Az erőszakos eltűnések nemcsak az amerikai kontinensre az 1970-es és ’80-as években jellemző diktatórikus kormányok sötét múltjának öröksége, de ma is alkalmazott szörnyű gyakorlat, ismertette az Amnesty International az Erőszakos Eltűnések Áldozatainak Nemzetközi Napján.
„Kolumbiában és Mexikóban a hatóságok nem kezelik súlyuknak megfelelően az erőszakos eltűnések jelenlévő problémáját” – mondta Guadalupe Marengo, az Amnesty International az amerikai kontinenssel foglalkozó programigazgatója.
„Egyik ország kormány sem vizsgálja ki hatékonyan ezeket az ügyeket, és vonja felelőssége a gyanúsítottakat. Ez a büntetlenség újabb erőszakos eltűnéseket eredményez, mivel az elkövetők úgy gondolják, hogy a tetteiknek nincsenek következményei.
Eközben a térség más országaiban – például Argentínában, Chilében, Uruguayban, Bolíviában, Peruban, El Salvadorban, Guatemalában és Haitin – a belső konfliktusok és a politikai elnyomás után évtizedekkel még mindig emberek ezrei vannak eltűntként számontartva.
Ahhoz, hogy az igazság és az igazságosság érvényesüljön, elengedhetetlen, hogy az áldozatok hozzátartozói tudomást szerezzenek az eltűnt szeretteik hollétéről” – mondta Marengo.
„Minden ember számít. Az eltűntek ezreiről szóló borzalmas számok mögött a szeretteiket kereső hozzátartozók fájdalma és traumája húzódik.”
Mexikó
Mexikóban 2006 és 2012 között több mint 26 ezer ember eltűnését jelentették – sokuk a biztonsági erők vagy bűnözői bandák keze által jutottak erre a sorsra. A legtöbb olyan ügyet, amelyekben köztisztviselők érintettek, és nyilvánosságra is kerülnek, szinte egyáltalán nem vizsgálnak ki, és emiatt nem lehet tudni az erőszakos módon eltűnt személyek valós számát. Azonban a Nemzeti Emberi Jogi Bizottság jelenleg 2400 folyamatban lévő erőszakos eltűnést vizsgál.
Egy júniusban közzétett jelentésben az Amnesty International több mint 85 emblematikus eltűnési esetet dokumentált, abból a 152 esetből, amelyek során emberek eltűnését vagy elrablását jelentették.
„Majdnem teljes maradt a büntetlenség, és a hatóságok ismételt ígéretei ellenére az áldozatok utáni kutatás még mindig nem hatékony. A mexikói kormány nem tűnik igazán elkötelezettnek az erőszakos eltűnések megszüntetésében” – mondta Rupert Knox, az Amnesty International mexikói kutatója.
„A hatóságok igyekeznek minden eltűnést a bűnbandákra kenni, és nem vesznek tudomást a felelősségükről abban, hogy megelőzzék és megbüntessék azokat az eseteket, amelyekben köztisztviselők vannak érintve, és hogy a hagyományos polgári bíróságok előtt az ő kötelességük lenne minden eset kivizsgálása. Az eltűntek hozzátartozóinak sok esetben nem adnak semmilyen információt, és a családok gyakran kénytelenek saját maguk nyomozásba kezdeni, ami nagy kockázattal jár rájuk nézve. A hozzátartozók bátor kitartása az igazság és az igazságosság mellett tartja életben a remény lángját” – mondta Knox.
Csak az északon lévő Nuevo Laredo városban négy ember vált köddé a július 29. és augusztus 3. közötti hat napban, miután tengerészgyalogosok megállították és letartóztatták őket a város különböző ellenőrzőpontjain. Annak ellenére, hogy szemtanúk megerősítették a letartóztatás tényét, a haditengerészeti hatóságok továbbra is tagadják a felelősségüket az eltűnésekért, és a kormány nem tesz semmit, hogy megtalálja az áldozatokat.
Kolumbia
Kolumbiában a régóta húzódó fegyveres konfliktus 1985 óta legalább 25 ezer eltűnt áldozatot hagyott maga után. A hivatalos számok szerint 2012-ben több mint 190 gyanús eset történt.
„A félkatonai szervezetek és a biztonsági erők tüntettek el embereket, de soha nem egyedül, hanem egymással összejátszva. Ez fémjelezte az ország 50 éves fegyveres konfliktusát, és sok esetet még eztán jelentenek” – mondta Marcelo Pollack, az Amnesty International kolumbiai kutatója.
„Nagyon kevés elkövetőt állítanak az igazságszolgáltatás elé. Nemrégiben olyan jogi intézkedéseket hoztak, amelyek szélesítik a katonai bíróságok jogkörét, ez pedig könnyen lehet, hogy tovább nehezíti a gyanúsítottak büntetőjogi felelősségre vonását az emberi jogok megsértései, köztük az erőszakos eltüntetések miatt.”
Mind Mexikóban, mind pedig Kolumbiában ratifikálták a Minden Ember Erőszakos Eltüntetésektől Való Védelméről Szóló Nemzetközi Konvenciót, de eddig nem ismerték el az Erőszakos Eltüntetésekkel Foglalkozó Bizottság arra vonatkozó hatáskörét, hogy fogadja és mérlegelje a magánszemélyek bejelentéseit, ami kétségessé teszi az elkötelezettségüket annak irányába, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeiket gyakorlatba ültessék.
A régió más országaiban az erőszakos eltűnések nem olyan gyakoriak már, mint a múltban, de azért még mindig megtörténnek.
Brazília
Brazíliában a Rio de Janeiro legnagyobb favelájából, Rocinhából származó kőműves, Amarildo holléte még mindig ismeretlen. A férfi azután tűnt el, hogy július 14-én egy rendőrtiszt letartóztatta, mert állítólag összetévesztette egy körözött drogdílerrel. Számos emberi jogi szervezet, köztük az Amnesty International elítélte az eltűnését.
A rendőrség azt mondja, hogy elengedték miután utánanéztek a bűnügyi nyilvántartásban, de semmilyen rokona vagy barátja nem látta azóta, és a rendőrőrs bejárata közelében lévő térfigyelő-kamerák csak Amarildo belépését rögzítették, a távozását nem.
Dominikai Köztársaság
Juan Almonte ügye ugyanolyan emblematikus eset a Dominikai Köztársaságban, mint Amarildóé, csak régebbi és bonyolultabb. A könyvelő Almontét, aki a Dominikai Emberi Jogi Bizottságnak is tagja volt, utoljára 2009. szeptember 28-án látták, amikor tanúk szerint rendőrtisztek tartóztatták le, miközben gyalog az irodájába tartott Santo Domingóban.
A rendőrség mindig is tagadta, hogy letartóztatták, és a hatóságok nem tettek eleget az Amerikaközi Bizottság és az Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság ismételt felszólításának, hogy vizsgálják ki az ügyet. Eltűnése után hozzátartozóit és ügyvédeit megfigyelte a rendőrség az autóikban és a házaikkal szemben is. Juan testvére névtelen telefonhívásokat is kapott, amiben arra kérték, hogy hagyja abba bátyja eltűnésének híresztelését.
Amnesty International