Ernesto Che Guevarát egy bolíviai katona végezte ki a bolíviai La Higuera faluban 1967. október 9-én. A katona egyenesen Bolívia akkori elnökétől, René Barrientostól származó parancsot teljesített. Röviden szólva Guevarát azért végezték ki, mert attól tartottak, hogy a tárgyalása nagy publicitást kapna, és szimpátiát ébreszthetne Guevara és ügye iránt.

A történelem igazolta azt, amit Barrientos és a latin-amerikai elit mindenképpen meg akart akadályozni. Guevara eszméi tovább élnek, és azóta is inspirációt jelentenek baloldaliaknak és forradalmároknak, nemcsak Latin-Amerikában, de szerte a világon.

Che Guevara eszméit nem sikerült vele együtt megölni - Fotó: Archív

Ötven évvel Guevara halála után Latin-Amerika az általa képviselt eszmék 21. századi változatait éli át: az igazságosságét, az egyenlőségét és az elnyomottak felszabadításáét.

Che születésénél fogva argentin, ugyanakkor elkötelezett internacionalista volt. Középosztálybeli családba született, ami gyakran költözött, hogy enyhítsék a súlyos asztmát, ami a fiatal Guevarát kínozta.

Fiatalemberként orvosnak tanult, de megszakította tanulmányait, hogy beutazza Latin-Amerikát. Ezeken az utakon ébredt fel benne a politikai öntudat és elkötelezettség. Guevarát megrázta az amerikai kontinens parasztjainak, a munkásosztályának és szegényeinek sorsa. Guatemalai tapasztalatából, hogy szemtanúja volt a demokratikusan megválasztott reformer elnöke, Jacobo Árbenz ellen elkövetett puccsnak, azt a következtetést vonta le, hogy az imperializmus erői nem fogják eltűrni a békés változást.

Guevara végül Mexikóvárosban találkozott Fidel Castróval. A két férfi szövetséget kötött egymással, és vállvetve indítottak gerillaháborút Fulgencio Batista az Egyesült Államok támogatását élvező kubai diktatúrájának megdöntésére. Che szenvedélyes harcos volt, kiérdemelte a parancsnoki rangot, és fontos szerepet játszott a kubai forradalom győzelmében, mivel ő vezette a felkelő harcosokat a sorsdöntő Santa Clara-i csatában.

A kubai forradalom győzelmével Che hozzálátott marxista eszméinek gyakorlatba ültetéséhez. Iparügyi miniszter volt, és felügyelte a szigetországban végbemenő földreformot. Szorgalmasan dolgozott a posztján, és igyekezett megtestesíteni azokat a kvalitásokat, amelyeket a kubai emberektől látni szeretett volna, az „új ember” eszméjét, amiről határozottan hitte, hogy egy szocialista társadalomnak szüksége van.

A nemzetközi politika fontos szereplője lett, küldöttségekben képviselte Kubát számos szocialista és a szovjetekkel szövetséges országban. Bár Kuba a Szovjetunió befolyási övezetébe tartozott, Guevara mindvégig független szellemű maradt, és nem félt bírálni Kuba legfontosabb szövetségesének politikáját.

Soha nem adta fel internacionalista meggyőződését, és végül elhagyta Kubát és ottani posztjait, hogy segítse az afrikai kontinens nemzeti felszabadító harcait. A kongói kudarcoktól feszülten Afrikából Latin-Amerikába távozott.

Azzal az elhatározással, hogy továbbviszi a forradalmat Latin-Amerika más részeire, gerillahadsereget szervezett Bolíviában, ahol megpróbálta alkalmazni a foco (ti. tűzfészek, a forradalmárok kis magja – a szerk.) elméletet a gerillaharcban. A gerillák több bénító vereséget szenvedtek az Egyesült Államok által kiképzett és támogatott bolíviai hadseregtől, ami végül Che elfogásában és későbbi kivégzésében csúcsosodott ki.

A latin-amerikai politikai viszonyok sok tekintetben megváltoztak azóta, hogy Guevara fegyveres harcba kezdett, és számos párt és mozgalom aratott választási sikereket a politika porondján. Latin-Amerika utcáin azonban fiatalok és idősek egyaránt lengetik Guevara híres arcképét ábrázoló zászlókat, az ellenállás, az elszántság és egy jobb világba vetett hit jelképét. Barrientos és társai azt remélték, hogy Guevara eszméi vele együtt halnak meg, de kivégzése csak arra volt jó, hogy tovább tüzelje már-már mitikus örökségét.

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság