Óvatosabb becslések szerint mintegy 150 ezer ember vonult végig Santiago utcáin csütörtökön, hogy hangot adjanak a társadalmi egyenlőtlenségekkel, az életkörülményekkel, a bérekkel és a nyugdíjrendszerrel való elégedetlenségüknek.

A mostani demonstráció része volt annak az országos sztrájknak, amelyet az ország legnagyobb szakszervezete, a Dolgozók Központi Szakszervezete hirdetett meg azért, hogy a minimálbér összegét az eddigi havi 380 amerikai dollárról 490 dollárra emeljék, illetve, hogy javítsanak a munkakörülményeken, és a kormány igazságosabb adórendszert vezessen be. Emellett a tüntetők elégedetlenségüknek adtak hangot a jelenleg működő magánnyugdíjpénztári rendszerrel kapcsolatban, amelyet egy állami tulajdonúval helyettesítenének.

A tüntetések a reggeli csúcsforgalom idején kezdődtek, amikor a forgalmasabb közlekedési csomópontokat zártak el a tiltakozók, ezzel jelentős késéseket okozva a város életében. A bányászok is csatlakoztak a megmozdulásokhoz, ők a világ legnagyobb rézbányászati telepének bejáratát torlaszolták el. Mellettük mintegy 15 ezer mezőgazdasági munkás és 30 ezer szerződéses dolgozó vett részt a munkabeszüntetésekben, amelyek országszerte összesen 41 millió amerikai dollár kiesést okoztak.

Raúl de la Puente, a Közalkalmazottak Országos Szövetségének elnöke információi szerint az ország közel 100 ezer közalkalmazottjának 90 százaléka vett részt. Ez szemben áll a kormányzati adatokkal, amely szerint mindössze 6 400 a közszférában tevékenykedő csatlakozott a sztrájkhoz, azonban ennek ellentmondanak például a bezárt közintézmények.

A mostani tüntetések – amelyek nem is maradtak mindig békés mederben – alátámasztják, hogy egyre jobban nő a társadalmi feszültség Chilében. A szakszervezeti és diákmozgalmak tiltakozásai állandósultak, ami jól mutatja, hogy a korábban a világ elé példaként állított chilei neoliberális modell egyre mélyebb válságba kerül, és a vele szembeni ellenállás is egyre szervezettebbé válik.