A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy az Obama-adminisztráció fokozta a „rezsimváltó” stratégiáját a latin-amerikai baloldali kormányok ellen, konfliktusokat olyan mértékben támogatva, amire a Washington által támogatott 2002-es venezuelai katonai puccs óta nem volt példa. A legjobb példát erre éppen Venezuela szolgáltatta a múlt héten. Ahogy ez a sajtóhoz is eljutott, egyre inkább elszigetelődik Washington azon próbálkozása, hogy destabilizálja Nicolás Maduro újonnan megválasztott kormányát.
De Venezuela nem az egyetlen ország Latin-Amerikában, amelyik az elmúlt tizenöt évben áldozatul esik Washington arra irányuló erőfeszítéseinek, hogy megfordítsa a választási eredményeket. Immáron világossá vált, hogy Fernando Lugo paraguayi elnök tavalyi elmozdítását az Egyesült Államok kormánya szorgalmazta és támogatta. Az Agência Pública újságírója, Natalia Viana bravúros oknyomozó munkája megmutatja, hogy az Obama-adminisztráció pénzügyileg támogatta a Lugo elleni „parlamenti puccs” főszereplőit. Washington aztán segített megszervezni a puccs nemzetközi támogatását.
Az USA szerepe Paraguayban hasonló ahhoz a szerephez, amit a demokratikusan megválasztott hondurasi elnök, Manuel Zelaya 2009-es katonai úton való megdöntésében játszott, amikor Washington megvezette az Amerikai Államok Szervezetét (AÁSZ) és arra használta fel, hogy letörje azoknak a dél-amerikai kormányoknak az igyekezetét, aki vissza akarták állítani a demokráciát. Zelaya később úgy nyilatkozott, hogy Washington benne volt magában a puccsban is.
Múlt héten Venezuelában Washington nem tudta megvezetni az AÁSZ-t, csak annak főtitkára, José Miguel Insulza támogatta a Fehér Házat (és a venezuelai ellenzéket) „100 százalékos újraszámolást” követelve. Azonban Insulzának visszakoznia kellett, ahogyan Spanyolország is tette, az Egyesült Államok egyetlen jelentős szövetségese ebben a becstelen vállalkozásban – mert nem támogatta őket senki.
„Újraszámlálást” követelni Venezuelában abszurd dolog, mivel a papíralapú szavazócédulák véletlenszerűen kiválasztott 54 százalékát már összevetették a szavazógépek adataival. A gépi adatok és a papír szavazólapok összehasonlítása minden oldal képviselőinek szeme láttára történt. Statisztikailag nincs gyakorlati különbség eközött a már elvégzett hatalmas felülvizsgálat és az ellenzék által követelt 100 százalékos átvizsgálás között. Jimmy Carter Venezuela választási rendszerét „a világon a legjobbnak” nevezte, és nincsenek kétségek a szavazatszámlálás pontosságát illetően, még sok ellenzéki körében sem.
Jó látni, hogy Lula elítéli az Egyesült Államokat, amiért az zűrzavart kelt, és Dilma csatlakozik Dél-Amerika többi részéhez, és megvédi Venezuela jogát a szabad választásokhoz. De nemcsak Venezuelát és a gyengébb demokráciákat fenyegeti az Egyesült Államok. Ahogy erről a CEPR hasábjain 2005-ben beszámoltunk, az Egyesült Államok kormánya törvények megváltoztatására irányuló erőfeszítéseket pénzelt és szervezett Brazíliában, hogy gyengítse a Munkáspártot. Ez az információ az információszabadság-törvény jóvoltából nyilvánosságra került amerikai kormányzati dokumentumokból vált ismertté. Elég valószínű, hogy Washington ennél sokkal messzebbre ment Brazíliában, ami viszont titok maradt.
Világos, hogy Washington nem tekintette az enyhén reformista Fernando Lugót fenyegetésnek vagy akár radikálisnak. Csak annyiról volt szó, hogy túlságosan barátságos volt a többi baloldali kormánnyal. Obama kormányzata, csakúgy, mint Bush elnöké, nem fogadja el, hogy a térség megváltozott. Céljuk, hogy megszabaduljanak az összes baloldali kormánytól, részben mert igyekeznek még függetlenebbek lenni Washingtontól. Brazíliának (is) ébernek kell lennie a régiót érő ilyesfajta fenyegetésekre.
Írta: Mark Weisbrot, a Washington D. C.-ben lévő Gazdasági és Politikai Kutatóközpont társigazgatója, és a Just Foreign Policy elnöke.