Több mint ötven aktivista, szakszervezeti tag, fiatal és latin-amerikai aktivista tartott találkozót Londonban május 4-én, hogy megvitassa Hugo Chávez örökségét és a bolivári forradalom előtt álló kihívásokat. A találkozó megerősítette azt, hogy elutasítjuk az ellenzék csalással kapcsolatos vádjait, és megújítottuk elkötelezettségünket a venezuelai nép demokratikus módon kinyilvánított akaratának védelme mellett, amely értelmében Nicolás Madurót választották elnökké.
A találkozót Darrall Cozens nyitotta meg, egy perces néma tiszteletadást kérve Hugo Cháveznek.
Yaruma Rodríguez, a Venezuelai Bolivári Köztársaság egyesült királyságbeli kulturális attaséja beszélt először, aki a jelenleg Venezuelában tartózkodó Samuel Moncada nagykövet üdvözletét és elnézés kérését tolmácsolta. Azzal kezdte, hogy elmondta, hogy milyen előnyökkel jár a munkásokra nézve az újonnan elfogadott munka törvénykönyve. Yaruma azt is részletesen kifejtette, hogy hogyan működik a venezuelai választási rendszer, hogy megcáfolja az ellenzék csalással kapcsolatos vádjait. Elmondta, hogy a szavazóknak azonosítaniuk kell magukat, és személyi igazolványaikat összevetik egy fényképes adatbázissal, ezután pedig az ujjlenyomataikat is ellenőrzik. A szavazás elektronikus úton történik, de ezt követően minden szavazó kap egy papírcédulát, hogy megerősítse vele a szavazatát, és azt egy dobozba dobja. A szavazóhelyiségek bezárása után a szavazókörök véletlenszerűen kiválasztott 56 százalékát átvizsgálják, ami magában foglalja a gépen leadott szavazatok összevetését a papíron lévőkkel. Ez a felülvizsgálat nyilvános, és mind a bolivári, mind pedig az ellenzéki tábor képviselői jelen vannak, amikor ez zajlik. Továbbá a jelenlegi választási rendszer egy egész sor vizsgálaton ment keresztül, amelynél jelen voltak az ellenzéki és a szocialista technikusok egyaránt. (Beszédének teljes szövege itt található angolul.)
Ezután több rövid felvételt vetítettünk le Hugo Chávezről. Köztük volt a BBC által készített Hard Talk-interjú, amelyben kijelentette, hogy „nem lehetséges demokrácia a kapitalizmusban, csakis a szocializmus vezethet demokráciához”; a koppenhágai klímacsúcson tett kijelentése, miszerint „a szocializmus az egyetlen módja a Föld megmentésének, és ezt csak forradalom útján lehet megvalósítani”; az, ahogy megcáfolja a „hülye Fox News-osokat”; valamint amikor megvédte a szocializmust, és amint londoni látogatásán köszönetet mondott a Hands Off Venezuela kampánynak.
Ezt Alan Woods, a Hands Off Venezuela kampány alapítója és Hugo Chávez barátja követte, aki hosszasan beszélt az egykori venezuelai elnök és forradalmi vezető örökségéről. Alan személyes történeteket a politikai elemzéssel keverve mutatta be Chávez a bolivári forradalomban játszott szerepét. „Kémiai reakció volt a forradalmi tömegek és az elnök között”, mondta, „egymást tartották fent”. Alan Chávezt „bátor forradalmi vezetőként” jellemezte, aki „magasan fölötte állt a legtöbb európai baloldali vezetőnek”. Katonai környezetből jőve, „azért lépett be a hadseregbe, hogy baseballozhasson”, ki merte kezdeni az oligarchia és az imperializmus hatalmát.
Alan Woods felsorolta a forradalom néhány fő, az egészségügy, az oktatás, a lakhatás stb. terén elért eredményeit, de hangsúlyozta, hogy még csak nem is ez volt a fő oka annak, hogy a tömegek támogatták Chávezt. Ezt egy másik tényezőben kell keresni: „Chávez hangot adott a szegényeknek, a dolgozó embereknek, a kisemmizetteknek, akiknek azelőtt soha nem volt hangjuk”, mondta Alan, ezzel magyarázva, hogy milliók vonultak ki a temetésére.
Alan hangsúlyozta Chávez szerepét a szocializmus kérdésének újbóli napirendre tűzésében, és felidézte, hogy milyen lelkesedéssel fogadták ezt a Teresa Carreño Színházban összegyűlt munkások és parasztok, és hogy elborzadt tőle sok bürokrata és karrierista a bolivári mozgalomban. A bolivári forradalmat csak az oligarchia javainak kisajátításával lehet beteljesíteni, emelte ki.
Elmesélt egy esetet, ami akkor történt, amikor meghívást kapott, hogy az elnöki kocsiban utazzon az El Nem Kötelezett Országok Mozgalmának a Margarita-szigeten tartott csúcstalálkozójakor, és Chávez rámutatott a bolivári forradalmat támogatók integető tömegeire, és azt mondta Alannek: „Ezek azok az emberek, akiknek irányítaniuk kell ezt a forradalmat.” A még be nem fejezett forradalom sorsa a forradalmi tömegek kezében van, foglalta össze Alan. Ezt élénk beszélgetés követte. Felszólalók között volt Alberto Durango, a nagyrészt latin-amerikai, és jobbára legális papírok nélkül ott tartózkodó, londoni takarítókat megszervező kampány egyik fő aktivistája. Válaszában Alan hangsúlyozta, amit Chávez is mindig mondott: „A venezuelai forradalom védelmének legjobb módja az, ha harcolunk a szocializmusért Nagy-Britanniában!”
A délutáni ülés középpontjában Yenny Cortez beszámolója állt, aki a venezuelai Araguában lévő elfoglalt Gotcha textilgyárból érkezett vendég előadónak. Részletesen elmesélte a Gotcha női dolgozóinak küzdelmét, kezdve azonnali követeléseikkel, amelyek a munkáltatóval szembeni teljes jogokra és előnyökre vonatkoztak, a szakszervezet alakítási kísérletükkel, és bemutatta, hogy mindez hogy vezetett ahhoz, hogy elfoglalják a gyárat, és végül munkásellenőrzés alatt újraindítsák a termelést.
Elmondta, hogy küzdelmük illeszkedik az elfoglalt gyárak szélesebb mozgalmába és a munkásellenőrzésért folytatott mozgalomba. „Nemcsak a régi tulajdonosok ellen és a munkásellenőrzés alatt való államosításért kell harcolnunk, de az állami intézmények bürokratái ellen is, akik szabotálják a munkásellenőrzést”, mondta. Az jelent előrelépést, „hogy egy munkásállamot hozunk létre, amelyet munkások és parasztok irányítanak, hogy megmutassuk a bürokráciának, hogy teljes mértékben fel vagyunk készülve, hogy átvegyük a társadalom irányítását, és félresöpörjük őket.”
Megindító beszéd volt ez, ami megmutatta az egyszerű dolgozó emberek átalakulását a venezuelai forradalom folyamatában. (Az egész beszéde meghallgatható a következő videón spanyolul és angolul.)
{youtube}YEIRNsLZfpQ{/youtube}
A következő előadó Jorge Martín volt, aki részletesen beszámolt az ellenzék puccskísérletéről az április 14-i választások után. „A tömegmédia »választások utáni erőszakról« beszélt, de soha nem említette azt a kilenc halálos áldozatot, akik mindegyike a bolivári táborhoz tartozott, szocialista szimpatizáns volt” – mondta. Azzal folytatta, hogy miért lett az eredmény ilyen szoros. „Valójában 600 és 700 ezer közöttire tehető azon szavazók száma, akik 2012. október 7-én Chávezre szavaztak, április 14-én viszont az ellenzékre adták a voksukat”, mondta Jorge, „és ez annak a ténynek az eredménye, hogy a forradalom még nem fejeződött be, és a tőkések továbbra is szabotálják a gazdaságot”.
Jorge elmondta, hogy véleménye szerint a bolivári forradalom három nagy kihívással fog szembenézni a következő időszakban. Az első a gazdaság, ami továbbra is kapitalista, de számos szabályozás köti meg, amiket a kormány azért vezetett be, hogy enyhítse a kapitalizmus a dolgozó emberekre gyakorolt hatását. „Nem szabályozhatod a szabadpiacot, ha megpróbálod, annak szabotázs, befektetői sztrájk, a tőkekiáramlás, felhalmozás és spekuláció lesz a vége” – mondta. „A megoldás termelőeszközök munkásellenőrzés alatt való kisajátítása.” „Valójában”, magyarázta, „elegendő lenne csak azoknak tulajdonait kisajátítani, akik a 2002. áprilisi puccs idején aláírta a Carmona-rendeletet, mert ez pontot tenne a venezuelai kapitalizmus végére.” A második az államapparátus kérdése, ami még mindig nagy részben a régi kapitalista államból áll. „Ehhez ennek a szétzúzására, és munkástanácsokon és közösségeken alapuló forradalmi intézményekkel való helyettesítésére van szükség, ahogyan ez Chávez tavaly októberi választási programjában is szerepelt.” Végül pedig ott van a forradalmi szervezet és vezetőség kérdése, amit folyamatosan fojtogat a bolivári mozgalmon belüli bürokrácia.
Élénk vita következett, ami szintén foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mit tudunk tenni itt Nagy-Britanniában a bolivári forradalom védelmében. Sokan erősen úgy érezték, hogy a kampányunk nem csupán egy absztrakt szolidaritás egy távoli országgal, de mindenek előtt egy aktivista mozgalom, ami forradalmi változásért harcol Nagy-Britanniában is. Ilyen értelemben a HOV azon politikája, melynek értelmében részt vesz a megszorítások elleni harcban, a takarítók küzdelmében a létminimumért, és összekapcsolódik más latin-amerikai kampányokkal és csoportokkal Nagy-Britanniában, megerősítést nyert.
A határozatokat megszavazták és módosították, a pénzügyi jelentést elfogadták és egy új vezetőséget választottak a forradalmi mozgalom legjobb demokratikus hagyománya szellemében.