Luis Corvalán 1916. szeptember 14-én született Puerto Monttban, Chile déli részén, a Csendes-óceán partján. Anyja nincstelen és analfabéta parasztcsaládból származott, apja általános iskolai tanár volt, aki Luis ötéves korában elhagyta a családját. Ettől kezdve anyjának kellett eltartani egyedül őt és öt testvérét. Luis Corvalán kitűnt az iskolában, mint kiváló tanuló és ez tette lehetővé számára, hogy továbbtanuljon az állami tanárképző főiskolán. 1934-ben diplomázott le és tanárként dolgozott az első időkben.
1931-től, a gazdasági válság kezdetétől fogva nehéz időket élt meg Chile is. Ugyan megdöntötték Carlos Ibáńez katonai diktatúráját, de egymást követték a puccsok és általános sztrájkok a katonai és polgári kormányzatok alatt. Ebben az időben alakult ki a tizenhat éves Corvalán politikai világképe, csatlakozott 1932-ben az akkor még illegális Chilei Kommunista Párthoz. 1940-ben, miután forradalmi tevékenysége miatt eltanácsolták a tanári pályától Corvalán az "El Siglo" (Az Évszázad) című újság, a Chilei Kommunista Párt lapjának a főszerkesztője lett. A második világháború után létrejött baloldali egység, a szocialisták, a radikálisok és a kommunisták összefogása nem bizonyult sikeresnek, a földreform megvalósítása miatt.
Az 1947-es általános sztrájk után, az USA nyomására betiltották a kommunista pártot, sokakat letartóztattak, koncentrációs táborba vittek. Ekkor Corvalán volt az illegális sajtótermékek kiadásáért, a röplapokért felelős vezetője a pártnak. 1950-ben, miután beválasztották a Központi Bizottságba, a rendőrség letartóztatta. Egy egész éjjel kínozták, de ő semmilyen tájékoztatást nem adott a párt tevékenységéről. Később erről az időszakról ezt mondta: "Fájt a kínzás, de tudtam, hogy mi fogjuk a csatát megnyerni. Ahhoz, hogy egy kommunista kibírja a kínvallatást bíznia kell az eszméiben, a gondolataiban."
1956-ban az illegalitás körülményei között tartották meg a Chilei Kommunista Párt 10. kongresszusát. Corvalánt itt a párt titkárságának vezetőjének választották meg, majd két évvel később, amikor a párt akkori főtitkára Galo meghalt, Corvalánt egyhangúlag választották meg utódjául. Három évtizedig állt a párt élén.
1958-ban és 1964-ben - miután a párt ismét legális lett - a kommunista párt a Népi Egység népszerű jelöltjét Salvador Allendét támogatta. 1970-ben Allende elnyerte az elnöki pozíciót, többek közt a kommunista pártnak is köszönhetően, amely 17%-ot szerzett a választásokon.
A további események jól ismertek: miután a Népi Egység kormánya monopóliumellenes és antiimperialista programmal meghirdette Chile szocializmushoz vezető útját, az Egyesült Államok által támogatott Pinochet féle fasiszta puccs végett vetett a demokratikusan megválasztott Allende-kormánynak. Több tízezer embert végeztek ki ítélet nélkül, százezreket bántalmaztak vagy internáltak koncentrációs táborba, köztük Corvalánt is. Dawson szigetén lévő táborba tartották fogva, és válogatott kínzásnak vetették alá.
Ami ezután következett az egy egyedülálló globális szolidaritási kampány volt Corvalán kiszabadítása érdekében. Kommunisták, szocialisták, szakszervezeti tagok, béke aktivisták és antifasiszták követelték Corvalán szabadon bocsátását. Végül 1976-ban a szovjet kormány kicseréli Vlagyimir Bukovszkij szovjet ellenzéki aktivistára.
1988-ban Corvalán visszatért Chilébe és részt vett a Pinochet diktatúrát megdönteni kívánó demokratizálódási folyamatban. Haláláig tagja maradt a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának.
2009-ben neki is volt oka az ünneplésre, mivel 1973 óta először a Kommunista Párt be tudott kerülni a nemzeti parlamentbe.
Corvalán az elmúlt években szerényen élt a fővárosban, Santiagóban. Főleg írással foglakozott, nemrégiben jelentetett meg három lényeges könyvet, "A kormány és Salvador Allende" 2003-ban, "A kommunisták és a demokrácia" 2008-ban és "Beszélgetések Margot Honeckkerrel egy másik Németországról", amely a Német Demokratikus Köztársaságról szólt.
Luis Corvalán nemcsak a chilei, hanem az egész latin-amerikai, sőt a világ kommunista mozgalmának történelmi vezetője volt, akire a forradalmárok, a kommunisták, a munkások a jövőben is a legnagyobb tisztelettel gondolhatnak. Bátorságát és elvhűségét politikai ellenfelei is elismerték. Sok ezren keresték fel egy szál virággal a kongresszus épületében elhelyezett ravatalát. Részvétét nyilvánította többek között Carmen Paz Allende, a meggyilkolt elnök leánya. Michele Bachelet és Ricardo Lagos volt államfők, számos közéleti személyiség és diplomata. Guillermo Teillier, a Chilei Kommunista Párt elnöke hangsúlyozta, hogy Corvalán illegális hazatérése hozzájárult a demokratikus normák helyreállításához az országban. Teillier kijelentette, hogy Corvalán életműve példát jelent korunk számára is.