Az egyik legtekintélyesebb amerikai tudományos folyóiratként számon tartott Science “Policy Forum” rovatában megjelent cikk méltatása szerint Kuba egészségügy területén elért fejlődése megelőzi a többi latin-amerikai országot, és azt a fejlett, iparosodott országokéval lehetne összehasonlítani.

Sőt ezen túlmenően a tanulmány szerint az Egyesült Államok egészségügyi rendszerének reformja idején érdemes lehet számba venni a kubai eredményeket.

A gazdasági szankciókat, melyeket a cikk a modern történelem „egyik leghosszabb és legösszetettebb blokádjaként” határoz meg, azzal a céllal hozta létre az Egyesült Államok, hogy visszaállítsa a demokráciát Fidel Castro kormányra kerülése után, a Fulgencio Batista rezsim bukását követően.

Ugyanakkor a Szenátus egyik tavalyi jelentése szerint „az egyoldalú embargó nem érte el kitűzött célját”, miközben csökkent a nemzetközi támogatása, számos politikus és üzletember sürgeti a Kuba-politika felülvizsgálatát - mondja a cikk.

Paul Drain és Michele Barry, a Stanfordi Orvostudományi Iskola professzorai által készített tanulmány rámutat arra is, hogy a blokád súlyos hatással volt a kubai pénzügyi és gazdasági rendszerre, így az egészségügyi ellátás rendszerére is.

Mindezek ellenére, az egészségügy területén Kubának sikerült enyhíteni a csapások súlyos hatását, és számos sikerrel büszkélkedhet ezen a területen.

Ennek köszönhetően Kuba jobb eredményeket mutat fel az egészségügy területén, mint a latin-amerikai országok nagy többsége: “Kuba fantasztikus munkát végzett az elsősegély- és a megelőző ellátás területén, mely még jelentősebb, ha figyelembe vesszük a szűkös költségvetési lehetőségeket”, nyilatkozta Drain az EFE hírügynökségnek.

Kijelentéseik alátámasztására Drain és Barry megemlíti, hogy a 33 latin-amerikai és karibi ország közül Kubában a legnagyobb a lakosság várható életkora (78,6 év).

Ezen kívül, Kuba rendelkezik a legtöbb orvossal a lakosság számához viszonyítva (59 orvos jut 10.000 lakosra) és a legalacsonyabb gyermekhalandósági mutatóval.

2006-ban a kubai kormány lakosonként 355 amerikai dollárt költött az egészségügyre (a GDP 7,1%-a). Összehasonlításként a cikk megemlíti, hogy az USA évente 6.714 dollárt költ lakosonként az egészségügyre (a GDP 15,3%-a). Másrészről, Kuba büszkélkedhet a világ egyik legjobb megelőző egészségügyi rendszerével.

A cikk állítása szerint “a betegségek megelőzésével kapcsolatos nevelés és az egészségügy lakossági népszerűsítésének köszönhetően a kubaiak kevésbé függnek a gyógyszerektől a megfelelő egészségi állapotuk megőrzésekor”.

Az Egyesült Államokban ennek pont az ellenkezője történik, a lakosság egészségének fenntartásakor az ország erősen függ a gyógyszerektől és az új technológiáktól, mindez „igen magas költségekkel” jár.

A cikk az orvosi rendelők modern hálózatát is kiemeli Kubában, a magas beoltottságot, valamint azt, hogy a prevenciós politika részeként minden kubainak évente legalább egy alkalommal el kell látogatnia az orvosi rendelőbe.

Drain és Barry megemlítik, hogy most, amikor az Egyesült Államok támogatást keres  egészségügyi rendszerének megreformálásához, alkalom nyílik rá, hogy tanulmányozzák az értékes kubai eredményeket, egy olyan valóban eredményes egészségügyi ellátás kialakításakor, mely nagy hangsúlyt helyez a prevencióra.

Kiemelik, hogy „a kubai egészségügyi politika sikeres területeinek átvétele a kapcsolatok normalizálásának első lépése is lehet”. 

A cikk szerzői javasolják, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa kérje fel az Orvostudományi Intézetet, hogy készítsen tanulmányt a kubai egészségügyi rendszer sikereiről és arról, mi lehet a legjobb formája, hogy új korszakot kezdődjön az amerikai és a kubai szakemberek tudományos együttműködésében”