A hadsereg először a férfiakért jött el. A kis kelet-guatemalai faluból, Sepur Zarcóból tizenöt maja parasztvezetőt hurcoltak el, és öltek meg vagy tüntettek el.

Néhány héttel később visszatértek a nőkért. A katonák a gyerekeik szeme láttára erőszakolták meg őket, porig égették a házaikat és a terményeiket, elvették szerény javaikat, és egy közeli katonai bázis mellett lévő kunyhókba zárták őket.

Minden második vagy harmadik napon a nőknek 12 órás „műszakokra” kellett jelentkezniük a bázison, ahol arra kényszerítették őket, hogy főzzenek és takarítsanak és szisztematikus nemi erőszakot szenvedjenek el gyakran több katona részéről.

Az áldozatokat egy életre megnyomorították a katonák - Fotó: AFP

Mindez 1982-ben, az országban dúló polgárháború egyik legvéresebb évében történt, amikor fokozódtak a maja etnikum elleni felkelés-elhárító hadműveletek az evangéliumi keresztény Efraín Ríos Montt katonai diktátor uralma alatt.

Több mint harminc évvel később két egykori katonatiszt végre bíróság elé áll szexuális és háztartási rabszolgatartás és erőszakos eltüntetések vádjával egy hétfőn kezdődött történelmi jelentőségű perben.

Ez a bírósági eljárás az első olyan per a világon, amelyben egy fegyveres konfliktus során elkövetett szexuális rabszolgatartás miatt vonnak valakiket felelősségre abban az országban, ahol a bűncselekményeket elkövették.

A két vádlottat, az egykori bázisparancsnokot, Esteelmer Reyes Girónt és az egykori térségi katonai megbízottat, Heriberto Valdéz Asijt emberiség elleni bűncselekményekkel vádolják, amelyek alól nem ad felmentést az ország háború utáni amnesztiatörvénye.

Az ENSZ által támogatott Igazság Bizottság 1999-es jelentése szerint Guatemala 36 évig tartó konfliktusa során az állami biztonsági erők a megfélemlítés eszközéül használták a nemi erőszakot, de eddig egyetlen katonát sem állítottak bíróság elé szexuális erőszak vádjával.

És míg a második világháború idején japán katonák által szexrabszolgaságba taszított koreai és Fülöp-szigeteki „kéjhölgyek” sorsa még mindig magas szintű diplomáciai viták tárgya, a Guatemalában elkövetett hasonló bűncselekmények áldozatai kevés vagy semmilyen hivatalos támogatást nem kapnak.

„A nők évek óta egy különböző szervezetekből álló bámulatos koalícióval működnek együtt, hogy felépítsék az ügyet, hogy legyőzzék a megbélyegzést és megtörjék a hallgatást, ami gyakran társul a fegyveres konfliktusok során elkövetett szexuális erőszakhoz” – mondta Jo-Marie Burt, a George Mason University politikatudományok professzora és a Washington Office on Latin America (Wola) magas beosztású munkatársa.

A Sepur Zarcóban elkövetett bűncselekmények annak a Ríos Montt-nak az elnöksége idején történtek, akit 2013 májusában népirtásban és emberiség elleni bűncselekményekben találtak bűnösnek – ám az ítéletet az alkotmánybíróság vitatott módon tíz nappal később megsemmisítette. Montt és vádlott-társai jelenleg az új tárgyalásra várnak.

Az 1960 és 1996 között dúló guatemalai polgárháborút egy földreformot ígérő demokratikusan megválasztott elnököt megbuktató a CIA által támogatott puccs robbantotta ki. Ríos Montt azzal magyarázta az állami segédlettel elkövetett erőszakot, hogy az áldozatok kommunista gerillák voltak. A hadsereg akciói azonban jórészt a gazdag földbirtokosok érdekeit védték.

Sepur Zarcóban a kekcsi maja parasztvezetők azzal dühítették fel a helyi földbirtokosokat, hogy harcba szálltak azoknak a földeknek a jogcíméért, amelyeken évek óta éltek és dolgoztak. A birtokosok a hadseregtől kértek védelmet.

Miután tizenöt férfit törvénytelenül letartóztattak és eltüntettek, tizenegyük feleségét háztartási és szexuális rabszolgaságba taszították.

A gyötrelmes „műszak” körülbelül tíz hónap múlva ért véget. Azonban egyes áldozatok számára a fogság hat évig, a katonai létesítmény 1988-as bezárásáig tartott. Ez idő alatt a nőket arra kényszerítették, hogy szerezzenek kukoricát és készítsenek tortillákat a katonáknak, még ha a saját gyerekeik éheztek is. És az erőszak is folytatódott.

A másik négy nő a hegyekbe menekült, ahol kevés élelemmel évekig bujkáltak szabad ég alatt. Több gyermekük belehalt az éhezésbe vagy a betegségekbe.

Hosszú és fájdalmas folyamat volt, amíg az ügy eljutott a bíróságig. A ma már 70-80 éves áldozatok törékenyek, írástudatlanok és nem beszélik a spanyolt, csak kekcsiül tudnak. A legtöbbjük ma is a szexuális erőszak okozta fizikai és mentális problémákban szenved, amit tovább súlyosbítanak a nehéz életkörülményeik.

Az áldozatok kora és rossz fizikai állapota miatt a bíró 2012-ben beleegyezett, hogy még a tárgyalás előtt vallomást tegyenek, és ezeket a beszámolókat rögzítsék. Négy hónappal később az egyik nő meg is halt. Tanúként hallgatnak meg öt férfit is, akiket a Sepur Zarcó-i bázison tartottak fogva és kínoztak meg.

Reyest szexuális erőszakkal, szexuális és háztartási rabszolgatartással, valamint Dominga Coc és két lánya a bázison történő meggyilkolásával vádolják. Valdézt, aki a feltételezések szerint azonosította az úgynevezett felforgatókat, szexuális erőszakért és legkevesebb kilenc férfi erőszakos eltüntetéséért vonják felelősségre.

A 2014 júniusa óta őrizetben lévő két vádlott tagadja a vádakat. A többi feltételezett elkövető ellen még folyik a nyomozás.

„A történtek feltárása és az igazságszolgáltatás a Sepur Zarcó-i nőknek történelmet ír Guatemalában, és hozzásegít minket ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy mi történt és miért. Bízzunk benne, hogy az igazságszolgáltatási-rendszer felnőtt a feladathoz” – fogalmazott Burt a Guardiannek.

A tárgyalás várhatóan negyven napig tart majd.

Írta: Nina Lakhani

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság