fog meghátrálni.
José Alcoff, panamai-amerikai független riporter
A cikkben említett politikai szereplők
Demokratikus Forradalmi Párt (PRD): Az 1970-es években, Omar Torrijos tábornok diktatúrája alatt alapított politikai párt. A PRD Panama újbóli felfegyverzésének pártján áll, és 2004 és 2009 között birtokolta utoljára az elnökséget.
Nemzeti Front a Gazdasági és Szociális Jogok Védelméért (Frenadeso): 2003-ban alapították, a társadalombiztosítás privatizációja elleni sikeres küzdelem alatt. A marxistákon alapuló ernyőszervezet utcai akciókra helyezi inkább a hangsúlyt, a választási politika helyett. Tagjai között vannak radikális diákcsoportok, banánmunkás illetve építőipari munkás szakszervezetek, és a CONUSI is, a radikális munkásszövetség.
Összetartozó Emberek Küzdelmének Egysége (ULIP): Egy mérsékelt koalíció, a CONATO alapította 2004-ben. Az ULIP a PRD baloldali szárnyához kapcsolódik.
A Nemzeti Szakszervezet Egységtanácsa (CONUSI): A munkásszövetség radikális szárnya. Mintegy 80 000 tagja van, köztük építőipari, gyártóipari és banánmunkások, és a legnagyobb pedagógus szakszervezet.
A Szervezett Munkások Nemzeti Konföderációja (CONATO): Mérsékelt munkásszövetség, 150 000, elsősorban az egészségügyben, a gyártóiparban és a kormányzati szektorokban dolgozó taggal.
30-as törvény: Másik nevén a Chorizo törvény, különböző törvénytervezetek zagyvaléka, ami gyengíti a szakszervezeteket és a környezetvédelmi törvényeket, betiltja az útlezárásokat, és megnehezíti a rendőrtisztek felelősségre vonását gyilkosság vádja esetén.
14-es törvény: Rögtön a Chorizo törvény után fogadták el, sok éves börtönbüntetést irányoz elő útlezárásokért, amik egyébként mindennaposak az országban, és szigorú könyvvizsgálatot követel meg a nonprofit szervezetektől.
Suntracs: 40.000 építőipari munkás marxista szakszervezete, a méretben legnagyobb a CONUSI-ban, és a vezető erő a Frenadesóban.
Sitraibana: Körülbelül 4000, Nyugat-Panamában élő és dolgozó, többségében őslakos banánmunkás szervezete.
Demokratikus Változás (CD): Ez a szociálisan konzervatív párt képviseli Panama gazdagabb és fehérebb rétegeit, és egy jobboldali pártokból álló koalíciót vezet.