Ebben a kampányban sok tisztviselő is aktív szerepet játszik, legfőképpen az USA-ban. A cél, hogy annyi rossz sajtónyilvánosságot adjanak Venezuelának, amennyi lehetséges, hogy kétségbe vonják a kormányt és delegitimalizálják a szeptemberi választásokat – akár, ha az ellenzék a bojkottálás mellett dönt vagy nem ismeri el az eredményeket, mivel veszítettek.
Nincs szükség konspirációra, mivel ennek a legfőbb résztvevői nagyon jól tudják mit kell tenni. Erre jó példa, amikor a múlt héten John McCain szenátor megpróbálta rávenni Doug Fraser tábornokot, hogy vessék fel újra azt a témát, hogy Venezuela támogatja a terrorizmust. A szenátus hadsereggel foglalkozó bizottsága előtt március 11-én Fraser tábornok a következőképpen mondott ellent McCainnek:
„Folyamatosan figyelemmel követjük az eseményeket… Nem találtunk semmi olyan konkrét kapcsolatot, amire azt tudnám mondani, hogy van direkt kormány-terrorista kapcsolat.”
Ajjaj! Nyilvánvalóan Fraser elfelejtette, hogy Obama egész csapata – nem csak McCain – teljes körű kampányt folytat Venezuela ellen. A következő nap a következő nyilatkozatot tette visszavonva kijelentését:
„A Valenzuela titkárhelyettes (a külügyminisztérium legmagasabb, Latin-Amerikával foglalkozó munkatársa) és én ma reggel beszéltünk a venezuelai kormány a és a FARC közötti kapcsolatokról. Semmi eltérés nincs a kettőnk véleménye között és teljesen egyetértünk.
„A venezuelai kormány és a FARC között nyilvánvaló, történelmileg dokumentált és folyamatos kapcsolat van… mi teljes összhangban vagyunk partnereinkkel a külügyminisztériumban és a hírszerzőknél.”
Jó tudni, hogy az Egyesült Államokban még mindig van civil kontrol a katonaság felett, legalábbis a nyugati féltekén. Másrészről az még jobb lenne, ha az igazság számítana valamit a kongresszusi meghallgatásokon és a washingtoni külpolitikai körökben. A tábornok kínos és láthatólag kényszerített irányváltása észrevétlenül ment le a médiában.
A „nyilvánvaló, történelmileg dokumentált és folyamatos kapcsolat”, amit Fraser tábornok említett, arra utal, amit állítólag azokban a laptopokban és hardverekben találtak, amelyeket – szintén - állítólag a Ecuadorban szereztek meg 2008-ban a kolumbiai hadsereg rajtaütésén a határnál. Ne feledjük, hogy ez ugyanaz a hadsereg, akiket rajtakaptak több száz ártatlan tizenéves megölésén, akiket felöltöztettek gerilla ruhába. Ezek a laptopok és hardverek - amiket egyébként korábban nem hoztak nyilvánosságra – lesznek bevetve a venezuelai kormány elleni kampányban. Arra leszünk kérve, hogy fogadjuk el, hogy az „elfogott dokumentumok” hitelesek és a média többsége így is fog tenni.
Az USA külügyminiszterének, Hillary Clintonnak a Venezuela elleni támadásai dél-amerikai útja során voltak a nyitópontjai ennek a kampánynak. A legtöbb, amit ezt fogja követni, az kiszámítható. Gyűlölettel teli vezércikkek lesznek a legnagyobb újságokban, amit a Washington Post neokonzervatív szerkesztőbizottságának a tagjai fognak írni. Chávezt meg fogják vádolni a média elnyomásával, annak ellenére, hogy a legtöbb venezuelai média – a nézőközönség felméréseinek szerint – még mindig az ellenzék irányítása alatt van. Valójában a média Venezuelában még mindig sokkal jobban a kormány ellen van, mint a mi médiánk az Egyesült Államokban, vagy ebből kifolyólag az egész világon. De a nemzetközi sajtó azt a képet fogja próbálni mutatni, hogy Venezuela Burma vagy Észak-Korea.
Washington DC-ben, ha megpróbálok egy rádióadást legális engedély nélkül sugározni, akkor leállítanak. Amikor ez Venezuelában történik, akkor azt cenzúraként hívják. Senki sem veszi a fáradságot, hogy utána nézzen a legalitásnak vagy a részleteknek, sem a szakértők, sem az újságírók, de még a riporterek sem.
A venezuelai gazdaság 2009-ben pangott, de úgy tűnik, hogy idén ismét növekedésnek indul. Az üzleti sajtó el fogja hallgatni a növekedést és az inflációról fog beszélni, ahogy ezt megtette az elmúl hat évben, amikor Venezuela gazdasági növekedésen ment át, a szegénységet a felére és a mélyszegénységet pedig 70%-kal csökkentették (amit szintén elhallgattak). Állásfoglalásokat fognak beterjeszteni az USA kongresszusának, hogy elítéljék Venezuelát bármiért.
Az USA kormánya továbbra is önteni fogja a dollármilliókat Venezuelába a USAid-en keresztül, anélkül hogy nyilvánosságra hozná a kedvezményezetteket. Ez a nem eltitkolt része az ő alapjuknak a kampányra Venezuelán belül.
Az egyetlen része ennek a történetnek, ami nem jósolható meg, az az, hogy a nemzetközi kampánynak mi lesz az eredménye. A legutóbbi 2005-ös képviselői választásokon Venezuelában az ellenzék bojkottálta a választásokat a Bush adminisztráció hallgatólagos támogatásával. A kormány delegitimalizálására tett kísérletben a helyek megnyerésének 30%-át adták fel.
Akkor a legtöbb média – és az Amerikai Államok Szervezete (OAS) – nem fogadta el azt, hogy a választások illegitimek csak azért mert az ellenzék bojkottálta. De ez a Bush adminisztráció alatt volt, amely vesztett hitelességéből Venezuelával kapcsolatban a 2002-es puccs támogatása és más okok miatt. Ez más lehet az Obama adminisztráció alatt.
Ezért nagyon baljós látni ezt az adminisztrációt, ahogy átlátható és nyilvánvaló kampányt folytat a venezuelai kormány delegitimializálásáért a választások előtt. Ez úgy néz ki, mint egy jel az ellenzéknek: „Támogatni fogunk, ha úgy döntötök, hogy visszatértek a lázadó stratégiához”, mind a választások előtt vagy után.
Az USA külügyminisztériuma egy ronda és veszélyes játékot játszik.