Ahogy korábban arról mi is beszámoltunk, Kolumbiát újabb társadalmi elégedetlenségi hullám érte el, amellyel a jobboldali kormányzat nem tud mit kezdeni, csak rendészeti eszközökkel próbálja elhallgattatni az elégedetleneket. Most lehetőségünk nyílik megmutatni az olvasóinknak a Colombia Solidarity Campaign aktivistájának beszámolóiból merítve, hogy hogyan is kezeli a társadalmi elégedetlenséget az Amerikai Egyesült Államok egyik „demokratikus” szövetségese.

Az augusztus 29-én megtartott országos mezőgazdasági sztrájk, és az azokat kísérő demonstrációk méretüket tekintve a 19. század óta nem tapasztalható szintet értek el. Ez, és az egész hónapban az országot megrázó tüntetéshullám jól jelzi a kolumbiai társadalom közérzetében tapasztalható egyre negatívabb hangulatot. Noha Santos elnök „múló zavarokról”, a hivatalos média pedig a „kapucnis rendzavarókról” beszél, és igyekszik a hangulatot a középosztály által olyan kevéssé kedvelt csoportok, mint a „patirrajadosok”, az indiánok, a feketék és az egyéb nem kívánatos elemek ellen hangolni. Ezzel próbálják igazolni a kormányzat erőszakos fellépését, amelynek nyomán az úgynevezett „zavargás elhárító” egységek civileket gyilkolnak, illetve engedély és bármilyen felhatalmazás nélkül kutatják át a számukra gyanús elemek házait.

Az elnyomásra kitűnő példát szolgáltat két tolimai település: Cajamarca és Coyaima, amelyek nem egyedüli példák, ahol a hatósági egységek nyílt és erőszakos támadást indítottak a nép ellen. És mindezt legálisan tehetik, hiszen a Santos-adminisztráció lehetővé tette az úgynevezett „Közbiztonságról szóló törvénnyel”, amely megteremtette a féktelen erőszak legális keretét.

Cajamarca

Cajamarca, amely az AngloGold Ashanti nevű nemzetközi bányavállalat elleni küzdelem központja, szintén részt vett az augusztus 29-ei megmozdulásokban. Az előző napon paraszt, szociális és közösségi szervezetek vezetői tartottak találkozót a városban, hogy megvitassák a mezőgazdasági és népi tüntetésekben való részvétel lehetőségét. Ezen a napon a mezőgazdasági kistermelők megmozdulásai Anaime településen és Recreo Bajo (El Chuzo) körzetében koncentrálódtak. Másnap erről a két helyről 5000 ember indult el Cajamarca központja felé, hogy elégedetlenségüket fejezzék ki. Az éjszaka beköszöntével sokan a városban maradtak, néhányan a helyi iskolában szálltak meg. Az ESMAD zavargásellenes egységei csapatai hajnali két órakor rajtaütöttek az iskolában éjszakázókon, gáz- és füstgránátokat bevetve, megverve, meglőve a benntartózkodókat, végül le is tartóztattak harminc parasztot.

Egy parasztvezető, aki saját testi épsége védelme érdekében személyazonosságának titokban tartását kérte, úgy nyilatkozott, hogy az ilyen hatósági fellépések biztosan nem segítik a helyzet rendezését: „Annak ellenére, hogy akadályokat és követeket helyeztek az utakra, hogy lezárják azokat, a helyzet teljesen nyugodt volt az ESMAD megérkezéséig… aztán jöttek, és rárontottak az alvó parasztokra… őrizetbe vették és a rendőrőrsre szállították őket… feltett kézzel mentek az ESMAD-tól mégis könnygázt kaptak. Teherautóra pakolták őket, miközben az utcán nem lehetett levegőt kapni a könnygáztól. Rengetegen szólalkoztunk össze a rendőrökkel, és tiszteletet követeltünk, de rengeteg gyermek és öreg is kapott a könnygázból. A rendőrőrs melletti ház szintén megtelt a gázzal, ahonnan sok gyermeket kellett kórházba szállítani.”

Reggel, amikor ismét találkoztunk vele, elmondta nekünk, hogy az ESMAD több lakásba is betört, átkutatta azokat, az ott lakókra gumilövedékekkel többször is rálőtt, sőt egy embert gránáttal dobtak arcba. A közösségi médiában is terjed egy videó, amin az ESMAD egységei láthatóak, ahogyan rugdosnak, gumibotokkal és puskatussal ütlegelnek egy fiút, akinek az életét végül a helyi közösség közbeavatkozása mentette meg. A nap folyamán más városrészekből is csatlakoztak a tüntetésekhez. Az El Cadrel negyedből érkezett Julio Vargast, a Közösségi Akció Bizottság vezetőjét a rendőrség meg is fenyegette, sőt több tanú állítása szerint le is akarták lelőni, de célt tévesztettek.

A Tolimai Kistermelők Környezetvédelmi Bizottsága az Élet, a Víz és az Élelmiszer Szuverenitás Védelméért szervezet augusztus 29-én nyilatkozatott adott ki, amelyben arról számoltak be, hogy a mozgalom vezetői több ízben is halálos fenyegetéseket kaptak. A nyilatkozatban az ellen is tiltakoztak, hogy a hatóság tíz földművest letartóztatott és önkényesen fogva tartják őket a mai napig.

A letartóztatottak nevei:

Carlos Mario Fierro

Edison Julián Bermúdez

Rubén Darío Varón

Pedro Pablo Cárdenas

José Wilson Fierro

Luis Crisanto Rodríguez

Edwin Jairson Ferrato

Julio César Velandía

Adalver Ospitia

José Alveiro Peralta

Az előbb említett bizottság egy másik nyilatkozatban arra is kitért, hogy a tüntetéseik során gyakran beszivárgott elemek, köztük több kiskorú, követett el visszaéléseket – például megdobálták a rendőröket – azért, hogy hatósági fellépést provokáljanak ki. Nem egyszer fordult elő, hogy állítólagos „diákok” jelentek meg a demonstrálók között, akiket legközelebb már a kiérkező rendőrök oldalán tűntek fel, és a demonstrálókat fényképezték, valószínűleg azért, hogy későbbi könnyebb legyen beazonosítani őket.

Az ilyen piszkos módszerek alkalmazása ugyanakkor mindennapos Kolumbiában. A kormány igyekszik mindenáron negatív színben feltüntetni az ellenzéki tüntetőket, és azt a látszatot kelteni, hogy azok egytől-egyig a társadalomra veszélyes elemek, hogy így legalizálják a tüntetéseik felszámolásához alkalmazott brutális erőszakot. Erre a módszerre egyébként van egy bevett kifejezés: állami terrorizmus.

A lakosság megrémült az erőszaktól, amit jól tükröz az egyik földműves levele is: „Ez az éjszaka Cajamarcában elmondhatatlan volt… az az igazság barátom, hogy megijedtem, hogy mi fog történni velem, a közösségemmel, mi jó emberek vagyunk, szegény vidéki emberek… akiknek az egyetlen bűne az, hogy földművesek, és nem mi vagyunk a felelősek a kormányzati politikáért”.

Castilla (Coyaima)

Castillában az elégedetlenek megmozdulásai már augusztus 19-e óta folyamatosan erősödtek, főként mezőgazdasági termelők, tejgazdák, állattenyésztők, kávé- és rizstermelők alkották a tömeget. A sztrájk kezdetének napja előtt mintegy 1800 gazda érkezett számos községből Castillába, főként Chaparral, Roncesvalles, Ataco, Planadas, Ríoblanco, Prado, Natagaima, Coyaima és Dolores térségéből. Ez a tömeg később 3000 fősre duzzadt, miután Tolima déli és keleti részéből újabb emberek érkeztek.

Az összegyűjt emberek gyakorlatilag az első perctől kezdve elnyomást tapasztaltak. A rendőrség kisajátította vagy megsemmisítette a földművesek élelmiszerraktárait, megszállták az otthonaikat, rájuk törték az ajtót, kivonszolták őket az utcára, és akadályozták, hogy az emberek szabadon közlekedjenek az utcán. Augusztus 20-tól kezdve a települést helikopterekről könnygáz-gránátokkal bombázták, ami miatt rengeteg csecsemő és idős szenvedett a fulladásos sérüléseket, közülük 46-ot kórházba is kellett vinni. Voltak olyanok is, akik a rendőrségi lövedékektől, vagy a hatóságok által rájuk dobált kövektől sérültek meg. Három embert önkényesen le is tartóztattak: Anderson Pintót augusztus 27-én, Edinson Chagualát és Humberto Montañát augusztus 28-án. Számos a tüntetők közé beszivárgott provokátort is felfedeztek, akiknél szintén gázgránátokat találtak. Feltehetően az ő feladatuk az lett volna, hogy elhelyezzék a „bizonyítékokat”, amellyel utólag próbálták volna legitimálni az erőszakos fellépést. Közülük többeket később a rendőrök között láttak viszont…

Korábban a polgármesterrel és a tolimai regionális hatósággal megállapodás született arról, hogy a 29-i országos sztrájknap során lezárják az utakat, majd azt követően azonnal megnyitják azokat. A hatóságok azonban megszegték ezt az egyezményt, a rohamrendőrök és civil ruhás rendőrök támadtak a tüntetőkre, és válogatás nélkül lőttek rájuk. A helyi környezetvédő és paraszt szervezetek jelentései szerint az esetnek két halottja, és 24 sérültje volt. Az egyik országos hetilap tudósítója Jeiner Mosquera nevű férfi halálát megerősítette, akit a rendőrség főbe lőtt. Ezenkívül a Voz tudósítója egy másik esetről számolt be, amelynek áldozata jelenleg élet és halál között lebeg. Több forrás arról is beszámolt, hogy az ESMAD elzárta az utat mentők elől, hogy a kocsiban szállított sérültek meghaljanak, és is ezzel fokozzák a település lakosságának félelmét.

Hangsúlyozzuk, a két itt bemutatott település esete nem egyedi! A kormány országos méretű hadjáratot indított a társadalmi és szociális megmozdulásokban résztvevők ellen, hogy ha kell vérbe fojtsa az elégedetlenséget. Ugyanilyen eseményekre került sor Cauca, Nariño, Valle del Cauca, Boyacá, Cundinamarca, Antioquia, Meta térségeiben is. Azonban a tiltakozások a kibontakozó terror ellenére is folytatódnak, mivel az elégedetlenek száma egyre nő.

Santos elnök már elrendelte a hadsereg mozgósítását, és arra készül, hogy annak bevetésével tisztítsa meg az ország közútjait a blokáddal tiltakozóktól. Azonban az ilyen eszközök rendszerint a társadalomtól egyre jobban elszigetelődő diktátorok jellemzői, akiket végül úgyis megbuktat a népi elégedetlenség…

Készült José Antonio Gutiérrez D. tudósítása alapján