A Sendero Luminoso (SL, „Fényes Ösvény”) két magas rangú alakjának egy katonai rajtaütés során való megölése jelentős vereség a 33 éve tartó felkelés számára.
Orlando Alejandro Borda, más néven Alipio elvtárs, és Marco Antonio Quispe Palomino, alias Gabriel elvtárs, a katonasággal vívott tűzharcban halt meg az Ayacuchóban lévő Llochegua közelében augusztus 11-én.
Ők a második illetve a negyedik helyen voltak az SL parancsnoki láncában. A VRAEM (Apurimac, Ene és Mantaro völgyek) háborús övezet fő katonai stratégiái voltak, és kulcsszerepet játszottak az elmúlt két évben az SL azon próbálkozásában, hogy kiterjessze a befolyását a Cuzcóban lévő stratégiai fontosságú La Convención tartományra, ami az ország energiatartalékainak fő forrása.
Halálukkal a másik két Quispe Palomino testvér – Víctor és Jorge (alias José és Raúl elvtárs) – lett a felkelés fő alakja. Egyikük sem rendelkezik olyan katonai tapasztalatokkal és képességekkel, mint a most megölt társaik. Bár nehéz megjósolni, hogy hogyan fognak reagálni erre a jelentős csapásra, az SL túlélő vezetői talán arra kényszerülnek, hogy visszavonuljanak a VRAEM szívébe, és megpróbálják újraegyesíteni az erőiket.
Alipio és Gabriel halálát széles körben jelentős lépésként értékelik a Humala-kormány és biztonsági erők számára, amelyek már régóta próbálják felszámolni a maradék SL tevékenységét az ország távoli részein. Megölésük nem annyira a nyers erő győzelme, mint inkább a hírszerzés és a fokozatos beépülés eredménye, vagyis azé a taktikáé, amely tavaly februárban Florendo Eleutorio Flores Hala, az SL Alto Huallaga-i (a felkelő tevékenység másik ága, a VRAEM-től északra) vezetőjének elfogásához vezetett.
Történeti háttér
Az SL a perui állam megdöntésére irányuló kampánya Abimael Guzmán vezetésével Ayacuchóban kezdődött 1980-ban, amikor ez a korábban jelentéktelen maoista ihletésű frakció fegyveres harcba kezdett Ayacucho egy kis városában, Chuschiban. Az 1980-as évek során sikerült kiterjesztenie a hatáskörzetét Peru nagy részére, legyezőszerűen terjeszkedve Ayacuchóból kiindulva az amazóniai dzsungel, a tengerpart, illetve délre Puno irányába, és az északi hegyvidékre.
Erőszakos módszerei halált és pusztítást hoztak, csakúgy, mint a perui fegyveres erők katonai válasza. Az Igazság és Megbékélés Bizottság 2003-as beszámolója szerint mintegy 70 ezer ember vesztette életét, főleg kecsua nyelvet beszélő felföldi őslakosok, akik gyilkos kereszttűzben találták magukat.
Új stratégiák a „kábítószer-gerillák” elleni harchoz
Abimael Guzmán 1992. szeptemberi elfogása nagy változást hozott az SL-ben és a tevékenységében. Nem törődve Guzmán fegyverletételre való felszólításaival, a Quispe Palomino testvérek úgy döntöttek, hogy folytatják a fegyveres harcot, és gerillaháborút indítanak a VRAEM-ben és Alto Huellagában. Tevékenységük finanszírozására pedig közeli kapcsolatot építettek ki a kábítószer-kereskedő maffiával mindkét kokatermelő térségben. A klasszikus maoizmushoz kötődő ideológiai hivatkozásukat elhagyták. A Senderót 1980 óta jellemző féktelen erőszak is utat adott egy mérsékeltebb erőszakosságnak, ami kimondottan katonai célú volt, és főleg a kokatermelőket védte a kormány támogatását élvező terményirtóktól.
Annak ellenére, hogy 1992-ben sok SL parancsnoki struktúra összeomlott, a biztonsági erők számára makacsul nehéz feladatnak bizonyult, hogy eleget tegyenek a sokat emlegetett ígéreteiknek, és erővel felszámolják a szervezetet. Egy tisztán katonai stratégia nem volt elegendő egy olyan terepen, amelyen a rendkívül mozgékony gerillahadoszlopok fontos stratégiai előnyt élveztek. De az SL-be való beépülés szintén eredménytelen maradt. A gondos hírszerző munka – például az SL kommunikációjának lehallgatása és informátorok alkalmazása – azonban végül kulcsfontosságúnak bizonyult. Ez vezetett Artemio bukásához, és ez eredményezte az a tűzpárbajt is Llocheguában, amely során Alipio és Gabriel életét vesztette.
Mi lesz most a Fényes Ösvénnyel?
Talán korai kijelenteni, hogy ez a legutóbbi eset jelenti az SL számára az „út végét”. A szervezet rendkívül rugalmas volt a múltban, és jelentős tartalékokat tudott mozgósítani. De annyi bizonyos, hogy ez nagy áttörést jelent a hírszerző szerveknek és a biztonsági erőknek, akiknek múltbeli gyenge teljesítményét a perui társadalom minden rétege sokat kritizálta.
De még ha a jelenlegi kormánynak vagy utódainak sikerül is megnyerniük a háborút, meg tudják nyerni a békét is? A kormányok gyenge eredményei, amit az emberek mélyszegénységből való kiemelésében értek el olyan helyeken, mint Ayacucho, Huancavelica vagy Apurímac Guzmán húsz évvel ezelőtti elfogása óta, azt sugallja, hogy azoknak a gazdasági és társadalmi nélkülözéseknek a leküzdése, amelyből az SL kinőtt sokkal nehezebb feladat lesz. Annak a fejlődésnek, amit Peru az utóbbi években átélt nem az őslakosok, a hegyvidéki emberek a fő haszonélvezői, aminek következtében a körükben a szegénység szintje jóval magasabb, mint az országos átlag. Az erőszak áldozatainak továbbra is szüksége lenne egy új kiegyezésre.