A bolivári folyamat tizenöt éve alatt az afrikai felmenőkkel rendelkező venezuelaiak a venezuelai történelemben példátlan módon kapták vissza a méltóságukat.

Az a társadalmi átalakulási folyamat, amit Venezuela az elmúlt 15 évben átélt nem csupán gazdasági, hanem politikai folyamat is, amelyben Chávez elnök elengedhetetlen ideológiai szerepet töltött be, mint az emberiesség, szolidaritás és a részvételiség vezetője.

Barlovento nem Altamira

Venezuela afrikai felmenőkkel rendelkező közösségei soha nem látott mértékben profitáltak a közelmúltbeli társadalmi-politikai folyamatok során. Korábban az afro közösségek földjei a nagybirtokosok és az agrárburzsoázia kezében volt. Többek között Farriar önkormányzatban történtek a legrosszabb diszkriminációs esetek, ahol a Batista-párti kubaiak a [Chávez előtti] kormány támogatásával több ezer hektárnyi ősi földet, például Cañizost, Palo Quemaót, Farriart, Palmarejót és El Chinót, vettek el. Számos szemtanú meséli, hogy a Batista-pártiak hogyan béreltek fel bandákat, hogy azok éjszaka megtámadják az ott lakókat, megfenyegessék őket és felgyújtsák a cukornádültetvényeiket. Ez üldöztetéshez vezetett, és amikor az emberek ez ellen tiltakoztak egy fiatalt meggyilkoltak.

Amikor Chávez az „Alo, Presidente” egyik epizódját Palmarejóban forgatta, magát afrikai leszármazottnak nevezte, és mezőgazdasági hitelekkel egybekötve tizenegyezer hektárnyi földet adott át, továbbá elrendelte, hogy a föld Yaracuy afrikai leszármazottai közösségi tulajdonába kerüljön. Máshogy fogalmazva, a sacrocraciáktól (a cukornádföldek tulajdonosai) elvették a földet, hogy védjék a védteleneket.

Barlovento kistérségben pedig több ezer hektár volt a cacaocracia (kakaóültetvény-tulajdonosok) kezében, akik miatt nagyapáink és nagyanyáink háta meggörbült, amikor elvetették a hacienda-tulajdonosok gazdagságát, akik százszor kevesebbet fizettek nekik, mint amennyit minden egyes kosárnyi kakaó ért. Ma Barloventóban szocialista kakaóvállalatokkal kísérletezünk, és a csokoládémanufaktúrák kakaószármazékokkal dolgoznak. És Barlovento hat autonóm önkormányzata a bolivári reményre szavazott. A Maracaibo-tó déli részén (Bobures, Gibraltar, El Batey és San José de Hera) az emberek a mély változásba vetették a hitüket, abban a reményben, hogy az megszünteti Brillemburg tulajdonában lévő cukornád latifundiót.

Ezért nem csatlakozunk a guarimbákhoz (utcai zavargásokhoz), mint ahogyan ezt teszik Altamirában vagy Caracas és más városok felsőbb osztályok által lakott részein. Ennek az országnak az afrikai leszármazottai a venezuelai történelemben példátlan méltóságot szereztek.

Az istenek a béke és a méltóság mellett állnak

Az Internetet használtuk arra, hogy észrevételeket tegyünk országunk destabilizációs légkörével kapcsolatban. A Freddy „Pollito” Blanco által vezetett Afrikai Leszármazott Forradalmi Fiatalok (JARAV) határozottan ellenzi a burzsoázia által szított „felfordulást”, amit azért csinálnak, hogy visszatérjenek a hatalomba.

„Már nyilvánosan elmondtuk az álláspontunkat a rasszista és fasiszta felkeléssel kapcsolatban. Aktívan részt veszünk a barloventói és az országos szinten, elsősorban az ifjúsági minisztérium által összehívott véleménynyilvánításokban.”

A San José de Barloventó-i La Voz de Dios evangélikus egyház lelkésze az Interneten keresztül így nyilatkozott nekünk: „Isten békét akar, nem akar több erőszakot, amit a társadalom anarchikus rétegei generálnak. Barloventónkban meg kell szilárdítani azokat az eredményeket, amiket Chávez hagyott ránk. Az evangélikusok a béke emberei… arra kérjük az erőszakos embereket, hogy fogják vissza magukat, mert nehezen lel majd békére a lelkük ha azokkal a károkkal szembesülnek, amiket ők okoztak ennek az országnak.”

A yaracuyi Williams Sequera és Gustavo Suárez úgy fogalmazott, hogy az „a pusztítás, amit az ellenzékiek okoztak, el fogja szigetelni őket… Arra kérjük őket, jöjjenek és beszélgessenek velünk, a María Lioza hegyen élőkkel, hogy kiűzzék a rasszista, ijesztő, imperialista szellemet magukból.”

Írta: Jesús Chuco García

Forrás: La Voz