A Plaza de Mayo Nagymamái emberi jogi szervezet erőfeszítéseinek köszönhetően egy újabb újszülöttként az anyjától elrabolt nő találkozhatott végre igazi rokonaival. A negyvenéves Adriana, aki nem szerette volna elárulni a vezetéknevét, személyazonosságára egy önként vállalt DNS-teszt után derült fény.

A nő DNS-e egyezést mutatott az argentin katonai diktatúra idején eltüntetett szülei rokonaiéval. Adriana a 126. gyermek, akit megtaláltak a „piszkos háború” áldozataiért kampányoló Nagymamák.

Adriana (középen) az életét megváltoztató információkat tudott meg a kilétéről - Fotó: Reuters

Adriana egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy amikor az őt felnevelő házaspár meghalt, valaki elmondta neki, hogy ő nem a biológiai gyermekük volt.

„Szombaton tudtam meg ezt, és hétfőn már fel is kerestem a Nagymamákat, mert a születésem időpontja miatt mindennél jobban tudni szerettem volna, hogy én is az eltűnt emberek gyermeke vagyok-e” – mondta, utalva arra a több ezer gyermekre, akiket baloldali aktivistáktól raboltak el az 1976 és 1983 közötti katonai diktatúra idején.

DNS-tesztet csináltatott, de négy hónap elteltével sem találtak egyezést abban az adatbázisban, amit a Nagymamák hoztak létre azoknak rokonaiból, akiket a katonai rezsim idején tüntettek el vagy gyilkoltak meg.

„Már arra kezdtem gondolni, hogy elhagytak, odaadtak, eladtak, hogy nem kívánt gyermek voltam” – mondta Adriana a biológiai szüleiről.

Hétfőn azonban végre kapott egy hívást az Személyazonossághoz Való Jog Országos Bizottságától (CONADI), és elmondták neki, hogy olyan információjuk van, amit szeretnének személyesen közölni vele. Adriana egyből útnak indult, és megtudta, hogy igazából Violeta Ortolani és Edgardo Garnier gyermeke.

A mérnökhallgató pár diákként találkozott La Plata városában, ahol mindketten egy baloldali diákszervezet aktivistái voltak. Ortolanit a hadsereg 1976 decemberében, nyolc hónapos terhesen tartóztatta le.

Adriana fogságban látta meg a napvilágot 1977 januárjában. Garniert egy hónappal később vették őrizetbe, amikor eltűnt barátnője és gyermeke után kutatott.

Sem az akkor 23 éves Violeta Ortolanit, sem pedig a 21 éves Edgardo Garniert nem látták többé. Ők is aközé a harmincezer ember közé tartoznak, akik a katonai diktatúra idején örökre eltűntek.

Garnier nagymamája soha nem adta fel az eltűnt unokája utáni keresést, és fontos alakja lett a Plaza de Mayo Nagymamáinak. Ő nem tudott ott lenni a keddi sajtótájékoztatón, de Adriana elmondta, hogy már beszélt vele telefonon. „Mindenestől gyönyörű, és nagyszerű személyiség” – fogalmazott Adriana. „A szeretet mindig erősebb a gyűlöletnél.”

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság