Augusztusban hunyt el Luis Corvalán, Chile, Latin-Amerika, de nyugodtan lehet mondani, hogy az egész világ kommunista mozgalmának egyik legkiemelkedőbb, legharcosabb és legbátrabb képviselője. Életrajzának felidézésével, néhány beszédrészletével és képekkel szeretnénk tisztelegni halhatatlan emléke előtt.
Luis Corvalán 1916. szeptember 14-én született Puerto Monttban, Chile déli részén, a Csendes-óceán partján.
Anyja nincstelen és analfabéta parasztcsaládból származott, apja általános iskolai tanár volt, aki Luis ötéves korában elhagyta a családját. Ettől kezdve anyjának kellett eltartani egyedül őt és öt testvérét.
Luis Corvalán kitűnt az iskolában, mint kiváló tanuló és ez tette lehetővé számára, hogy továbbtanuljon az állami tanárképző főiskolán. 1934-ben diplomázott le és tanárként dolgozott az első időkben.
1932-ben az akkor még illegális Chilei Kommunista Párthoz. 1940-ben, miután forradalmi tevékenysége miatt eltanácsolták a tanári pályától Corvalán az "El Siglo" (Az Évszázad) című újság, a Chilei Kommunista Párt lapjának a főszerkesztője lett.
A második világháború után létrejött baloldali egység, a szocialisták, a radikálisok és a kommunisták összefogása nem bizonyult sikeresnek, a földreform megvalósítása miatt.
Az 1947-es általános sztrájk után, az USA nyomására betiltották a kommunista pártot, sokakat letartóztattak, koncentrációs táborba vittek. Ekkor Corvalán volt az illegális sajtótermékek kiadásáért, a röplapokért felelős vezetője a pártnak.
1950-ben, miután beválasztották a Központi Bizottságba, a rendőrség letartóztatta.
1956-ban az illegalitás körülményei között tartották meg a Chilei Kommunista Párt 10. kongresszusát. Corvalánt itt a párt titkárságának vezetőjének választották meg, majd két évvel később, amikor a párt akkori főtitkára Galo meghalt, Luis Corvalánt egyhangúlag választották meg utódjául, a kommunista párt vezetőjének.
Három évtizedig állt a párt é-lén.1958-ban és 1964-ben - miután a párt ismét legális lett - a kommunista párt a Népi Egység népszerű jelöltjét Salvador Allendét támogatta.
1970-ben Allende elnyerte az elnöki pozíciót, többek közt a kommunista pártnak is köszönhetően, amely 17%-ot szerzett a választásokon. Miután a Népi Egység kormánya monopóliumellenes és antiimperialista programmal meghirdette Chile szocializmushoz vezető útját, az USA által támogatott Pinochet féle fasiszta puccs végett vetett a demokratikusan megválasztott Allende-kormánynak.
Corvalánt bírósági ítélet nélkül Dawson szigetére, egy koncentrációs táborba vitték, és sok más társával együtt kínzásoknak vetették alá.
A Szovjetunió és a világ kommunista mozgalma azonban kiáll mellette. 1973-ban megkapja a Lenin Békedíjat.
1976-ban a szovjet kormány kicseréli a szocializmus ellenes tevékenységéért börtönbe zárt szovjet ellenzékire, Vlagyimir Bukovszkijra. Corvalán a Szovjetunióban kap menedékjogot. Később visszatér Chilébe, és aktív harcosa az ország demokratizálásának.
Életének utolsó percéig részt vett a párt munkájában.
“A Salvador Allende elvtárs vezette kormány létrejötte elsősorban a munkásosztály győzelme. Ez a kormány, társadalmi összetételénél, programjánál fogva reális lehetőséget nyújt a szocializmus felé való haladásra, s így megszűnhet az ember ember által történő kizsákmányolása. Indokolt tehát, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép többi rétege mindent megtegyen a kormány sikeréért.
Népünk győzelme a Latin-Amerikában kialakuló új helyzet, a haladó erők előretörésének körülményei közepette valósult meg. Latin-Amerika nem megdermedt világ, hanem forrásban lévő földrész, mely egy jobb jövő felé halad. Az új történelmi kor kapuit ebben a világban a kubai forradalom tárta ki, és többé nem is tudták bezárni az imperialisták.“
Ma a legforradalmibb tett: harcolni a népi kormány sikeréért (1970)
“- Figyelembe véve az ön meghatározását a Chilében kibontakozott forradalmi folyamat jelenlegi szakaszáról, milyennek látja Corvalán elvtárs az ország szocialista úton való fejlődésének lehetőségeit?
- Az imperializmus az oligarchia nagyvállalatainak államosítása, valamint a földbirtokrendszerben történt változások meg-teremtik a szocializmus felé történő haladás anyagi előfeltételeit. Ezek önmagukban azonban még nem garantálják ezt a fejlődést. Ebben a vonatkozásban döntő tényező a munkásosztály vezető szerepe, a többi társadalmi réteggel együtt folytatott harca e lehetőségeknek, a kormány politikai irányvonalának megvalósításáért. (...)
- Az időleges nehézségekre spekulálva a reakció újból és újból ellentámadásba igyekszik átmenni. Mint mondhatna Ön Chile politikai harcainak a fő irányáról?
- Amint pártunk már nem egy alkalommal kijelentette, az 1970-es elnökválasztáson aratott győzelem a politikai hatalom csak egy részének a megszerzését jelentette. Az ellenség arra akar kényszeríteni bennünket, hogy vonuljunk vissza hadállásainkból. Mi pedig igyekszünk megerősíteni a pozícióinkat, s fokozni a támadást. Ez azt jelenti, hogy az osztályharc a forradalom alapkérdése, a hatalom kérdése körül bontakozik ki.“
Mi történik Chilében? Interjú (El Siglo, 1973. május 27.)