Leonel Windinek ágynyugalmat javasolnak. Miután januárban motorbalesetet szenvedett, most feküdnie kellene, hogy törött lába gyógyuljon. Helyette azonban a Port-au-Prince-i állami kórházban kószál a mankójával, miközben térdéből csavarok állnak ki, és egy orvost vagy nővért keres.

De mivel már harmadik hónapja tart az országos egészségügyi sztrájk, csak lelkészeket lehet találni a folyosókon. Gyógyszerek helyett, ők csak himnuszokat, bibliai idézeteket és az evangéliumi biztatást tudnak nyújtani.

Halálos várakozás

Egyes pácienseknek azonban többre van szükségük az imáknál. A nedves, párás kórteremben fekszik Guinel is, aki szintén közlekedési balesetben sérült meg az idén. Lábujjai gyorsan feketednek el, és félő hogy elveszíti a lábát, ha nem látják el gyorsan.

A kórházak üresek mert az orvosok hónapok óta sztrájkolnak - Fotó: BBC

„Egyáltalán nem pártolom a sztrájkot, mert engem közvetlenül érint” – mondja. „És nemcsak engem. Két ember is meghalt már a kórházban, miközben ellátásra vártak.”

„Nincs választás”

A sztrájk egyik vezetője, Dr. Jhon Evenst elismeri, hogy orvosként nem könnyű elfordulni a betegektől. Azonban a fizetések és a körülmények annyira szörnyűek, hogy azt mondja, az orvosi stábnak nem volt más választása, minthogy beszüntette a munkát.

„Nincs víz, amivel a mosdókban megmoshatnánk a kezünket” – mondja folyékony spanyolsággal, amire kubai orvosi tanulmányai során tett szert.

„Patkányok és bogarak vannak mindenütt a kórházban. Ez [a sztrájk] a mi biztonságunkról is szól. Néha az emberek fegyverrel jönnek be, és követelnek ellátást.”

Dr. Evenst azt mondja, hogy 90 órás határidőt adtak a hatóságoknak, hogy válaszoljanak a problémáikra, de hiába.

„Elküldtük a panaszainkat a pénzügyminisztériumnak, a parlamentnek, az elnöki hivatalnak, minden kormányzati szervnek, hogy ismerjék meg a rossz munkakörülményeinket.” „Nem tettek semmit” – teszi hozzá, és lemondóan vezet körbe az üres kórtermeken és az összetákolt vizsgálókon.

„Egy válságban lévő ország”

A sztrájk és az egész egészségügyi válság viharos időkben érte a haiti politikát. A tavaly októberi elnökválasztáson csalást állapítottak meg, és egy különleges bizottság az eredmények megsemmisítését és új választások kiírását javasolta idén októberre.

Közben az ország ideiglenes elnöke, Jocelerme Privert úgy döntött, látszólag önkényesen, hogy százhúsz napos ciklusa után is hivatalban marad.

Privert a megbízásának lejárta után is hivatalban marad - Fotó: AFP

A különböző frakciók parlamentik képviselői szerint ez csak tovább növeli a bizonytalanságot. Privert azonban azt hangoztatja, hogy mindezt csak Haiti politikai stabilitásának érdekében teszi.

„A célom nem az, hogy százhúsz napig elnök legyek, hanem, hogy megszervezzek egy szabad és tisztességes választást, ami egyszer és mindenkorra véget vet a választási krízisnek” – mondja az elnöki palotában, amelyet újjáépítettek a 2010-es pusztító földrengés után, amelyben 200 ezer ember vesztette életét, és közel egymillióan váltak hajléktalanná.

Privert azt mondja, hogy boldogan állna félre, ha a parlament erre utasítaná, de szerinte egy újabb politikai vákuum még károsabb lenne.

„Haiti egy válságban lévő ország” – mondja az előtte álló feladatokról. „Környezeti válság, politikai és gazdasági válság egyaránt van, ahogyan nincs elég tiszta víz sem. Ezek nem olyan problémák, amelyeket százhúsz nap alatt meg lehet oldani.”

Egészségügyi kockázatok

Port-au-Prince belvárosában a főváros romos katedrálisának árnyékában az ország rossz higiéniai helyzete hat évvel a földrengés után is világosan látszik.

A családok egy megrepedt vízvezeték körül gyülekeznek, hogy megtöltsék a vödreiket mosáshoz vagy fürdéshez. Az utcák takarítása szórványos vagy egyáltalán nem is létezik, és szemétkupacok rohadnak a napon.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az esőzések nyomán kialakult nagy tócsák vagy szennyvízzel teli medencék tökéletes táptalajai a zikát vagy más vírusokat terjesztő szúnyogoknak.

65 ezer ember lakhatása hat évvel a földrengés után sem megoldott - Fotó: BBC

Mintegy 65 ezer ember még mindig a közvetlenül a földrengést követően épített átmeneti hajlékokban húzza meg magát. Joset Magali is közéjük tartozik. Egy sebtében összetákolt fakunyhóban él hat gyermekével. Számos rögtönzött hajlékra, köztük az övére is, kívülről kreol nyelven azt írták: „Lerombolandó”.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet és az ENSZ biztosít némi forrásokat, a családok egy körülbelül 350 dolláros egyszeri összeget kapnak, hogy akik még sátorban élnek, el tudjanak költözni.

Magali esetében ez alig fedezi a legsürgősebben törlesztendő adósságait, és nem igazán tudja, hogy hova fog menni, ha a buldózerek megérkeznek. Az ő sorsa nem valószínű, hogy komoly szerepet kap majd a választási kampányban.

Az egyik fő jelölt, Jude Celestin támogatói azt mondják, hogy elcsalták előle a győzelmet a 2015. októberi választáson. Örömmel fogadták, hogy regisztrálta magát az új választásokra, és azt üzenték, hogy még egy csalást nem fognak eltűrni.

„Az emberek figyelik őket [a választási hatóságokat], mi is figyeljük őket, mindenki figyel mindent” – nyilatkozta a BBC-nek Celestin a választási hatóság épületénél. „Nem fogunk nekik biankó csekket adni. Ezúttal más lesz.”

Írta: Will Grant

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság