Így, személyes tapasztalataim alapján, bizonyossággal állítom, hogy Kubában a szó legtágabb értelmében, valóban tiszteletben tartják az emberi jogokat. Sajnos ezt nem mondhatom el földrészünk országainak többségéről. Kuba, annak ellenére, hogy egy kegyetlen gazdasági, kereskedelmi, kulturális, egészségügyi és társadalmi blokáddal áll szemben, a nemzetközi szolidaritás vezetőjeként emelkedik ki.
Mi chileiek, akik éltünk már akkor, mindannyian emlékezünk a Salvador Allende kormányának nyújtott önzetlen kubai támogatására, illetve, ahogyan később Kuba az üldözötteket, száműzötteket, a katonai diktatúra áldozatait és ezek családtagjait segítette.
A kubai nép és kormány nagylelkűsége ismét bizonyításra került a február 27-én bekövetkezett földrengést és cunamit követően. Miközben sátor-kórházaikban a kubai orvosok emberfeletti munkát végeznek, hogy ellássák a tragédia áldozatait, az amerikai agresszív politikához való behízelgésben érdekelt csoportok csatlakoznak a visszataszító nemzetközi kampányhoz. A képviselőház emberi jogi bizottságának elnökeként fáradhatatlanul védem ezeket a jogokat ott, ahol valóban megsértik őket.
Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága felelőséggel megvizsgálta a sziget belső helyzetét, anélkül, hogy hiteles bizonyítékokat talált volna a vádakra, melyek ezen jogok megsértésére vonatkoztak. Az emberi jogok tisztelete olyan ideál számomra, melyet a katonai diktatúra alatt diákként, később pedig ügyvédként és tanácsosként is követtem. Erről a küldetésemtől most sem, Chile Iquique 2. körzetének képviselőjeként sem mondok le.
(A szerző 1961-ben született Santiago de Chilében. Újságíró, a Chilei Kommunista Párt aktív tagja)