A bevándorlás régóta megosztó téma Hispaniolán, a karibi szigeten, amelyen Haiti és a Dominikai Köztársaság osztozik. Évtizedek óta nagyszámú haiti vándorolt el – sokan közülük iratok nélkül – a Dominikai Köztársaságba, hogy elmeneküljenek a hazájukban uralkodó szegénység és munkanélküliség elől.
2013-ban a Dominikai Köztársaság legfelsőbb bírósága úgy határozott, hogy azok a gyermekek, akik ott dokumentumok nélküli szülőktől születtek nem jogosultak automatikusan a dominikai állampolgárságra. Egy 18 hónapos időszak következett, amely során az iratok nélküli bevándorlók kérhették „státuszuk rendezését”.
Több ezren, akiknek nem sikerült tartaniuk ezt a határidőt, elhagyták a Dominikai Köztársaságot. Sokan közülük azt mondták, hogy a hatóságok kényszerítették őket erre.
A BBC tudósítója, Will Grant azt tapasztalta, hogy a Katolikus Egyház kulcsszerepet játszik a bevándorlási válságban, mivel egyes papok a visszatérők jogait védik, másokat pedig bírálatok érnek, amiért az aktivisták szerint megosztó politikát folytatnak.
„Csapdába esve”
Egyszerű a Parc Cadeau-i heti mise. A templom egy kis fűzfából és pálmából készült kis kunyhó, amelyben a gyülekezet néhány fapadon foglal helyet.
Parc Cadeau a kontinens egyik legszegényebb helye - Fotó: BBC
Ha körülnézünk a táborban, amelyhez hasonlóból számos található a Haiti és a Dominikai Köztársaság közti határ mentén, azt gondolhatjuk, hogy a hívek nem sok mindenért lehetnek hálásak. Ez minden bizonnyal az egyik legszegényebb hely Latin-Amerikában.
Egy évvel ezelőtt több ezer visszatérő haiti érkezett Parc Cadeau-ba. Egyeseket kitoloncoltak a Dominikai Köztársaságból, mások önként hagyták el azt, hogy elkerüljék a hatóságokkal való konfrontációt.
Mára több száz család ragadt a poros birtokon, akik műanyag lapokból, kartonpapírból és kötelekből sebtében felállított kunyhókban élnek, egy majdnemhogy állam nélküli bizonytalanság csapdájában vergődve.
„Földön alvás”
Soinicier Giles a tipikus táborlakók egyike. 22 évig gazdálkodott a Dominikai Köztársaságban, mígnem tavaly kitoloncolták. Bevezet egy rozoga kalyibába, hogy találkozzak a feleségével, Elenyvel és nyolc gyermekéből hattal. A maradék kettőt otthagyta, amikor kiutasították.
A körülmények rendkívül rosszak, különösen a legfiatalabbak számára. „Közvetlenül a földön alszunk, ami átnedvesedik, amikor esik az eső” – magyarázza Eleny.
Az összes gyermek a Dominikai Köztársaságban született. Látszik rajtuk az alultápláltság, és a táborba érkezésük óta bőrbetegség támadta meg őket.
Nagyon éhesek, mindannyian azok vagyunk, mert csak napi egy étkezésre futja” – mondja a nő kreol akcentusú spanyolsággal.
„Súlyos válság”
A parókia papja, Luc Leandre atya a kevés helyi egyike, akik segítenek a visszatérőknek. A Nemzetközi Migrációs Szervezet forrásaiból segített újra letelepedni a legkétségbeesettebb családok közül néhánynak a közeli közösségekben Haitiben.
„Ez egy súlyos válság, nagyon, nagyon rossz” – mondja Leandre atya. „Az Egyház olyan, mintha mindenki anyja lenne, és nekem kötelességem segíteni. Ráadásul a pápa is mindenkinek azt üzente, hogy segíteniük kell a menekülteket, legyenek azok bárhol.”
Azonban Leandre atya elmondja, hogy a határ túloldalán, különösen a fővárosban, Santo Domingóban élő egyes konzervatív papok megnehezítik a munkáját.
„Santo Domingo bíborosa konkrétan fennhangon támogatja a kitelepítéseket. Támogatja, hogy küldjenek vissza minden haitit az országába.” „Ez rasszizmus” – sajnálkozik, és kiemeli, hogy a törvény kimondottan a fekete haitiakat veszi célba. Ezt a vádat egyébként a dominikai köztársaságbeli jogalkotók tagadják.
„Szégyentelenek”
Leandre atya kifejtette, hogy a Katolikus Egyház legbefolyásosabb személyisége a Dominikai Köztársaságban közel negyven éve a megosztó és nagyhangú Nicolás de Jesús López bíboros.
A hónap elején Ferenc pápa elfogadta a bíboros lemondását, amit minden 75. életévét elérő érsek köteles felajánlani. Ugyanakkor továbbra is fontos személyiség maradt az egyházon és a dominikai közéleten belül.
A BBC többször is kért interjút Nicolás de Jesús bíborostól, hogy válaszolhasson az őt érő bírálatokra, de mind ő, mind pedig a sajtótitkára elutasították ezt.
A haiti bevándorló-válság nagyobb törésvonalakat is felszínre hozott a hispaniolai Katolikus Egyházon belül azzal kapcsolatban, hogy hova kellene pozícionálnia magát a 21. században.
Ferenc pápa – aki egyszerre az első jezsuita és az első latin-amerikai pápa is – 2016-ot a „Az Irgalmasság Szentévének” nyilvánította, és a jezsuiták kétségkívül fontos szerepet töltenek be a visszatérő haitiak megsegítésében.
Egyes papok próbálnak segíteni a kitoloncolt haitiaknak - Fotó: BBC
Egy vírusként terjedő videófelvételen azt rögzítették, ahogyan a bíboros dühödten gyaláz egy Marío Serrano nevű jezsuita papot, akit „szégyentelennek” és „baloldalinak” nevez.
„Nincs nagyon hozzászokva ahhoz, hogy nyilvánosan bírálják” – mondja nekem az északi határrégióból, Dajabonból származó Marío Serrano, aki ott iratok nélküli haitiakkal dolgozik. „Én csak azt mondtam, hogy ahogyan ő beszél, az nem felel meg a katolikus tanításoknak, és nem méltó egy paphoz vagy egy keresztényhez. Szerintem ez bosszantotta fel.”
„A túlélés egyetlen módja”
Az új szabályozási törvény támogatói, például a Dominikai Köztársaság egykori amerikai nagykövete, Flavio Espinal, tagadják, hogy a törvény kegyetlen vagy rasszista lenne.
„Semmi sem tökéletes, és az itteni eljárás sem az. Ez mégis egy rendkívüli előrelépés az országban papírok nélkül élő közel 300 ezer ember helyzetének rendezése irányába. Ezt a döntést napjainkban nem könnyű meghozni.”
Hogy elkerülje a lelepleződést, Soinicier Giles földműves éjjel hagyja el a Parc Cadeau-t, és szökik vissza a Dominikai Köztársaságba, a Pedernales folyóval kijelölt határon.
Ott lehántolt faágakból készít faszenet, hogy azt pár dollárért dominikai kereskedőknek adja el. Tudja, hogy ezzel károsítja a talaj termőképességét, de csak így tud jövedelemhez jutni. „Ez a túlélés egyetlen módja” – mondja, és búcsút int a világ elfelejtett menekültválságában csapdába esett családjának.
Írta: Will Grant
Forrás: BBC
Fordította: Latin-Amerika Társaság