Egy guatemalai bíróság 360 év börtönbüntetésre ítélte a hadsereg két egykori tagját gyilkosságért, nemi erőszakért és őslakos nők szexuális rabszolgaságba taszításáért. Francisco Reyes Girónt és Heriberto Valdéz Asijt emberiség elleni bűncselekményekben találták bűnösnek.

Most először sikerült elítélni valakit az 1980-as évek guatemalai katonai konfliktusa során elkövetett szexuális erőszak miatt.

A tárgyalóteremben többen ujjongtak, amikor a bíró felolvasta az ítéletet. „Ennek történelmi jelentősége van, és nagy előrelépés a nők és mindenek előtt az áldozatok számára” – mondta a Nobel-békedíjas Rigoberta Menchú, aki helyszínen követte az eseményeket.

Talán ezzel az ítélettel más áldozatok számára is elkezdődik az igazságszolgáltatás - Fotó: AP

Sepur Zarco katonai támaszpont egykori parancsnokát, Francisco Reyes Girónt bűnösnek találták tizenöt nő szexuális és háztartási rabszolgaságban tartásában, illetve egy nő és két lánya meggyilkolásában. A hadseregnek feladatokat elvégző paramilitáris Heribero Valdéz Asijt pedig egyrészt ugyanezért a rabszolgatartásért valamint hét férfi eltüntetéséért ítélték el.

Az áldozatok évtizedek óta követelik a Sepur Zarco bázison történt bűncselekmények elszámoltatását. „Megerőszakoltak bennünket, ez mind megtörtént. Ha nem így lett volna, akkor hol vannak a férjeink? Nem tudjuk, hogy hol vannak” – mondta a 70 éves Demesia Yac, aki nőket képviselte.

A bíróságon megrázó részletek hangzottak el arról, hogy mi folyt a keleti hegyvidéken lévő bázison az 1980-as években.

Az ügyészség szerint 1982-ben a fegyveres erők többször is megtámadták a Sepur Zarco falut, és olyan maja vezetőket öltek meg vagy hurcoltak el, akik földet követeltek, és ezzel magukra haragították a helyi földbirtokosokat. A férfiakat azzal vádolták meg, hogy összejátszanak a baloldali gerillákkal.

Augustín Chen, az egyik férfi, akik túlélte a támadásokat, elmondta, hogy a katonák egy cellába zárták, és minden nap megverték. „Hét embert öltek meg. Gránátot dobtak a gödörbe, ahova előzőleg beparancsolták őket.”

A bíróságon elhangzott, hogy a katonai parancsnokok „felhasználhatónak” tartották a férfiak nélkül maradt nőket, és szexuális és háztartási rabszolgaságba kényszerítették őket.

Minden harmadik nap „műszakra” kellett jelentkezniük a bázison, amikor is megerőszakolták és szexuálisan zaklatták őket, és főzniük és takarítaniuk kellett a katonáknak.

Bírósági vallomásában, Irma Velásquez Nimatuj antropológus úgy fogalmazott, hogy azért hozták létre a katonai támaszpontokat a térségben, hogy „megvédjék a földbirtokosok földjeit és földeket szerezzenek.”

Egyes áldozatok számára a megpróbáltatások hat évig, a támaszpont 1988-as bezárásáig tartottak.

Forrás: BBC

Fordította: Latin-Amerika Társaság