Forrás: The Guardian 

Ha a választások kilátása (nem a magyarországi, hanem a nagy-britanniai, de akár ránk is igaz– a szerk.),  kétségbe ejt téged, nézd meg Evo Morales bolíviai kormányának inspiráló példáját.

Van egy játék, amit gyakran játszom. Bármikor, amikor híreket olvasok és ezáltal depresszióba esem világunk veszélyes államaitól, beírom a Google-be a ’Bolívia’ szót és várok a keresési eredményekre. Tényleg ez minden, amire szüksége van az embernek, hogy felvillanyozza a napját.

A elmúlt hónapban olyan dolgok, mint a következő link ugrott fel: Bolivian women spearhead Morales revolution (Bolíviai nők vezetik Morales forradalmát), amely leírja a bolíviai elnök, Evo Morales döntését arra, hogy az új kabinetjének a fele nőkből fog állni, akiknek majdnem a fele indián. Még többször ez a cikk ugrott fel: Bolivian president donates half pay to victims (a bolíviai elnök fizetése felével támogatja az áldozatokat), itt leírják, hogy Morales és alelnöke, Alvaro García úgy döntött, hogy márciusi fizetésük felét odaadják, hogy segítsék a haiti és chilei földrengések áldozatait. 

Ami most történik Bolíviában – amióta a Movimiento al Socalismo (Mozgalom a Szocializmusért - MAS) hatalomra került 2005-ben – az tényleg inspiráló. Sokat beszéltek arról, hogy a baloldal mennyire hallott és Francis Fukayama „Történelem Vége”  (End of History) című írása azt jelenti, hogy mindannyiunknak el kell fogadni, hogy a globális gazdasági rendszer, ami hatalmas egyenlőtlenségeket és tömeges éhezést okoz, a legmagasabb pontja a szociális és gazdasági szervezésnek, amit az emberiség valóra tud váltani. 

Ez igaz lehet egy akadémikus számára Johns Hopkins egyetemen, de mindenki más számára, aki a jövőbe néz és harcolni akar valamiért, azt javaslom, hogy fordítsák figyelmüket Bolívia felé. Bolívia az, ami a legközelebb áll a demokratikus szocializmushoz: a kormány, de a még fontosabb, hogy az alulról jövő mozgalmak elkötelezték magukat a gazdasági és a nemi egyenlőség, az antirasszizmus, a szabad szólásszabadság és minden más elv mellett, amit a baloldalnak hordoznia kell.

Előző év decemberében a MAS megnyerte második öt éves ciklusát a szavatok 67%-ával, több mint kétszer annyi százalékkal, mint amennyit a legtöbbet elérő ellenfelük  Manfred Reyes Villa kapott. A korábbi tisztviselők újraválasztása igen kivételes Bolíviában. A régióban az ország „kormányozhatatlanként” volt híres a katonai puccsok véres története és a tömegtüntetések miatt, csupán egy maroknyi elnök tudta kitölteni teljes hivatalát. A Financial Times most Moralest „Latin-Amerika egyik legnépszerűbb elnökének” hívja. 

Morales elsöprő győzelme egyértelmű jele a közvélemény támogatásának a jelenlegi adminisztráció és a kiterjedt szociális reformok irányába, amelyket véghez vittek. 2005-ben, hatalomra kerülésekor Morales ígéretet tett, hogy véghez visz egy „demokratikus forradalmat”, hogy csökkentse a szegénységet Bolíviában, Dél-Amerika legszegényebb országában. A demokratikus forradalom gyökerei 2000-hez nyúlnak vissza, amikor az úgynevezett "water wars" (vízi háborúk) zajlottak, Cochabambában. A vízellátást akkor privatizálták a neoliberális kormány és az IMF segítségével és egy Egyesült Államokbeli nagyvállalat, a Bechtel üzemeltette.

Az árak a magasba repültek és a rendőröknek kiadták, hogy tartóztassák le azokat az embereket, akik esővizet gyűjtenek, hogy elkerüljék az új árakat. A őslakos közösség harcra készen felkelt és a Bechtel-t a helyi közösségek elűzték. Az őslakosok mozgalma, ami kis mikro-demokratikus közösségeken alapulnak blokádot állított fel a fővárosban, La Pazban. A kormány több tüntető halálra lőtt 2005-ben, mielőtt az elnöki hivatal betöltőjét elkergették és Miamiba utazott. 

Amikor Moralest megválasztották, ő az ország első őslakos elnöke lett és pártja elindított egy programot; „az állam kigyarmatosítása” néven. Latin-Amerikában egy őslakos megválasztása, olyan mint az USA-ban Barack Obama megválasztása. 

Mandátuma során Morales folyamatosan nyomta előre a társadalmi változás programját, beleérve az ország energia forrásainak államosítását és a társadalomra fordított kiadások megnövelését, ami feltételekhez szabott pénzjuttatáson alapult (akkor kapnak a szegény családok pénzt, ha gyereküket iskolába küldik). Ezekkel a lépésekkel Bolívia államháztartásában plusz állt elő először az elmúlt 30 évben, az országnak magasabb emelkedést jósolnak, mint az amerikai kontinensen bármely másiknak. A szegénység mértéke folyamatosan csökken mióta a MAS hatalmon van. Még az IMF nyugati féltekének országai is megdicsérték  Morales kormányát a „nagyon megbízható” makrogazdasági politikáért. 

Morales reform programjának a gerince az új bolíviai alkotmánya létrehozása volt, amelyet 2009-ben népszavazás fogadott el. Morales jelezte, hogy második ciklusában legfőbb feladata az új alkotmány gyakorlatba való beépítése lesz. Egy országban, amit gyakran hasonlítottak össze a dél-afrikai apartheiddel, amire az erős megosztottság, a szegénység, egyenlőtlenség volt jellemző faji alapon, ennek az országnak az alkotmánya most Bolívia Szabadság Okirata (Freedom Charter).

A modern bolíviai forradalom alkata más, mint Hugo Chávez Venezuelája. Ez sokkal inkább alulról jövő forradalom és Moralesnek meg van a kapcsolata a demokratikus mozgalmakkal, akik segítették hatalomra jutását, ami Cháveznek nem volt meg. Ha megnézed a választási csatákat a munkáspárti kormány - ami 13 éve van hatalmon és az egyenlőtlenség csak rosszabb lett – és a konzervatív kabinet között, amit tele van reakciós  régi etoni egyetemi diákokkal – akkor könnyű kétségbe esni.