A Defensoría perui állami emberi jogi testület egy beszámolót tett közzé a diszkrimináció kérdésében.

A jelentés rámutat, hogy „a társadalom, különösen az elmúlt években egyre inkább felemeli a hangját a diszkrimináció ellen.” Például megjegyzi: „Az oktatási minisztérium az általános és középiskolai alaptantervben egyaránt hivatkozik az emberi jogokra, a sokszínűségre és a diszkrimináció-ellenességre, ami elősegíti, elsősorban az iskolákban, a befogadóbb környezet létrehozását.” A jelentés kiemeli a „Nemzeti Bizottság az Interkulturális és Kétnyelvű Oktatásért (CONEIB) megteremtését, ami azon fog munkálkodni, hogy részvételi és megállapodási mechanizmusokat hozzon létre az oktatási szektor, az őslakosok és az afroperuiak között, hogy ezzel segítse az interkulturális és kétnyelvű oktatáspolitika végrehajtását.”

Wilfredo Ardito ügyvéd, aki fáradhatatlanul harcol a diszkrimináció ellen egyetért ezzel az értékeléssel. Azt mondja, hogy most, 2007-tel ellentétben „tucatnyi regionális és helyi rendeletünk van a diszkrimináció ellen. Nagy erőfeszítések zajlanak a fogyatékkal élő emberek integrálására; az INDECOPI [a vállalatokat szabályozó állami testület] számos céget büntetett meg, mert megkülönböztetést alkalmaztak; [és] a kulturális minisztérium jelzőrendszert indított a rasszizmus ellen.”

Azonban a Defensoría úgy látja, hogy „még mindig nincs megfelelő mechanizmus ezen gyakorlatoknak a megállítására”, viszont „nehézségek tapasztalhatók a közigazgatási és jogi eljárásokban, különösen a megkülönböztető bánásmódok bizonyításában, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás nem érvényesül, a megsértett jogokat nem állítják helyre. Ez a gyengeség, és annak szükségessége, hogy az állam több proaktív és preventív lépést tegyen, jelenti a legnagyobb kihívást, amivel szembe kell nézni.”

Ezenkívül a Defensoría aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy „a rendőrök elutasítják a diszkriminációs esetek nyilvántartásba vételét, mondván, hogy nincs felhatalmazásuk ezeknek a kivizsgálására, ami azt mutatja, hogy az ilyen magatartást nem tekintik bűncselekménynek.”

A Defensoría-jelentés kiemeli az afroperuiak esetét. Kijelenti, hogy „abból kifolyólag, hogy a faji diszkrimináció jelentősen érinti ezt a csoportot és megerősíti a kirekesztettségüket, továbbra is szükséges folytatni a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni megelőző és büntető intézkedéseket, például a pozitív diszkriminációt, annak érdekében kompenzálják a csoportot sújtó egyenlőtlenségeket. Ezekkel a kérdésekkel még nem foglalkozik megfelelően az állam.”

Az viszont biztató, hogy az „oktatási minisztérium két éve fejlődést mutat az afroperui kultúra terén az iskolai tantervben. Azonban úgy gondoljuk, hogy ennek minden szinten meg kellene jelennie.”

A Defensoría azt javasolja, hogy a kormány fogadja el és valósítsa meg a 2012-2016 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Emberi Jogi Tervet, „hogy a jogok, az egyenlőség és a meg nem különböztetés kérdésköre a politika részévé váljon. Ez vezérelve lehetne az ezzel kapcsolatos állami politikának, és egyúttal kezelné a legsebezhetőbb csoportok rendszerszintű kirekesztését.”

Wilfredo Ardito hangsúlyozza a Defensoría diszkriminációellenes munkájának fontosságát Peruban. Így fogalmaz: „Továbbra nagyon hosszú egy tisztességesebb és egyenlőbb társadalom építésének útja Peruban, de az nagyon pozitív, hogy az állam előremutató változásokra törekszik. Bárkit is neveznek ki a Defensoría élére az elkövetkezendő hetekben vagy hónapokban azzal a kihívással kell majd szembenéznie, hogy folytassa azt az utat, amit az [az inkubens] Eduardo Vega és biztosok százai szerte az országban tapostak ki.