2010 májusában az Európai Unió, Latin-Amerika és a Karib térség államelnökei, kormányfői találkozni fognak Madridban a spanyol európai uniós elnökség alatt. Ezen a csúcstalálkozón az „öreg kontinens” – amely ma a tőke és a háború Európájává vált – a politikát és a folyamatokat a tőke és a nagy transznacionális vállalatok érdekeit szem előtt tartva a fejlődés ígéretének leple alatt a természeti erőforrások kizsákmányolásával és a közszolgáltatások privatizációjával fogja megpróbálni végigvinni. A csúcstalálkozót a pénzügyi, gazdasági, környezeti és társadalmi válság árnyékában fogják megtartani, amely okozója a növekvő munkanélküliségnek és bizonytalanságnak Európában valamint a szegénységnek és a társadalmi kirekesztettségnek Latin-Amerikában.
Európában a társadalmi mozgalmak és szervezetek szemtanúi a jobboldal folyamatos előrenyomulásának és az egyre erőteljesebb és agresszívabb támadásoknak, amelyek a múltban kivívott munkavállalói, a gazdasági, politikai, szociális, kulturális és környezeti jogok ellen folynak. A Lisszaboni Szerződés elfogadása – amely antidemokratikus úton, a nép kizárásával történt – a szabad kereskedelmi egyezményeken keresztül a transznacionális vállalatoknak kedvez és lehetővé teszi a befektetések privatizációját az emberek és a környezet kárára. Ez az Európa Erőd, ami militarizált, idegengyűlölő, antihumánus, kevesebb közszolgáltatással és több privatizációval nem a mi Európánk. A tőke, a háború és a válság Európája helyett, mi szolidaritást akarunk az emberek között.
A latin-amerikai és karibi országokban a társadalmi mozgalmak ellenállása folyamatosan fejlődik. Néhány latin-amerikai kormány mellett ők harcolnak a szuverenitás megvédéséért, és a nehézségek és ellentmondások ellenére új politikai folyamatokat indítanak el a társadalmi változásért. Ezeket a próbálkozásokat bűnös akciókkal támadják, ahogy láthattuk a hondurasi puccs esetében, ami nagy fenyegetést jelent az egész kontinensre. Az USA új elnöke, Barack Obama megválasztása nem vezetett az USA a régióban gyakorolt politikájának megváltozásához– ahogy ezt jól mutatja az amerikai katonai bázisok felállítása Kolumbiában. A kétszáz éves függetlenség után az Európai Unió hasonlóan támadja a regionális integráció folyamatait, zászlóshajóként felhasználva a spanyol kormányt és a transznacionális vállalatokat. Eme együttműködés célja, amelyet a fejlődés leple alá rejtenek az, hogy az újragyarmatosítók helyreállítsák az uralmukat a régióban. Ennek a törekvésnek eszközei a szabadkereskedelmi egyezmények.
A biregionális Európa – Latin-Amerika és a Karib térség hálózat, az Enlazando Alternativas azért mozgósít, hogy negyedszerre is létrejöhessen egy olyan biregionális politikai tér, amilyet már sikerült megteremtenie Guadalajarában, Mexikóban 2004-ben, Bécsben 2006-ban és Limában, Peruban 2008-ban. A Népek Alternatív Találkozója, a IV. Enlazando Alternativas 2010. május 14-18 között lesz megtartva, azzal a céllal, hogy megerősítsük a feltörő népi ellenállásokat és új konvergenciákat, és szolidaritást teremtsünk a népeink között. A társadalmi mozgalmak kriminalizálása ellenére az lesz a célja, hogy egy biregionális politikai teret hozzon létre, ami képes mozgósítani az embereket.
Felhívunk minden társadalmi mozgalmat és szervezetet, szakszervezetet, politikai erőt és civil társadalmi mozgalmat, hogy csatlakozzon az előkészületi munkákhoz és vegyen részt Madridban a Népek Alternatív Találkozóján, a IV. Enlazando Alternativason, hogy megvédjük a népek szuverenitását, az emberi jogokat, a részvételi demokráciát, a munka jogokat, a nők és az őslakosok jogait, a társadalmi igazságosságot, és megóvjuk a környezetet a klíma változással szemben és békét teremtsünk.
Megmutatjuk, hogy nem vagyunk láthatatlanok. Gandhi mondta egyszer azt: „Először semmibe vesznek minket, aztán becsapnak minket, aztán harcolnak ellenünk, és aztán nyerünk”. Most ők harcolnak ellenünk.
Kérjük írd alá a felhívást, a http://www.enlazandoalternativas.org/spip.php?article534 honlapcím alatt.