A Latin-Amerikában a legtöbb olimpiai éremmel rendelkező Kuba a szocialista forradalomnak köszönheti a sport terén elért eredményeit.

Az Egyesült Államok Kuba ellen már több mint 50 éve tartó pusztító blokádja, amely az ország sportiparát érintő korlátozásokat is tartalmaz, nem tudta megakadályozni a szigetországot abban, hogy Latin-Amerika legsikeresebb országa legyen az olimpiák történetében, és példát mutasson a régiónak és a világnak.

Teófilo Stevenson kubai bokszoló három egymást követő olimpián lett bajnok - Fotó: Archív

Összességében Kuba messze Latin-Amerika legeredményesebb országa az olimpiákon: összesen 209 érmet szerzett, 79 aranyat, 67 ezüstöt valamint 70 bronzot.

Ez történelmileg kiemelkedő teljesítmény egy 11 millió lakosú országtól, amely az 1959-es kubai forradalmat követő politika eredménye. A forradalmi kormány milliókat költött sportiskolákra azzal a céllal, hogy olyan professzionális sportolókat neveljenek, akik büszkeséggel tudják viselni a kubai zászlót.

A legelső, 1900-es párizsi olimpiai részvétele és az 1960-as – nem sokkal az Egyesült Államok blokádjának kezdete előtt megtartott – római olimpia közötti időszakban Kuba 12 érmet szerzett. Ezzel szemben a forradalom győzelmét követően a 2016-os riói olimpiáig a kis szigetország megdöbbentően sok, 197 érmet nyert el.

Ezen belül a kubaiak uralták az ökölvívást 67, az atlétikát 40 és a cselgáncsot 35 megszerzett érmükkel.

A forradalom előtt

Kubában a testnevelés-oktatási rendszer Castro forradalma előtt nem tudta az ország tömegei számára vonzóvá tenni a részvételt. A profi sportolók többségükben a kiváltságos kevesekből és a magánoktatásban részesülő polgárság soraiból kerültek ki. Kuba nagyon kevés profival és csapattal tudott nemzetközi szinten versenyezni.

Kuba 1928-ban avatta fel az Országos Testnevelési Intézetét, amely mindössze négy évvel később kénytelen volt bezárni. Végül 1948-ban újranyílt, de folyamatos pénzügyi megszorításoktól szenvedett, így nem volt képes elérni egyetlen célját sem. A felszerelések szegényesek, az edzések és az oktatás színvonala alacsony volt, és a tanulóknak fizetniük kellett az iskolába való felvételért.

A forradalom után

Castro 1959. január 1-jei győzelme után a forradalmi kormány elfogadott és végrehajtott egy az ország sporthoz való viszonyának javítását célzó országos tervet. Ennek keretében a sportiskolákban való részvételre minden állampolgár számára szabad és egyetemes hozzáférést biztosítottak.

Kubában 1961-ben jött létre az Országos Sport, Testnevelés és Szabadidős Intézet, amelynek az volt a célja, hogy népszerűsítse a sportot a gyermekek, a felnőttek és az idősek között.

Az állami finanszírozású program eredményeként javult a sportlétesítmények szolgáltatásainak színvonala, saját sportfelszereléseket gyártottak és sporttudományi kutatásokat végeztek.

A kubai csapatok sikerei nemcsak a pánamerikai és olimpiai játékok sikereiben mérhetők. A szolidaritási missziók keretében több mint hétezer kubai edző, tanár, szakember és kutató dolgozik szorosan együtt több mint ötven ország sportdelegációival.

„A mi országunkban nem a politika egyik eszköze, de a sport nálunk a forradalom egyik következménye” – jelentette ki Castro 1996. január 29-én az 1996-os közép-amerikai és karibi játékokon résztvevő kubai sportolók fogadóünnepségén.

Az Egyesült Államok szankciói és blokádja

Az 1959-es forradalom után az Egyesült Államok kormánya destabilizációs kampányt indított Kuba ellen, amelynek legfőbb eszköze az 1960 óta érvényben lévő kereskedelmi és gazdasági blokád.

A blokád Kuba gazdasági és kulturális életének minden szegmensét érinti, amelyből a sportipar sem marad ki. Az Egyesült Államok blokádja felelős volt azért a több millió dolláros veszteségért, amelyet ez az iparág megtermelhetett volna, továbbá komoly korlátozásokat jelentett a kubai atléták számára.

A kubai baseball játékosok például az egyedüliek a világon, akiknek le kell mondaniuk az állampolgárságukról, ha profiként szeretnének játszani az Egyesült Államokban és Puerto Ricóban.

Ugyanakkor az Egyesült Államok sportolóit eltiltották attól, hogy Kubában készüljenek fel vagy részt vegyenek bármilyen nemzetközi versenyen, amelyet a kubai kormány rendez.

Az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2007-ben megtagadta azoknak a kubai sportolóknak a vízumkérvényét, akik az országba akartak utazni. 2002 és 2004 között több mint hatvan kubai sportvezető és edző belépését tagadták meg az Egyesült Államokba.

Kuba nem tud sportfelszereléseket és eszközöket importálni az Egyesült Államokból, helyette kénytelen az ázsiai piacra támaszkodni, ahonnan magasabbak az importköltségek.

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság