A híres író és újságíró, Eduardo Galeano megkapta a bolíviai Sucrében található Simón Bolívar Andoki Egyetem legmagasabb kitüntetését, a Juana Azurduy de Padilla medált.

Az ünnepségre az oktatási intézmény Becsület Termében került sor, a Latin-Amerika nyitott erei szerzője pedig a legutóbbi könyvéről, a „Los Hijos de los Días”-ról (A napok gyermekei) beszélt miután az egyetem rektorától, José Luis Gutiérreztől megkapta az elismerést.

„Minden nap egy történet rajzolódik ki. A napok gyermekei már járni kezdenek” – mondta az uruguayi értelmiségi, aki a hét elején érkezett Bolíviába.

Galeano elmesélte, hogy amint 1816. augusztus 13-án Buenos Aires kormánya férfias erőfeszítései elismeréseképp alezredesnek nevezte ki Juana Azurduyt. A függetlenségi háborúkban ő vezette azokat a gerillákat, akik elhódították Cerro de Potosít a spanyolok kezéről.”

Végül a híres értelmiségi hangsúlyozta, hogy „a világ megosztott, főleg a méltatlanok és a felháborodottak között, és mindenki tudni fogja, hogy melyik oldalon akar vagy tud lenni.”

A kitüntetést tehát egy igazi bolíviai hősről nevezték el. Az alábbiakban közöljük Juana Azurduy de Padilla életrajzát:

Juana Azurduy de Padilla, a latin-amerikai gerillavezér 1780 vagy 1781 július 12-én született a Río de la Plata alkirályságban található (ma Sucre Bolíviában) Chuquisaca városában. Mesztic volt, tehát félig európai, félig pedig őslakos. Anyja gazdag családba ment férjhez, de a férjét, Juana apját megölték a spanyolok, és a gyilkos büntetlenül megúszta a tettét.

Juana Chuquisacában nőtt fel, és 12 éves korában elhatározta, hogy apáca lesz. Végül 17 évesen eltanácsolták a zárdából, mert túl lázadó volt. 1805-ben férjhez ment Manuel Ascencio Padillához, aki osztotta Juana a bolívai őslakosok iránti szeretetét. Juana beszélte is a kecsua és az ajmara nyelveket.

Bekapcsolódott a spanyolok elleni harcba. Juana gerillaháborút vívott a spanyolok ellen 1809 és 1825 között. 1816. március 8-án az általa vezette erők ideiglenesen elfoglalták Cerro Rico de Potosít, a spanyol ezüst fő forrását, majd lovasságot is vezetett. Ezekért a tetteiért 1816. augusztus 16-án Juan Martín Pueyrredón, a Río de la Plata-i Egyesült Tartományok legfőbb vezetője Buenos Airesben alezredessé nevezte ki.

Egy 1816 novemberi csatában megsebesült, a férjét pedig az ő megmentése közben ölték meg. Juana ellentámadást indított, hogy megkeresse férje holttestét. Mikor végül a spanyolok újra támadásba lendültek 1818-ban néhány katonájával Észak-Argentínába ment, ahol az argentin kormányzó és gerillavezér, Martín Miguel de Güemes tábornok parancsnoksága alatt folytatta a harcot.

Kinevezték a hazafias Río de la Plata-i Egyesült Tartományok Forradalmi Kormányának Északi Hadseregének parancsnokává. Ezzel a hadsereggel létre tudott hozni egy lázadó körzetet, egészen addig, amíg a spanyolok vissza nem vonultak a területről. Annyira elszánt volt, hogy gyakorlatilag terhesen is harcolt, és miután életet adott kislányának relatíve gyorsan visszatért a csatamezőre. A csúcsponton körülbelül 6000 férfiből álló hadsereget irányított.

Katonai karrierje után visszatért Sucréba (Chuquisacába), ahol 1862. május 25-én meghalt. Túllépve olyan tragédiákon, mint négy fia és férje halála, egészen idős koráig elkötelezett volt, és egészen haláláig tette a kötelességét. Szegénységben és mellőzöttségben érte a halál, de alig egy évszázaddal később már mint hősre emlékeztek. 2009-ben megkapta az argentin hadsereg tábornoki rangját. Róla nevezték el az argentin „Nemzeti Programot a Nők Jogaiért és Részvételéért”.