Fidel Castro most szerepel elsőként, mint író, aki könyvet jelentet meg. Persze korábban számtalan interjúját kiadták könyvben, a Granma című kubai napilapban már száz felett vannak a cikkei, amelyekben a világpolitikai eseményekre reagál, de most szerdán mutatták be az első könyvét „Béke Kolumbiában” címmel.

fidel_castro.jpgA 265 oldalas mű nehéz olvasmány, amelyet a Commandante a kubai médiabeszámolók szerint 400 óra alatt állította össze. 

Dokumentumokkal mutatja be a kolumbiai nép imperializmus elleni harcát. 

„Az én véleményem szerint az a legfontosabb ebben a könyvben, hogy megmutatja, mit is tesz Kuba a kolumbiai békéért” – mondta a Kubai Kommunista Párt Amerika osztályának vezetője, José Arbesú, azon a nyilvános könyvbemutatón, amelyet a Kubában tartózkodó tudósítóknak tartottak.

 A könyv újból bebizonyítja, hogy hamis az az állítás, hogy a kolumbiai gerillákat Kuba támogatja. Kuba se fegyvereket, se pénzt nem küldött soha Kolumbiába.A kubai kulturális miniszter, Abel Prieto kiemelte azt az „ördögi megállapodást”, amely összeköti az USA imperializmusát és a kolumbiai kormányt és a szélsőjobboldali paramilitáris csoportokat.

„Amikor Fidel Castro a kubai segítségről beszél, akkor nem a harcokban, hanem a békében, nem a halálba, hanem az életbe való támogatásról szól. Közel hozza az olvasóhoz a nemrég meghalt Manuel Marulanda, a FARC, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők vezetőjének személyiségét, küzdelmeit.” – kommentálta Prieto és megjósolta, hogy ez a könyv egy alapolvasmány lesz azoknak, akik meg akarják érteni ezt az évtizede tartó véres konfliktust.

Fidel Castrónak személyes élménye is van a kolumbiai konfliktusról. 21 évesen, 1948-ban, amikor még fiatal egyetemistaként Bogotában, Kolumbia fővárosában tartózkodott a két vezető politikai párt között, a konzervatívok és a liberális párt között kiéleződött a feszültség. 

Ekkor gyilkolták meg Jorge Eliécer Gaitán liberális párti elnökjelöltet 1948. április 8-án. A gyilkosság után Bogotában zavargások törtek ki, amelyek átterjedtek az ország más vidékeire is. 180 000 ember halt meg. Az ezt követő években folyamatos konfliktusok, puccsok, fegyveres harcok kísérték Kolumbia mindennapi életét. A 70-es évekre megerősödtek a kábítószerkartellek és már majd’ fél évszázada folytatja harcát Kolumbia két gerillaszervezete, a FARC és a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg ELN a korrupt, Amerika-barát kolumbiai kormány ellen.

Ezekből a szituációkból évtizedek alatt nem találtak kiutat Kolumbiában.