A megnyitón mintegy 10.000 ember vonult fel azon a hét mérföldes úton, keresztül a belvároson egészen a megnyitó helyszínéül szolgáló konferenciaközpontig. A felvonulást színpompás indián együttesek táncai, nőszervezetek, szakszervezeti aktivisták és munkásmozgalmi csoportok színesítették. 

A megnyitót és az azt követő sajtótájékoztatót a guatemalai emberi jogi harcos, Nobel-békedíjas Rigoberta Menchú tartotta. (Rigoberta Menchú Tum 1992-ben tüntették ki Nobel-békedíjjal:  „A szociális igazságért és a bennszülött népek jogainak tiszteletben tartásán alapuló etnokulturális megbékélésért végzett munkája elismeréseképpen.”) Felszólalásának a fő témája a kolumbiai válság és a 2009-es hondurasi puccs volt. 

Beszédében Menchú megkönnyebbülésének adott hangot a venezuelai-kolumbiai helyzet rendeződése miatt. Menchú a szervezők nevében is örömmel fogadta az aktivistákat, akik „joggal érezhetik magukat a szociális felszabadító mozgalmak valódi résztvevőinek”.

Már vasárnap a résztvevők több mint 350 előadáson, vitán, plenáris ülésen vehettek részt, olyan témákról, mint a politikai átalakulási folyamatok, az imperializmus, a militarizáció, az élelmiszer-biztonság, a kommunikáció, az igazságosság valamint a nemek egyenlőségének kérdése. 

A nap fénypontja az a kerekasztal-beszélgetés volt, amelyen Bolívia és Paraguay elnöke, Evo Morales és Fernando Lugo vett részt.

Latin-Amerika népeinek egyesülniük kell, hogy a földrészt felszabadítsák az imperialista iga alól - hangoztatta Evo Morales bolíviai elnök vasárnap Asunciónban.

Morales arra biztatta a földrész országait, hogy egyesítsék szociális erőiket, mert - mint mondta - meggyőződése, hogy az egységbe forrott és szervezett népek erősebbek bármely államnál a világon, és erre már példát mutatott több ország a térségben.

Népeink felszabadítása demokratikus úton valósul meg - fejtette ki a bolíviai elnök, de figyelmeztetett arra: ott, ahol amerikai katonai támaszpontok vannak, a "népek integrációja és társadalmi fejlődése nem garantált".

A második nap fő előadói az Egyesült Államok Szociális Fórumának képviselői voltak, akik az egyre növekvő katonai jelenlétet elemezték Latin-Amerikában és a Karibi térségben. A résztvevők a különböző előadásokon, műhelyekben és beszélgetésekben Mexikó, Kuba, Brazília és Paraguay geopolitikai változásait elemezték.   

Ana Esther Cecena, mexikói közgazdász előadásában világossá tette, hogy igazából nem lehet megállapítani a katonai bázisok pontos számát a térségben. Számtalan észak-amerikai hadihajó köröz a kontinens körül, amelyek fix szárazföldi bázis nélkül is képesek lennének támadást indítani latin-amerikai ország(ok) ellen. Aggodalmát fejezte ki, a rendszeres katonai manőverek miatt is, valamint az úgynevezett katonai missziók miatt, melyek a Pentagon stratégiájának része. 

Ezeket a felvetéseket erősítette meg a paraguayi aktivista Cecilia Waldimir Gómez is, aki szerint a gerillamozgalmakkal próbálják a jobboldali latin-amerikai kormányok kriminalizálni a társadalmi mozgalmakat.

Osvaldo Martinez, a kubai parlament tagja, a béke fontosságára, a béke megőrzésére hívta fel a jelenlévők figyelmét. Emlékeztetett Fidel Castro nemrégiben tett kijelentésére, hogy egy esetleges nukleáris háború Irán ellen nem múlna el nyom nélkül Latin-Amerikában sem.