René González antiterrorista harcos és a Kubai Köztárság Hősének 2013. szeptember 3-i felhívása a kubai televízióban.

Kedves Honfitársaim,

Először is elnézést kérek a zavarásért. Tudom, hogy mit jelent ez a közeg a kubai családoknak, és megígérem, hogy rövid leszek, de fontos, hogy ez az üzenet a lehető legtöbb emberhez jusson el.

Mint tudjuk, idén szeptember 12-én van a letartóztatásunk 15. évfordulója. Minden évben otthon és a világban is igazságszolgáltatást követelnek az ügyünkben, de azt szeretnénk, ha az idei esemény – szeptember 5-től október 6-ig – egyedülálló lenne, különleges, a ti vezetésetekkel.

Egy ember életében tizenöt év hosszú idő. A gyerekek felnőnek, felnőttek, serdülők lesznek; a családtagok meghalnak, és nem lesznek többé velünk; és a kubai lakosság egy része ezalatt a tizenöt év alatt született.

Én teljes egészében letöltöttem a büntetésemet, de meg kell akadályoznunk, hogy a négy testvéremmel is ez történjen, tekintve, hogy ez mit jelent. Bár ez nehéz kimondani, de emlékeznünk kell rá, hogy Gerardónak [Hernández], ha az Egyesült Államok tervei teljesülnek, akkor börtönben kell meghalnia.

Ezen évek alatt a kubai emberek szeretete döntő szerepet játszott. Ez a szeretet minden lehetséges módon megnyilvánult: levelekben, üzenetekben, gyerekrajzokban, és azt szeretnénk, ha ez a szeretet játszana főszerepet ebben az eseményben.

Nekem már volt alkalmam ezt érezni, átélni, kézzel foghatóan megtapasztalni Kuba utcáin minden lehetséges formában a sziget minden pontján, és arra szeretnénk kérni benneteket, hogy ez alkalommal is nyilvánítsátok ki ezt a szeretetet, tegyétek ezt bárhol, válasszátok ennek bármilyen módját, mindazzal a sokféleséggel, ami minket, kubaiakat jellemez. Mindannyian úgy nyilvánítsátok ki, ahogyan ezt a legjobbnak gondoljátok, az osztálytermeitekben, a munkahelyeiteken, a lakóhelyeiteken, a közösségi munkátokban.

Vannak tervek arra a napra, de úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb az, ha mindannyian a magatok módján csatlakoztok ezekhez a kezdeményezésekhez, olyan formában, amilyet a legmegfelelőbbnek tartotok.

Nekem egyetlen egy személyes felhívásom van az emberek felé, amihez egy történet kapcsolódik. Idén szeptember 12-én szeretném, ha földrengés lenne az országban, egy gyönyörű földrengés, a szeretet földrengése, egy üzenet a kubai néptől az amerikai nép felé, egy szimbólumon keresztül, amely szimbólum az Egyesült Államokban a szeretet szimbóluma, és egy olyan szimbólum, amelyet a saját nyelvükön érthetnek meg: ez a szimbólum egy sárga szalag.

Szeptember 12-én szeretném, ha az ország sárga szalagokkal lenne tele, annyira, hogy az ide látogatók és a külföldi tudósítók ne tudják nem észrevenni őket. Ezen a napon Kuba megrázkódik, és sárga szalagok jelennek meg a fákon, erkélyeken, az embereken, de az is előfordulhat, hogy valaki felhasználja őket, háziállatokon, például, de ezek a sárga szalagok ellepik az országot, és nem lehet nem észrevenni őket, nem lehet nem tudatni a világgal, hogy a kubai emberek hazavárják a négy fiukat, akik az Egyesült Államokban raboskodnak.

A sárga szalag egy olyan szimbólum, ami még a függetlenségi háború idején vált az Egyesült Államok kultúrájának részévé, amikor a feleségek sárga szalaggal várták vissza harcoló szeretteiket.

Ez átöröklődött az amerikai polgárháborúba is, és idővel fokozatosan megváltozott a jelentése, mígnem a múlt század ’70-es éveiben egy mérföldkővé lett dal újra el nem helyezte azt amerikai kultúrában.

A dal egy gyönyörű történet egy rabról, aki éppen elhagyni készül a börtönt, és az egyetlen dolog, amit kér a szerelmétől, hogyha még mindig szereti őt, akkor kössön egy sárga szalagot egy fa törzse köré. A dalszöveg szavain keresztül láthatjuk ennek a börtönt elhagyni készülő férfinak a növekvő aggodalmát, akinek meg kell várnia, hogy lássa a sárga szalag vajon ott van-e a fán. Amikor odaér a helyre, azt látja, hogy a fán száz sárga szalag van.

Ettől kezdve ez a szalag az amerikaiak számára a várakozás szimbóluma lett, várni valakire, aki külföldi küldetésen van, várni egy katonára, várni egy szerettünkre, és ez az az üzenet, amit az amerikai népnek szeretnénk küldeni: hogy tudják, a kubai nép hazavárja az Egyesült Államokban igazságtalanul bebörtönzött négy fiát.

Ebben számítunk rátok, bízunk bennetek. Szeretnénk, ha ez az esemény más lenne, és szeretnénk, ha az utolsó lenne. Hiszem, hogy eljött a pillanat, hogy hazahozzuk őket, és ebben számítunk a segítségetekre.

Köszönöm szépen.