A Havannában zajló békefolyamat, amelynek az a célja, hogy véget vessen a több mint 50 éve tartó fegyveres konfliktusnak Kolumbiában, továbbra is biztató jeleket mutat, annak ellenére, hogy a dél-amerikai ország szélsőjobboldali erői nagy nyomás alatt tartják a tárgyalásokat.

Miután augusztus 10-én a tárgyalások újabb körére sikerült pontot tenni, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Néphadseregnek (FARC-EP) és Juan Manuel Santos kormányának delegációi bejelentették, hogy „megegyezés kiépítésébe” kezdtek a politikai részvételről, ami a konfliktus befejezését biztosító hat pontból álló Általános Megegyezés második pontja.

Amellett, hogy már megegyezés született az összetett földkérdésről, ez a hír újabb mérföldkő a békekeresés rögös útján, amely hivatalosan az 1980-as években Belisario Betancur kormánya idején kezdődött, és César Gaviria (1990-1994) és Andrés Pastrana (1998-2002) ciklusaiban folytatódott.

„A béke soha nem jutott el ilyen messzire” – erősítette meg augusztus 10-én a kormánydelegáció vezetője, Humberto de la Calle volt alelnök.

A korábbi békefolyamatok nem eredményeztek konkrét megállapodásokat olyan jelentős kérdésekben, mint a mezőgazdaság problémája. A politikai részvétel kérdésében a fő viszonyítási pont az 1984-ben Betancurral kötött Uribe Megállapodások (amit arról az önkormányzatról neveztek el, ahol aláírták), amely lehetővé tette a leszerelt gerillákból álló politikai párt, az Unión Patriótica (UP) megalapítását. Azonban az elért eredményeket aláásta tagjaik többszöri tömeges lemészárlása, amelynek pontos számai nem ismertek, de ezres nagyságrendekről beszélhetünk.

Kapu a politikába

Közel két hónapja a havannai tárgyalások a politikai részvétel kérdésére fókuszálnak.

Ahogyan a FARC-EP hangsúlyozza, hogy ez nemcsak a hagyományos politikai struktúra tagjává válást jelenti, hanem az ehhez a lépéshez szükséges átalakításokat és a feltételek kiépítését is.

A FARC-EP nyilvánosságra hozott egy sor „minimum javaslatot” ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Ezen javaslatok fő elemei a következők: a politikai és társadalmi ellenzékként való működés teljes garanciái; alkotmányos változások; a Nemzeti Választási Tanácsban való részvétel; hatékony állami kötelezettségvállalás a félkatonai csoportok felszámolására és betiltására; átfogó jóvátételi intézkedések az UP és más ellenzéki erők ellen elkövetett népirtásokkal kapcsolatban, és kommunikációs média tulajdonosi viszonyainak demokratizálása.

A kormánydelegáció a maga részéről hangsúlyozza, hogy az államiság nem képezi a tárgyalások részét, és „a konfliktus befejezésének lényege nem más, mint megtörni a kapcsolatot a politika és a fegyverek között.”

„Ha meglépik a törvényes politikai mozgalomba való átmenetet, ahogyan ezt reméljük, a FARC-nak különleges garanciákra lesz szüksége, mint ahogy ez így is van mindenhol a világon a béketárgyalásokkor.”

A béke ellenségei

A béke megteremtése a kolumbiai nép olyan régi vágya, amit az 1991 óta érvényben lévő alkotmány is támogat. Azonban van néhány réteg, aki ellenzi a konfliktus befejezését, ami dollár milliárdokat mozgat meg.

Az elmúlt hetekben, Juan Manuel Santos a korábbi elnök, Álvaro Uribe (2002-2010) környezetére mutatott, mint akik támogatják a béketárgyalásokat delegitimizáló kampányt, és ellenségeskedést szülnek a szomszédos államokkal, például Venezuelával, aki megfigyelője a folyamatnak.

„Vannak olyanok, akik inkább még évekig tartó konfliktust szeretnének, évekig tartó fájdalmat és halált, a béke lehetősége helyett” – mondta Santos augusztus 7-én a boyacái csatáról való megemlékezésen, anélkül, hogy neveket említett volna.

A szélsőjobboldali stratégia akkor került képbe, amikor a Santos-kormány az utolsó évéhez érkezett, és keresik annak a lehetőségét, hogy korlátozzák az újraválasztásának lehetőségeit. Az elnök még hivatalosan nem jelentette be szándékát, hogy másodszor is indul az elnöki székért, de azt jelezte, hogy érdekelt a „politikája újraválasztásában.”

„Az ellenzéki hangoskodás nem hat ránk. Nem félemlítenek meg minket minden alapot nélkülöző állításaikkal. Nem térünk le arról az útról, amit az emberek támogatnak, és amelyre az országnak szüksége van” – erősítette meg Santos.

Sergio Alejandro Gómez