Egy múlt heti bírósági döntés miatt sérült a szólásszabadság Venezuelában a miami székhelyű Amerika-közi Sajtószövetség (IAPA) szerint.

A szervezet azután hozta nyilvánosságra ezen véleményét, hogy két helyi újságra, az El Nacionalra és a Tal Cualra jelentősen bírságot szabtak ki, mivel 2010-ben olyan címlappal jelentek meg, amelyen a caracasi hullaházban készült képekkel kívánták illusztrálni, hogy az ország – egyébként ellenzéki vezetés alatt álló – fővárosában milyen magas a bűnözési ráta. Betilde Araque bíró szerint az újságok ezen címlapjai viszont megsértették az ország gyermekek védelmére hozott törvényét, ezért indokolt a bírság kivetése.

Claudio Paolillo, az IAPA Sajtó és Információs Szabadság Bizottságának elnöke szerint az ítélet a „cenzúra eredménye... amelynek célja a gazdaságilag megfojtani a kritikus és független médiát, elhallgattatva azokat a hangokat, amelyek nem felelnek meg a hivatalos diskurzusnak”. Mindkét lap bejelentette, hogy fellebbez a döntés ellen, amely – mint visszaesőknek – komoly pénzbírságot jelentene számukra.

Az El Nacional és a Tal Cual egyébiránt valóban az ellenzékhez erősen köthető lapok, a tulajdonosi körük – egy sor rendkívül bonyolult és ellentmondásos tranzakción keresztül – ugyanahhoz a körhöz kötődik, amely a Globovision csatornát birtokolja, és korábban több alkalommal is a kormánnyal szembeni fegyveres erőszakra hívott fel.

Egyébiránt egy ilyen felhívás – a venezuelai szabályozást kritizáló Human Rights Watch emberi jogi szervezet által nem kifogásolt – brit médiatörvény értelmében terrorcselekménynek számít, amelyért börtön jár.

Mi is az az IAPA?

De joggal merülhet fel a kérdés, hogy egyáltalán mi is az az IAPA? A szervezetet 1943-ban hozták létre, azzal a szándékkal, hogy a kontinensen megjelenő sajtótermékeket egy fórumba tömörítse a szólásszabadság megvédése céljából. Azonban mint megannyi szép eszmét hirdető szervezet, valójában ez is egészen más célt szolgál, és ma már kizárólag a sajtótermékek tulajdonosainak szabadságát védi.

Erre talán a legszebb bizonyítékot a szervezet Bolívia kapcsán kiadott nyilatkozata szolgáltatta: „Az országban a sajtószabadság nem javult. Evo Morales Ayma ellenséges légkört hozott létre a média és különösen a médiatulajdonosok számára”. A nyilatkozat arról elfeledkezik természetesen, hogy ezek a médiatulajdonosok nem igazán az „igazság” újságjaikban történő leleplezésével, hanem gazdasági üzelmeikkel, néha paramilitáris csoportok támogatásával próbálják megdönteni a Morales-kormányt.

Az IAPA tagjai között egyébként a médiaszabadság olyan fekete öves bajnokait is megtalálhatjuk, mint Alejandro J. Aguirre kubai emigráns, aki már Miamiban látta meg a napvilágot, és Nicaraguában, a Somoza család diktatúrájában nőtt fel, ahol apja közeli kapcsolatot ápolt a szélsőjobboldali diktatúra vezetőivel. Felnőve az ifjabb Aguirre pedig a „demokratikus” kubai ellenzék egyik meghatározó alakja lett, amely erős kapcsolatokat ápol a Republikánus Párt szélsőséges szárnyával. De az IAPA-ban ott találjuk még a dominikai Rafael Molina Morillót is, aki egy interjúban nem is titkolta, hogy lapja komoly szerepet játszott hazája 1965-ös amerikai megszállásának lebonyolításában.

De nem csak korábbi szélsőjobboldali diktatúrákhoz, hanem az Egyesült Államok kormányához és a CIA-hoz is erős szálak fűzik az IAPA-t. Például a szervezet egyik alelnöke, Elizabeth Ballantine korábban a CIA jogásza volt,  vagy a vezetőségnek tagja még Julio E. Muñoz, akit az UNESCO-ba az Egyesült Államok Külügyminisztériuma delegált.

De nem csak a tagjaiban, hanem a tevékenységében is erősen érződik, hogy mely országgal és azon belül mely politikai irányzatokkal is szimpatizál az IAPA.

Már az 1970-es évek elején is nyíltan támadták a demokratikusan megválasztott Allende-kormányt, viszont az 1973-as katonai puccsot követő mészárlás és diktatúra elítéléséről elfeledkeztek, pedig annak megannyi újságíró áldozata is volt, akiknek a bűne az volt, hogy megírták a véleményüket, ami nem egyezett az antidemokratikusan hatalomra került juntáéval.

Viszont a 2002-es venezuelai puccs kapcsán az IAPA tagjai nagyon is aktívak voltak, sőt venezuelai tagszervezeteik hamis információkkal és filmfelvételekkel próbálták befolyásolni a közvéleményt a történésekkel kapcsolatban, azt állítva, hogy a kormány véres mészárlást rendez az ellenzékiek köreiben.

Természetesen ez az információ nem volt igaz, és gyakorlatilag következmények nélkül maradhatott, viszont képzeljük el, hogy mi történt volna az Egyesült Államokban ilyen esetben...

Bakó András