Az Amerikai Államok Szervezetének 2009-es hondurasi közgyűlésén Danny Ayalon akkori izraeli külügyminiszter-helyettes megkongatta a vészharangot: „Tudjuk, hogy mennek repülőjáratok Caracasból Damaszkuszon át Teheránba.”
Bár a repülési útvonalak mára valószínűleg megváltoztak a szíriai háború miatt, a Latin-Amerika és Irán közötti légi közlekedés továbbra is egyik fő bizonyítéka maradt annak, hogy az Iszlám Köztársaság „benyomult” a nyugati féltekére azzal a szokásos céllal, hogy destabilizációt és terrort szállítson az Egyesült Államok „küszöbére”.
A Hezbollah Paraguay helyett... Libanonban - Fotó: AFP
Az aljas beavatkozás másik „bizonyíték”-darabkája az, hogy Iránnak hogy, hogy nem számos nagykövetsége és kulturális központja van a térségben. Az nem számít, hogy nem az irániak azok, akik benyomultak az Amerikai Államok Szervezetének találkozóira – vagy ahogy Ayalon maga ecsetelte az izraeli diplomácia történetének kapcsán: „Vannak nagykövetségeink Latin-Amerikában, több nagykövetségünk van itt, mint a világ bármely más részén, a nagy távolság ellenére is.”
Néhány évvel ezelőtt felkerestem a hagyományos propaganda által a terror főhadiszállásaként lefestett iráni nagykövetséget a bolíviai La Pazban, amit állítólag a Quds Erők, az Iráni Forradalmi Gárda elit egysége őriz. 2012-ben ez egy rendőrt és egy bolíviai női recepcióst takart. A Quds Erőknek sikerült egyetlen bolíviai rendőrrel képviseltetniük magukat.
És míg az izraeliek és egyesült államokbeli támogatóik ragaszkodnak ahhoz, hogy potenciálisan apokaliptikusnak nyilvánítsák Irán és más síita entitások minden egyes a féltekén tett diplomáciai és gazdasági lépését, Izrael tovább folytatja saját a féltekén folytatott hódításának tökéletesen elfogadható formáit.
Szeptember elején a Jerusalem Post bejelentette egy új és jobb izraeli nagykövetség megnyitását a paraguayi fővárosban, Asunciónban. „Kolumbia után”, jegyzi meg a cikk, „Paraguay tekinthető Izrael legközelebbi barátjának Dél-Amerikában”, miután kitartott Izrael mellett az olyan kemény időkben, mint amilyen 2014 nyara volt, amikor az Erős Szikla hadművelet keretében Izrael megtámadta a Gázai övezetet.
Az ENSZ szerint az ötven napos konfliktusban 2.251 palesztint öltek meg, köztük 551 gyermeket. Természetesen a mészárlás miatt Izrael nem került fel az Egyesült Államok a „terrorizmust támogató országokról” vezetett listájára, amelyen természetesen bérelt helye van az olyan államoknak, mint – talán már kitalálták – Irán.
A Jerusalem Post más példákkal is szolgált Paraguay a zsidó állammal szemben mutatott szolidaritására, például azzal „a nagyon fontos szavazattal (a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben) tavaly szeptemberben, amely arra kényszerítette volna Izraelt, hogy nyissa meg atomlétesítményeit a külföldi ellenőrök előtt”. Hogy is volt az az iráni nukleáris makacsság?
De vissza Asunciónhoz. Az izraeli külügyminisztérium az újonnan megnyitott nagykövetségről szóló egyik sajtóközleménye adott némi támpontot arra nézve, hogy mit is akar Izrael Paraguaytól azon kívül, hogy húst vásárol onnan és „kockázatmegelőző rendszerekkel” lát el egy hatalmas vízerőművet.
A sajtóközlemény harmadik bekezdése konkretizálja „Izrael együttműködését Paraguayjal a terrorizmus elleni harcban, és hogy támogató szerepet játszik a Hezbollah elleni akciókban a hármas határ régióban.”
Ezt a területet – a hármas határ körzetet, ahol Argentína, Brazília és Paraguay ér össze – régóta emlegetik hisztérikusan a síita iszlamista terror központjaként, ahol katonai kiképző táborok működnek, tombol a kábítószer-csempészet és pénzmosás, sőt még a Hezbollah által támogatott „CD-kalózkodás” is folyik, ahogyan Jeffrey Goldberg írta 2002-ben a The New Yorkerben, egy feltűnően hosszú látomásban.
Amikor 2013-ban Ciudad del Estében, a hármas határ régió paraguayi részén jártam, José Almada a paraguayi fegyveres erők kimondottan ezeknek az állításoknak kivizsgálására létrehozott különleges egységének magas rangú tisztje elmondta nekem, hogy egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy terrorista sejtek jelentek volna meg ott, bár ezt az Egyesült Államok hírszerzői rendszeresen hangoztatják.
Ciudad del Estében egy mecset idős imámjával is beszéltem, aki a dél-libanoni Houla faluból származik, ami egészen 1948 óta szenved az izraeli betörésektől, amikor is a cionista erők több tucat falubelit mészároltak le nem sokkal Izrael állam megalakulása után.
Az imámot láthatóan megrémítette az az elképzelés, hogy a határrégió jelentős arab lakosságát ilyen könnyen be lehet állítani harcos hordákként. Érdemes megemlíteni, hogy az a pusztítás, amit Izrael időről-időre Libanonban véghez visz, az egyik lehetséges oka a libanoni kivándorlásnak, mivel gyakran könnyebb úgy élni az életed, hogy nem hullanak bombák a fejedre.
Sajnos nem tűr sem logikát, sem pedig empátiát az a kampány, ami az Iszlám Köztársaságot és szövetségeseit a nyugati féltekére leselkedő közvetlen fenyegetésként festi le, hogy így igazolja a jövőbeli harciasságot.
A Jerusalem Post szerint egy izraeli tisztviselő elismerte, hogy a hármas határ körzetben évek óta zajlik terrorellenes együttműködést Izrael és Paraguay között: „Izrael hírszerzés formájában támogatja Paraguayt a területen, mondta a tisztviselő, de részletezte tovább.”
És bár Paraguaynak sem sok esélye van arra, hogy Izrael a térségbeli legjobb barátjaként Kolumbia helyére lépjen – végtére is a jelenlegi kolumbiai elnök büszkélkedik azzal, hogy ők „Latin-Amerika izraelitái” – Horacio Cartes paraguayi elnök sokat tesz a kapcsolatért, ahogy különösen igaz volt ez közelmúltbeli izraeli látogatásán.
A Times of Izrael arról számolt be, hogy Cartes nemcsak azzal a „holokauszttal” hozakodott elő, amelyet országa szenvedett el az 1800-as években, de a következő ígéretet is tette Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek: „Szeretném, ha országaink sokkal szorosabbra fűznék a kapcsolataikat, mert ugyanazok az elveink és értékeink.”
Annyi biztos, hogy mindkét ország láthatóan erősen elkötelezett az őslakosok kifosztásának hagyománya iránt.
Ami a többi „elvet” illeti, a Jerusalem Post egyik Cartes látogatásáról szóló cikkében az áll, hogy a paraguayi elnököt „2013-as választási kampányában és hivatali idejének első száz napjában a 3H Global izraeli tanácsadó cég segítette”, amit Netanjahu korábbi vezérkari főnöke, Ari Harow alapított.
Cartes éppenséggel „napokkal azután érkezett Izraelbe, hogy (Harowot) kihallgatta a rendőrség (…) és öt napra házi őrizetbe helyezte” – a hírek szerint minderre annak a nyomozásnak a keretében került sor, amelyet pénzmosási vádak, illetve a 3H Global eladása körüli feltételezett pénzügyi szabálytalanságok miatt a Netanjahu & Co. ellen indítottak.
Eközben olyan hírek jelentek meg Cartesről az Egyesült Államok Buenos Aires-i nagykövetségének egyik kiszivárgott táviratában, hogy ő a vezetője „egy olyan szervezetnek, amely a gyanú szerint illegális forrásokból, például a TBA-ből (a hármas határ körzetből) az Egyesült Államokba való kábítószer-eladásokból származó nagy mennyiségű amerikai valutát mos tisztára”.
Ez valószínűleg eggyel több ok arra, hogy másokra kenjék a hármas határ körzetben folyó illegális tevékenységek felelősségét.
Úgy tűnik, hogy Paraguay és Izrael egy húron pendülnek ebben.
Írta: Belén Fernández
Forrás: teleSUR
Fordította: Latin-Amerika Társaság