Augusztus 13-án, szombaton ünnepli a világ Fidel Castro Ruz kubai forradalmi vezető 90. születésnapját. Ő a valaha volt egyetlen ember, aki megkapta az ENSZ „A világ szolidaritási hőse” elismerését. Nem könnyű Fidelnél jelentősebb vezetőt mondani a világból. A világ szocialista mozgalmához, a harmadik világ felszabadító harcaihoz és a társadalmi igazságossághoz való hozzájárulása óriási – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy olyan kis ország vezetője volt, amelynek lakossága durván annyi, mint New York városáé.

A kolumbiai kormány és a baloldali FARC-gerillák jelenleg is béketárgyalásokat folytatnak Havannában, és nagyon közel vannak a végső békemegállapodás eléréséhez, nagyban Fidel erőfeszítéseinek köszönhetően.

Ahogy maga Nelson Mandela elismerte, Dél-Afrika nem kis részben amiatt szabadult fel az apartheid alól, mert Fidel vezető szerepet vállalt az Afrika déli részén folyó felszabadítási harcok katonai támogatásában, főleg Angolában és Namíbiában, a dél-afrikai hadsereg ellen, amelyet akkoriban az Egyesült Államok támogatott.

Ezenkívül a kubai Latin-amerikai Orvosi Iskola (ELAM), amely a világ minden tájáról, de különösen szegény országokból képez orvosokat, szintén Fidel fejéből pattant ki. Ma a világ hetven országa profitál Kuba orvosi internacionalizmusából, köztük Haiti, ahol, ahogyan azt a The New York Times is megírta, a kubai orvosok vezették a harcot a kolera ellen.

Ha már itt tartunk, több száz kubai orvos dolgozik a venezuelai főváros, Caracas nyomornegyedeiben, ahova a venezuelai orvosok félnek belépni. Vannak kubaiak által képzett orvosok Honduras eldugott részein is, ahol a hondurasi kormány más szolgáltatást nem biztosít. Huszonhat latin-amerikai és karibi ország betegei utaznak Kubába, hogy kubai orvosok gyógyítsák meg a szemüket. Köztük volt Marío Terán is, az a bolíviai katona, aki agyonlőtte Che Guevarát. A kubaiak nemcsak megbocsátottak Maríónak, de visszaadták a szeme világát is. Kuba még az Egyesült Államoknak is felajánlott ezerötszáz orvost, hogy azok segítsenek ellátni a Katrina hurrikán áldozatait, de az Egyesült Államok ezt nem fogadta el.

A John Hopkins Egyetem professzora, Piero Gleijeses Conflicting Missions című, Kuba Algériának nem sokkal a kubai forradalom után nyújtott segítségéről szóló könyvében ezt írta:

„Ez egy szokatlan gesztus volt: egy fejletlen ország ellenszolgáltatás nélkül segített egy nála még rosszabb helyzetben lévő országnak. Mindezt ráadásul akkor tette, amikor a forradalom után a kubai orvosok tömegével hagyták el a szigetországot, és a kormány megszorításokra kényszerült, miközben otthon elindította az egészségügyi szolgáltatások tömeges igénybevételének javítását célzó programjait is. »Olyan volt ez, mint amikor egy koldus ajánlja fel a segítségét, de mi tudtuk, hogy az algériai embereknek szükségük van rá, sokkal jobban, mint nekünk, és megérdemlik azt« – jegyezte meg Machado Ventura [kubai egészségügyi miniszter]. Ez egy szolidaritási tett volt, aminek nem volt kézzel fogható haszna számunkra és valódi anyagi ráfordítást igényelt.”

Ezek a szavak éppúgy igazak ma is, mint akkor voltak, és ezt a szolidaritási tettet Kuba újra és újra megismétli szerte a világon. És teszi ezt úgy, hogy az Egyesült Államok 55 éve fennálló blokádja miatt a túlélésért küzd, ami immáron sok milliárd dollárnyi potenciális bevételtől fosztotta meg. Ezenkívül az évek során az Egyesült Államok és az általa fizetett zsoldosok számos terrortámadást hajtottak végre a szigetország ellen.

Nemrégiben emlékeztettek arra, hogy az elmúlt huszonöt évben Kuba 26 ezer a csernobili atombaleset miatt megbetegedett ukrán állampolgárt kezelt a Havanna melletti Tarará nemzetközi egészségügyi központjában. Kuba ezt akkor is folytatta, és ezt hangsúlyozni kell, amikor már rég nem számíthatott semmilyen segítségre ezekért az erőfeszítésekért a Szovjetuniótól.

Hugo Chávez úgy fogalmazott, hogy amikor 1999-ben hatalomra került, „az egyetlen fényt az éjszakában Kuba jelentette”, magyarul Kuba volt az egyetlen ország a térségben, amire nem terjedt ki az Egyesült Államok birodalmi uralma. Fidel és a kubai emberek állhatatosságának köszönhetően, mostanra Latin-Amerika nagy része megszabadult az amerikai birodalom béklyóitól.

Hogy Kuba nemcsak, hogy áll 25 évvel a Szovjetunió összeomlása után, de ténylegesen boldogul és továbbra is iránytű más országok számára, Fidel forradalmi szenvedélyét és szerencséjét tanúsítja. És valóban, Fidel egész élete – amelyet az Egyesült Államok szó szerint több száz alkalommal próbált meg elvenni – máig egyetlen bátor dac a vagyon, a hatalom és az imperialista agresszió ellen. Fidel hihetetlen módon tizenkét amerikai elnököt, összes elnökünknek pontosan a negyedét élte túl.

A világgal együtt én is tisztelettel adózom Fidel Castro Ruznak a születésnapján, és remélem, hogy még tovább él és még vezet minket egy ideig.

Írta: Dan Kovalik amerikai emberi jogi ügyvéd

Forrás: CounterPunch

Fordította: Latin-Amerika Társaság