A Granma az elmúlt hetekben Ricardo Patiño ecuadori külügyminiszterrel készített interjúját közöljük.
„Nem csak magunkra gondolva mutatjuk meg azt az ökológiai katasztrófát, amit a Chevron olajvállalat tevékenysége okozott észak-kelet Ecuadorban, de sok más népre is, amelyek szintén szenvednek a transznacionális vállalatok ragadozó hatásától, és elutasításuktól az okozott károk helyreállítását illetően.”
Ezzel foglalta össze Ricardo Patiño ecuadori külügy- és emberi mobilitási miniszter a „Chevron piszkos kezei” elnevezésű kampányt, amelyet szerte a világon ecuadoriak és Rafael Correa elnök kormánya folytatnak azért, hogy szembenézzenek a vállalat mesterkedéseivel és rágalmaival, amelyekkel a komoly felelősségük elől akarnak menekülni.
Patiño a külügyminisztériumban fogadott minket néhány órával azután, hogy körbejárta azokat a területeket, amelyeken a Texaco 1992-ig működött Sucumbíos és Orellana tartományokban. Mi is meggyőződtünk a katasztrófa mértékéről a helyszínen – ezt az élményt máskor osztjuk meg. A Texacót 2001-ben vette meg a Chevron, ezzel magára vállalta annak feladatait. Beszélgetésünk a miniszterrel az ő objektív összefoglalójával indult a környezeti károkról.
„A Texaco mintegy 71 millió liter melléktermékkel és 64 millió liter olajjal árasztott el több mint kétmillió hektárt Ecuador amazóniai régiójában. Az országbeli működése befejeztével helyreállíthatta volna a károkat, de nem tette. A transznacionális vállalat által érintett emberek megszervezték magukból az Amazóniai Védelmi Frontot, és úgy döntöttek, hogy keresetet nyújtanak be tisztességes kártérítésért. Erre reagálva az észak-amerikai vállalat, amelyet a bizonyítékok sarokba szorítottak, jogi úton és a médiában egyaránt visszavágott, nem felperesekre, hanem az ecuadori államra” – mondta.
Hogy állnak jelenleg ezek a jogi eljárások?
2011-ben hosszas pereskedés után az északkeleti Sucumbíos tartomány bírósága a Chevront 9,5 milliárd dollár megfizetésére kötelezte az érintett feleknek. Ez az összeg pedig megduplázódott annak eredményeképpen, hogy a transznacionális vállalat megtagadta a nyilvános bocsánatkérést. Tavaly november 13-án az Nemzeti Bíróság helybenhagyta az elmarasztaló ítéletet, és visszaállította az összeget az eredeti mértékre.
Sokkal korábban, minthogy a tartományi bíróság bejelentette volna a döntését, a Chevron támadásba lendült az országunk ellen. Először 2004-ben, a cég egy New York-i bíróságon megkísérelte átruházni a felelősséget a Petroecuadorra, a mi állami olajvállalatunkra, de a bíró nem tartotta megalapozottnak a kerestet.
Aztán 2006-ban egy nemzetközi eljárást kezdeményeztek a hágai Állandó Választottbíróságnál, amely ügy Chevron II. néven híresült el. Ez a testület helyt adott a vállalat kérelmének, és arra kötelezte országunkat, hogy fizessen 96 millió dollárt az Ecuador és az Egyesült Államok között a befektetések védelmére köttetett kétoldalú szerződés feltételezett megsértéséért. Ecuador egy petíciót nyújtott be az ítélet semmissé tételére, amit arra alapozott, hogy a szerződés 1997-ben lépett hatályba, vagyis öt évvel azután, hogy a Texaco befejezte a működését, és nem visszamenőleges hatályú.
2009-ben visszatértek Hágába a kétoldalú szerződés még több megsértésével valamint a Petroecuador állítólagos felelősségével, és saját felelősségüknek egy 1998-ban a kormánnyal aláírt megállapodásra hivatkozva való mentesítésével, hogy ismerjék el a Texaco által elvégzett környezeti helyreállítási munkát.
Ez az eljárás a Chevron III. nevet kapta, és még nem zárult le. Hága még nem hozott ítéletet, noha országunk követeli, hiszen a sucumbíosi ítélet nem lett végrehajtva, és mert a Chevron nem mentesülhet az ecuadori emberek felé tartozó felelőssége alól. Főügyészi Hivatalunk kérvényezte, hogy Hága függessze fel a választottbírósági eljárást. Úgy tűnik, hogy nem értik, hogy Ecuadorban a hatalmi ágak szétválasztása alkotmányos védelmet élvez, és a kormány nem szólhat bele az igazságszolgáltatás döntésébe. Továbbá úgy tűnik, hogy nem értik, hogy a Chevron-Texaco elleni keresetet nem az állam nyújtotta be, hanem az állampolgárai.
A jogi érveken túl, mivel próbálkozik a Chevron Ecuadorban?
Azzal, hogy mi vállaljuk a felelősséget azokért a hatalmas a környezetnek és az embereknek okozott károkért, amelyeket okozott, és hogy mi fizessük meg, amit ők csináltak. Ez eget rengető cinizmus. De az igazság győzedelmeskedik. A Chevron-Texaco bűnös viselkedése nyilvánvaló.
Érzi Ecuador a támogatás az igazságért folyó harc során?
Jó szándékú férfiak és nők a világ különböző pontjain szolidaritásukat fejezik velünk. Mintegy harminc bizottság támogatja az ügyünket Latin-Amerikában, a Karib-térségben és Európában. Olyan elismert művészek igazolták az érintett területeket ért környezeti kár súlyosságát, mint Danny Glover amerikai színész és a spanyol énekes-dalszövegíró, Luis Eduardo Aute. Brazília, a Dominikai Köztársaság és az ALBA-országok parlamentjei nyilatkozatokat adtak ki.
Említette a régió országainak támogatását. Úgy véli, hogy ezek olyan változások jelei, amelyek a világ ezen részének fejlődését eredményezik?
Immáron sokkal függetlenebbek vagyunk, és ennek bizonyítékai láthatóak a regionális koordináció mechanizmusaiban. A Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének (CELAC) létrehozásával nagyon fontos lépést tettünk. Kuba jelenlegi időszakos elnöksége nagymértékben szimbolikus, és az igazságszolgáltatás ennek az országnak és népnek büszkévé tesz minket. De a szimbolikus értéken túl, Kuba példás szerepet játszott ennek testületnek a létrehozásában, a párbeszéd felgyorsításában és a CELAC más tömörülések és a világ országai által való elismertetésében. Kuba után, 2014-ben Costa Rica fogja betölteni az elnökséget, 2015-ben pedig Ecuador.
Hogyan látja a CELAC jövőjét?
Ez egy testreszabott szervezet a népeink és korunk számára. Vegyük csak például, hogy mi történik az OAS-szal (Amerikai Államok Szervezete). A közelmúltbeli szavazásokon a különbségek az Egyesült Államok és Kanada valamint mi többiek között egyre nyilvánvalóbbak. Olyan irányba megyünk, amelyben a CELAC lesz a latin-amerikai és karibi népek tágabb értelemben vett hazájának tükörképe.
Végül mi a véleménye arról, hogy az ecuadori diplomácia hogyan kapcsolódik az országban végbemenő belső változási folyamathoz?
Külpolitikánk az állampolgárok forradalmának teljesítményein és törekvésein alapul, és ezeket meg szeretné osztani, elsősorban a térségbeli fivéreinkkel és nővéreinkkel, és persze szerte a világon. Meg tudjuk mutatni, hogy lehetséges harcolni a szegénység ellen, támogatni a fenntartható fejlődést, megvédeni a természeti erőforrásainkat, lépni a befogadó politika irányába és az emberi tehetség fejlesztésére összpontosítani. Kuba és Venezuela segítségével egy programot hajtunk végre, amely különös figyelmet fordít a fogyatékkal élő személyekre. De legjobban azt a meggyőződést szeretnénk megosztani, hogy lehetséges az igazságosság és a remény.
Írta: Pedro de la Hoz & Roberto Chile
Forrás: Granma