Május elsejei ünnepi beszédében Evo Morales bolíviai elnök bejelentette az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) kiutasítását a dél-amerikai országból.

Az AP szerint Morales a következőket mondta:

„Az Egyesült Államok nem szűkölködik olyan intézményekben, amelyek folytatják a konspirációt, ezért én megragadom a lehetőséget, és ezen a gyűlésen bejelentem, hogy úgy döntöttünk, hogy kiutasítjuk az USAID-et Bolíviából.”

Az USAID szerepe a dél-amerikai országban volt a legvitatottabb kérdés az Egyesült Államok és Bolívia között már legalább 2006 óta. Patrick Ventrell, az USA külügyminisztériumának szóvivője Morales nyilatkozatát „alaptalan vádaskodásnak” nevezte. Azonban miközben a külügyminisztérium szóvivője és számos riporter helyénvalónak nevezi az USAID ellenzéki csoportokkal végzett munkáját, ha végigpillantunk az ügynökség az elmúlt évtizedbeli ténykedésén, az egészen más képet fog mutatni.

Jeremy Bigwood oknyomozó újságíró által megszerzett dokumentumok azt mutatják, hogy 2002 elején az USAID finanszírozott egy „Politikai Párt Reform Projektet”, ami arra törekedett, hogy „ellensúlyként szolgáljon a radikális MAS-sal [Morales politikai pártja] vagy annak utódaival szemben”. Később az USAID elindított egy programot „az újdonsült regionális kormányok támogatására”, amelyek közül néhány térségi autonómiára törekedett és részt vett a 2008. szeptemberi destabilizációs kampányban, ami húsz őslakos bolíviai halálát okozta. Eközben az Egyesült Államok folyamatosan elutasította a pénzügyi juttatások kedvezményezettjeinek felfedését. Egy az USAID haiti tevékenységéről szóló CEPR-jelentés azt a következtetést vonta le, hogy az Egyesült Államok segélye gyakran egy „fekete dobozba” folyik be, amelyből lehetetlen meghatározni, hogy kik is valójában a végső haszonélvezők.

Néhányat ezek közül az USAID programok közül az Átmeneti Kezdeményezések Hivatala (OTI) indított el 2004 és 2007 között. Egy dokumentum, amelyekhez a CEPR az információszabadság törvényen keresztül jutott hozzá, feltárja az OTI szerepét az USA külpolitikájában. A dokumentum megjegyzi, hogy az OTI „olyan helyekre igyekszik a forrásait összpontosítani, amelyek a legnagyobb hatással lesznek az USA diplomáciai és biztonsági érdekeire”, majd hozzáteszi, hogy „az OTI nem segítheti elő a demokráciába való átmenetet vagy nem is korlátozhatja azt, de meghatározhat és támogathat kulcsszereplőket és csoportokat, akik elkötelezettek a békés, részvételi reform mellett. Röviden tehát az OTI a változások katalizátoraként szolgál ott, ahol elegendő hazai politikai akarat van erre.” A 2008. szeptemberi események előtt az USAID az OTI-n keresztül pénzelt regionális kormányzatokat.

Miközben az USAID azóta bezárta az OTI-irodát Bolíviában, és az általános támogatási szint is jelentősen csökkent, az USAID még mindig legalább 200 millió dollárt juttatott az országba 2009 óta.

A Wikileaks leleplezései

Wikileaks táviratok felfedik, hogy az Egyesült Államok ellenségesen viszonyul a Morales-kormányhoz, közben pedig még el is ismeri az amerikai pénzügyi segély titkos és ellenzéki voltát.

Egy táviratban, amelyet Greenlee nagykövet írt 2006 januárjában, mindössze hónapokkal Morales megválasztása után, a diplomata megjegyzi, hogy „az amerikai segítségnyújtás, amely háromszor akkora, mint bármelyik kétoldalú adományozás, gyakran rejtve marad, mert harmadik feleket használunk, hogy szétosszák az USA pénzügyi alapjait.” Ugyanebben a táviratban Greenlee elismeri, hogy „sok USAID-igazgatású gazdasági program szembemegy azzal az iránnyal, amely irányba a GOB [Bolívia kormánya] szeretné vinni az országot.”

A távirat azzal folytatja, hogy ki kell dolgozni egy „jutalmazó és büntető” politikát az új bolíviai kormány számára, amely felvázolja azokat a lehetséges akciókat, amelyekkel nyomást lehet gyakorolni a kormányra, hogy „pozitív politikai lépéseket” tegyen. A három terület, amire az Egyesült Államok összpontosított a kokapolitika, a szénhidrogének államosítása (aminek „negatív hatása lett volna az amerikai befektetőkre”) és az új alkotmány megírására összehívott alkotmányozó gyűlés volt. A lehetséges büntetések pedig az Amerika-közi Fejlesztési Bankban lévő vétójog alkalmazása, hogy az ellenezze a Bolíviának adott kölcsönöket, az adósságállomány törlésének elhalasztása és a kereskedelmi előnyök felfüggesztésével való fenyegetés voltak.

Egy másik távirat, szintén Greenlee tollából, egy amerikai tisztviselők és a Morales-kormány közötti találkozóról számol be, és megjegyzi, hogy a nagykövet a találkozón kijelentette: „Amikor az IDB-re gondolnak, akkor az Egyesült Államokra kellene gondolniuk… Ez nem zsarolás, ez egyszerűen a valóság.”

A Green Left Weekly beszámolója szerint későbbi táviratok felfedik az USA szerepét az őslakos csoportok és más szociális mozgalmak közötti viszály szításában.

Nem az a kérdés, hogy miért, hanem hogy miért csak most?

Az AP beszélt Kathryn Ledeburrel, az Andoki Információs Hálózat munkatársával, és arról számolt be, hogy „ő maga nem a kiutasításon lepődött meg, hanem azon, hogy Moralesnek eddig tartott megtenni ezt a folyamatos fenyegetések után”. Tekintve azt a nagy mennyiségű titkosítás alól feloldott dokumentumokból származó bizonyítékot, ami megmutatja, hogy az Egyesült Államok pénzügyi segélyei ellenzéki csoportokhoz folytak be, hogy támogassák azokat a Morales-kormánnyal szemben, a kiutasítás nem okozott nagy meglepetést. Továbbá, ahogy egyre több bizonyíték gyűlik az USAID szerepéről kormányok aláaknázásában, a kormányok szerte a térségben egyre nyíltabban válnak kritikussá az amerikai segélyezési ügynökséggel kapcsolatban.

Ahogyan ezt Natalia Viana brazil oknyomozó újságíró nemrégiben a The Nationban kifejtette, az USAID olyan csoportokat pénzelt Paraguayban, amelyek végül részt vettek Lugo elnök eltávolításában. Viana azt írja, hogy az USAID legnagyobb paraguayi programján keresztül végül „éppen néhány olyan intézményt támogattak, amelyek aztán központi szerepet játszottak Lugo hat évvel későbbi elmozdításában, és ez alatt nem csak a rendőrséget, de a Közigazgatási Minisztériumot és a Legfelsőbb Bíróságot kell érteni.”

Ezenkívül jól dokumentált az USAID szerepe ellenzési csoportok anyagi támogatásában Venezuelában. Egy nemrég nyilvánosságra hozott Wikileaks távirat leleplezi az Egyesült Államok kormányának ötpontos venezuelai stratégiáját, aminek alkalmazásán a távirat szerint egyértelműen az USAID dolgozott. A célok a következők voltak: „1. Erősíteni a demokratikus intézményeket, 2. Beszivárogni Chávez politikai táborába, 3. Megosztani a chavistákat, 4. Megvédeni a létfontosságú amerikai vállalatokat és 5. Chávezt nemzetközileg elszigetelni.”

Tavaly júniusban, rögtön a paraguayi puccs után az ALBA országok (amelyek közé Bolívia is tartozik) aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben azt kérik, hogy „a Mi Amerikánk Népeinek Bolivári Szövetsége tagjainak államfői és kormányai azonnal utasítsák ki az USAID-et, illetve annak delegációit és képviselőit az országaikból, tekintve, hogy úgy gondoljuk, hogy jelenlétük és akcióik olyan zavart okoznak, amelyek fenyegetik országaink szuverenitását és stabilitását.”

Abban az időben Correa, Ecuador elnöke kijelentette, hogy új szabályokat ír az USAID országában való jelenlétére, és hogy „ha nem akarják őket betartani, akkor »viszlát«”. Bár Bolívia lehet az első ezen országok sorában, amely valóban kiutasította az USAID-et, a kérdés nem az, hogy miért teszi ezt Bolívia, hanem hogy miért nem tette ezt meg előbb?

Jake Johnston és Stephan Lefebvre