Számos bel- és külpolitikai, szociális és biztonsági problémával szembesül a függetlenségének 200. évfordulóját ünneplő Kolumbia új államfője.
A hároméves Juan büszkén viseli az arcára festett sárga-kék-piros nemzeti trikolórt, és boldogan nevet a kamerába, amikor apja lefényképezi egy lámával, amit indiánok hoztak a felhőkarcolókkal teli fővárosba a nemzeti ünnepre. A kolumbiai függetlenség kikiáltásának 200. évfordulóját az egész országban koncertekkel, felvonulásokkal, családi és történelmi programokkal, tűzijátékkal ünnepelték. Bogotában katonai felvonulás, utcaszínház, fény- és zenei show szórakoztatta a népet. A főtéren több tízezren nézték a spanyol hódítás óta eltelt öt évszázad történelmét felelevenítő, bennszülött csoportok részvételével tartott előadást. A bevezetőt Álvaro Uribe, a jövő héten leköszönő államfő tartotta, egyúttal búcsút mondva nyolc év elnökség után.
A rendőrsorfallal elzárt téren kívül korántsem volt ilyen békés a hangulat. Többfelé pánik tört ki például, amikor a tömeg megpróbált bejutni a zsúfolt főtérre. A bicentenárium másnapján aztán megbénult a főváros forgalma, amikor az ország legtávolabbi sarkaiból érkezett több tízezer földműves, bennszülött indián és afrokolumbiai végigvonult az utcákon, gazdasági, politikai és szociális jogokat követelve. Kolumbia legszegényebb, a gerillák és a kormány közti 50 éve tartó fegyveres konfliktust leginkább megszenvedő csoportjainak az utóbbi 200 év nem sok esélyt adott az ünneplésre, és ezt ki is akarták fejezni a kormány és az egész ország előtt.
Pedro Valenzuela, az egyik bogotái magánegyetem politológiatanára szerint sincs ok ünneplésre. A kisebbségeket – mondta a HVG-nek – ma is ugyanúgy diszkriminálják, mint kétszáz éve, a lakosság majdnem fele a szegénységi küszöb alatt él, miközben a társadalom legfelső tizedének a tulajdonában van a vagyon 46 százaléka. A jövedelemeloszlás egyenlőtlenségét mérő Gini-index szerint Kolumbia az utolsó Latin-Amerikában, jóllehet gazdaságilag a 4. helyen jegyzik Brazília, Chile és Argentína után.
Nehezíti az ország helyzetét, hogy az utóbbi fél évszázadban a fegyveres konfliktus legalább 3 millió embert kényszerített lakhelye elhagyására a 45 milliós országban, amivel Kolumbia – Szudán után – a világon a második a belső menekültek számát tekintve. A harc a föld, a nyersanyagok és a kábítószer-kereskedelem birtoklásáért zajlik a hadsereg, a baloldali gerillák, a paramilitáris csoportok és a gyakran parlamenti képviselőkkel is együttműködő fegyveres csoportok között.
A háborúskodást leginkább a civilek szenvedik meg. Laura Gómez, egy nemzetközi gyermekvédelmi szervezet helyi dolgozója a HVG-nek elmondta, hogy 15 ezer gyerekkatona szolgál a különböző fegyveres csoportokban. A harcokban felnövő gyerekek, még ha részt vesznek is a kormány által támogatott leszerelési programokban, nehezen tudnak visszailleszkedni a társadalomba. Az utóbbi évtizedekben az olajpálma-ültetvények, valamint az új bányák és a gátak felépítése további tömegeket kényszerített lakóhelyük elhagyására – akárcsak egykor az ország Nobel-díjas szülötte, Gabriel García Márquez által is leírt amerikai banánültetvények telepítése.
Az egy hónapja megválasztott, a jövő héten beiktatandó új elnök, Juan Manuel Santos helyzetét megkönnyíti, hogy az elnökválasztás júniusi második fordulójában sikerült többségi koalíciót létrehoznia. A nemzeti ünnep napján először összeült új parlamentben a képviselők 70 százalékának a támogatását tudhatja maga mögött, köztük sok korábbi ellenzékiét. Szüksége is lesz rá, a leköszönő elnök ugyanis nem túl sok jót hagyott maga után. Igaz, a jobboldali Uribe – akinek harmadszori elnökségét az alkotmánybíróság elvetette – máig rendkívül népszerű, mivel kemény katonai fellépéssel biztonságot teremtett, meggyengítette a legnagyobb baloldali gerillaszervezetet (FARC), és nagyrészt leszerelte a paramilitáris egységeket. A pártjából érkező korábbi védelmi miniszter Santos is főként Uribe népszerűségének köszönheti megválasztását, mert az ő politikájának a folytatását ígérte.Adós maradt ugyanakkor Uribe a gazdaság rendbetételével, az összeomlott egészségügyi rendszer felépítésével, a régió egyik legmagasabb, 12 százalékos munkanélküliségének az enyhítésével, akárcsak a költségvetési hiány csökkentésével. Egyesek a FARC elleni eredményeket is megkérdőjelezik, mert bár a városok nagy része mára biztonságos, a harcok az ország számos részén tovább folynak. A leszerelt jobboldali paramilitáris csoportok egy része pedig vagy más név alatt újjászerveződött, vagy a legújabb veszélyt jelentő városi bandákhoz csatlakozott.
A külpolitikában sem zár teljes sikerrel Uribe, elnöksége utolsó heteiben olyannyira megromlott ugyanis az ország viszonya a szomszédos Venezuelával, hogy Caracas minden diplomáciai kapcsolatot megszakított Bogotával. Egyesek már-már háborútól tartanak. Uribe elnökségét szinte végigkísérte a radikális baloldali Hugo Chávez venezuelai elnökkel folytatott viszály és személyes ellenségeskedés, aminek nyomán az egykor évi 6 milliárd dolláros kétoldalú kereskedelem a tizedére apadt. Chávez nem tudta elfogadni, hogy Uribe nemcsak jó viszonyban van az ő fő ellenségével, az USA-val, de még azt is támogatja, hogy amerikai bázisok létesüljenek Kolumbia területén. A fegyveres konfliktus, a drogkereskedelem és a menekültek átszivárgása a határon a régió biztonsági helyzetének romlásához vezetett, amiért Uribe és Chávez egymásra hárította a felelősséget. Amikor 2008-ban Kolumbia megsemmisített Ecuador területén egy FARC-bázist, Venezuela a határhoz rendelte hadseregét. Chávezt ugyanakkor Uribe a FARC támogatásával vádolja, ami a múlt héten oda vezetett, hogy Venezuela visszahívta nagykövetét, és ismét a határhoz irányította hadseregét.
Mivel Santos az USA helyett már beiktatása előtt a szomszéd országokkal való viszony javítására törekedett, megromlott a kapcsolata Uribével. Máris elérte, hogy Ecuador baloldali elnöke, Rafael Correa ígéretet tett, hogy részt vesz a beiktatási ceremónián, és Chávez is az enyhülés jeleit mutatta. A leköszönő és a leendő elnök jó viszonyának megszakadását nem csak Santos Chávezhez közeledése okozza. Uribét az is zavarja, hogy Santos több olyan kormánytagot szemelt ki, akik nagy eséllyel látnak hozzá az előző éra kétes ügyeinek kivizsgálásához.
Wrochna Anna
Forrás: HVG