Nem véletlen, hogy mintegy 20 ezer spanyol érkezett Ecuadorba. Körülbelül felük spanyol állampolgárságú ecuadori, jobbára olyan gazdasági bevándorlók, akik az egykoron ígéretesnek számító Franco utáni Spanyolország romló munkaerő-piaci helyzete miatt hagyták el az otthonukat.

Spanyolországból több kivándorlási hullám is zajlott, legutóbb Francisco Franco rezsimje és a baszk-konfliktus 1980-as évekbeli tetőzése idején. A különbség az, hogy most inkább gazdasági, és nem politikai okokból vándorolnak ki az emberek, elsősorban szakemberek, akik a letelepedés helyett a visszatérést tűzték ki célul.

A visszatérés azonban sokuk számára nem rajtuk múlik. Vasárnap a spanyol szavazók voksolni fognak arról, hogy maradjanak-e a Néppárt által képviselt megszorítások, vagy egy új, alulról szerveződő progresszív pártot, a Podemost választanak meg. Sok külföldön élő állampolgár nem fog szavazni, mivel a külföldön történő szavazás hosszú és bonyolult folyamat, az illetőnek egy faxot kell küldenie – és találnia egy faxgépet –, hogy nyilvántartásba vegyék. Azonban a jogfosztottak vitathatatlanul azok, akik a leginkább számítanak az eredmény szempontjából.

A Podemost Ecuadorban is támogatják - Fotó: Podemos Ecuador

Julián García tűkön ülve vár. Családja és barátai még mindig a szülővárosában vannak, itt pedig nem talált olyan kapcsolatokat, amelyek akár csak távolról is hasonlítanának az otthoniakra, noha többnyire spanyol nemzetiségűeket ismer. Ecuador az utolsó lehetőség volt.

Négy vizsgát tett le, hogy egyetemi tanár lehessen, ebből kétszer a legjobb osztályzatot kapta, mégsem talált munkát. Miután két évig városról városra járt, mint megbízott egyetemi előkészítő tanár, elege lett, és beadta a jelentkezését külföldi egyetemekre. A sors úgy hozta, hogy Ecuadorban éppen felvételi hullám volt, és doktori fokozattal rendelkező tanárokat kerestek.

A „viszonylagos stabilitás” ellenére, az egyemen való beilleszkedés nem könnyű García számára. Azt mondja, hogy spanyol mivolta miatt szemrehányások érik, mert sokan ezt elválaszthatatlannak tartják a nagybirtokoktól és a gyarmatosítástól. Az új alkalmazottak általában külföldiek, akiknek meg kell küzdeniük a csökkenő nemzetgazdasággal, és egyes ecuadori kar nem áll szóba velük. Ő filozófiát tanult, de amikor megkérték, hogy tanítson antropológiát, akkor jobbára az előírt posztkoloniális irányvonalat követte.

García a fejét vakarja, amikor a [spanyol] választások lehetséges kimeneteléről gondolkodik. Nem fogunk nyerni, mondja. Nincs változás, nincs munka, nincs visszatérés. Azonban egy pozitív hozadéka van az politikai rendszerből való általános kiábrándultságnak: A gazdaságilag a peremre szorultak közül egyes hagyományosan nem szavazók most leadják a szavazatukat. García is hallatni fogja a hangját.

A távolmaradók szavazataiért folyó harc az egyik közvetlen kapcsolat, ami Txema Burgaleta Encinát a hazájához köti.

Az eredetileg biológus végzettségű Burgaleta úgy érkezett Ecuadorba, hogy közben a második mesterdiplomáján dolgozott politológiából és közerkölcsből. „Érdekelt egy polgári forradalom folyamata” – mondta. Másodszorra már tartós itt tartózkodásra jött, hogy élelmiszerügyi, fejlesztési és energetikai projektekben vegyen részt. Ez 2013-ban volt, és két évvel később a spanyolországi megszorítás-ellenes tüntetések az ország fiataljainak milliót rázták fel politikailag.

Burgaleta akkor érkezett, amikor a spanyolokat „gringó” kívülállóknak tekintették. Azóta azonban a spanyol fiatalok egyre inkább megjelennek az ecuadori civil, politikai és tudományos színtéren. Látva a spanyolországi gazdasági válság hosszantartó hatásait, Burgaleta összegyűjtötte a barátait és idegeneket, hogy egy héttel a párt megalapítása után megalakítsák a Podemos ecuadori szekcióját. A Podemos vezetőjéhez, Pablo Iglesiashoz hasonló energiával, karizmával és copffal rendelkező Burgaletát választották a csoport szóvivőjének.

Forrás: teleSUR

Fordította: Latin-Amerika Társaság