Egyből azután, hogy Nicolás Madurót múlt vasárnap megválasztották Venezuela elnökének, Henrique Capriles ellenzéki jelölt elutasította a választások eredményének elfogadását, és azt állította, hogy a kormány csalást követett el. A következőkben végig fogom venni Capriles a csalásra vonatkozó állítólagos bizonyítékait, és elmagyarázom, hogy ezek mindegyike miért bizonyíthatóan hamis vagy nagyon valószínűtlen.

Az első példa, amivel foglalkozni kell az az, amit Capriles mozgalma „segített szavazásnak” nevez. Ebben az esetben a választási hatóságok bizonyos szavazóknak segítenek használni a szavazógépet. A Capriles-kampány vasárnap videókat mutatott be, amelyeken az látható, hogy embereknek így segítenek különböző szavazókörökben.

{youtube}mQ7OZqI0Ir0{/youtube}

Azt mondták, hogy a „segített szavazással” a választási hatóságok nyomást gyakoroltak az emberekre, hogy Nicolás Maduróra szavazzanak, és hogy az ezekben a szavazókörökben leadott szavazatokat ezért érvénytelennek kellene nyilvánítani.

Capriles azt állította, hogy ilyen 564 különböző szavazókörben történt, és 1,5 millió szavazatot érint. Azonban egyetlen árva független jelentés nem érkezett egyetlen választópolgártól sem, aki azt mondta volna, hogy nem szavazhatott arra, akire akart. Egyetlen szavazó vagy szemtanú sem mondta azt, hogy arra kötelezték volna, hogy az egyik vagy a másik jelöltre adja a voksát.

A „segített szavazás”, mint eljárás egyébként létezik, és a választópolgár kérheti azt, ha nem érti, hogy hogyan működik a szavazógép, vagy ha olyan fizikai korlátokkal rendelkezik, amelyek megnehezítik, hogy egyedül szavazzon. Egy venezuelai így kommentálta ezt egy a Youtube-ra feltöltött videón: „Kérheted, hogy valaki segítsen neked szavazni, ha szeretnéd. Én kértem segítséget, amikor először szavaztam, és a család egyik barátja volt ott velem. Istenem, ezek az emberek [az ellenzékiek] mindent kitalálnak.”

Nem sokkal később bebizonyosodott, hogy az Interneten keringő egyik videó hamis. Tavaly októberben töltötték fel a Youtube-ra, és így nyilvánvalóvá vált, hogy az állításokkal ellentétben nem a vasárnapi választásokról származik. A másik videó forrását nem tudták megnevezni, és a Capriles-kampány nem szolgáltatott részleteket arról, hogy kik az érintett személyek.

De ami még fontosabb, a „segített szavazás” vádjai figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a legtöbb szavazókörben jelen voltak az ellenzéki pártok megfigyelői is, a szavazókörökben dolgozó véletlenszerűen kiválasztott állampolgárok mellett, akik észrevették volna, ha bármely szavazót az akarata elleni voksolásra kényszerítenek. Eddig egyetlen megfigyelő sem jelentette, hogy látott volna bármit is, és egyetlen médium sem mutatott be egyetlen ilyen esetet sem, noha Capriles azt állította, hogy 564 szavazókörben történt ilyen.

Az ellenzék összes megfigyelője aláírásával hitelesítette a választási eljárást a szavazás lezárásakor vasárnap, tanúsítva, hogy nem történt semmi rendellenesség. Ahogy egy másik kommentelő fogalmaz a Youtube-on: „Ez egy hazugság. Én egy szavazókörben dolgoztam. Figyeltük a PSUV (a kormányzó párt) embereit, és minden nagyszerűen ment…”

A választásokat követő napokban új gyanúsítgatások és csalással való vádaskodások érkeztek az ellenzék táborából. Az Interneten az ellenzék számos támogatója kezdett olyan fényképeket keringetni, amelyeken szavazóurnákat égetnek el, és azt állították, hogy a kormány semmisítette meg azokat, hogy eltüntesse a bizonyítékokat. Az ellenzéki média közzétette a fényképeket, és valódinak kiáltották ki őket. Alább az RCTV ellenzéki médiaszolgáltató tweetje található, amely így szól: „Több választási anyag, amelyet el akartak tüntetni, viszont a támogatóink jóvoltából eljutott hozzánk.”

Az El Nuevo País újság címlapon hozott le egy hasonló képet „Lucenazo” címmel, amit nagyjából úgy fordíthatnánk le, hogy „Lucena puccsa”, amivel az Országos Választási Tanács elnökére, Tibisay Lucenára utaltak. A La Patilla ellenzéki weboldal más fotókat is közölt, amelyeken úgy tűnt, hogy a hatóságok manipulálják a választási anyagokat.

A fényképekről gyorsan bebizonyosodott, hogy hamisak; évekkel korábban készítették őket, amikor hivatalnokok a törvényeknek megfelelően megsemmisítették a 2006-os és a 2008-as választási anyagokat. De a szavakat már elhintették, és sok venezuelai meg volt győződve arról, hogy eltüntették az anyagokat. Capriles semmi perc alatt tett egy nyilatkozatot az Interneten és az ellenzéki médiában keringő különböző fotók és videók hamis voltáról, hogy elhatárolja magát a hazugságoktól, vagy hogy nyugalomra intse a támogatóit.

Hétfő reggel Capriles a nemzetközi média részvételével sajtótájékoztatót hívott össze, hogy bemutassa a választási szabálytalanságok állítólagos „bizonyítékait”, amiket a mozgalma gyűjtött össze. A bemutatott bizonyítékok újfent vagy bizonyíthatóan hamisak, vagy teljesen alaptalanok voltak.

Capriles először azt említette, hogy nagyszámú szavazógép romlott el a választások napján. Azt mondta, hogy összesen 535 ilyen eset történt, ami állítólag 189 982 szavazót érintett. Amit azonban Capriles nem említett az az, hogy Választási Tanács az összes gép tíz százalékának megfelelő tartalék géppel rendelkezik, ami több mint 3000 plusz szavazógépet jelent országszerte, úgyhogy a gépeket gyorsan ki tudják cserélni, ha nem működnek megfelelően.

Maduro kampánymenedzsere, Jorge Rodríguez ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „Az, hogy csak 535 szavazógép romlott el az igazából jó hír, mert ez csak a gépek kis százaléka.”

Aztán Capriles a szavazatszámlálás közben történt, általa csak „szabálytalanságoknak” nevezett incidensek példáit sorolta, azt állítva, hogy ezek a fajta szabálytalanságok elterjedtek voltak, és közel 1200 különböző szavazókört érintettek. Azonban az összes konkrét példa, amit bemutatott bizonyíthatóan hamis.

Egy példával szemléltetve: Capriles megmutatta az egyik szavazókörből származó aktuális szavazási névjegyzéket, azt állítva, hogy a végösszegek nem stimmeltek. Azt mondta, hogy több szavazatot adtak le abban a szavazókörben, mint az összes szavazásra jogosult regisztrált szavazó, de ez nem igaz. Capriles elmondta, hogy csupán 536 választót regisztráltak abban a szavazókörben, de több mint 700 szavazatot dobtak be, de a tényleges eredmények világosan megmutatták, hogy 1066 szavazópolgár volt nyilvántartásba véve annál a szavazókörnél, és összesen 712 szavazatot adtak le (lásd alább).

Szavazókör: Antonio José Saldivia Bolivári Középiskola

A többi példa sem szabálytalanság volt, hanem egész egyszerűen Capriles-kampányának további manipulációinak bizonyultak. Különböző példákat hoztak fel olyan szavazókörökből, ahol Maduro sokkal több szavazatot kapott, mint Hugo Chávez 2012-ben. Azt mondták, hogy ez valószínűtlen, mivel Maduro összesen nem szerzett annyi szavazatot, mint Chávez. Azonban Capriles megint átsiklott a történet másik fele fölött.

Az igazság az, hogy ezekben a bizonyos szavazókörökben mindegyik jelöltre leadott szavazatszám nagyban nőtt köszönhetően annak, hogy ezekben a körökben összesen is több szavazatot adtak le 2013-ban. Csak egy példa: Capriles félrevezetően azt állította, hogy a Maduróra leadott szavazatok száma 530 százalékkal magasabb, mint Chávezé volt 2012-ben. Arról nem beszélt, hogy az őrá leadott voksok száma még jobban nőtt abban a bizonyos szavazókörben, több mint 1000 százalékkal (7 szavazatról 75 szavazatra). A Capriles-tábor által felhozott másik két példa esetében is ez volt a helyzet.

Az hazugságok azonban nem értek itt véget. Capriles tovább vádaskodott anélkül, hogy egy tetszetős darab papíron kívül bármit is jobban bizonyított volna. Azt állította, hogy a kormány propagandát folytatott több mint 400 különböző szavazókörnél, mégis az egyetlen bemutatott fénykép erről egy PSUV-logós sátor volt. Nehéz elképzelni, hogy ez hogy vehetett rá bárkit is, hogy megváltoztassa a szavazatát, nemhogy 270 ezer embert, akik a győzelemhez szükséges többséget alkották. Azt is állította, hogy erőszakos cselekedetek történtek a szavazókörök közelében, de arra megint nem volt bizonyíték, hogy ez bárkinek is befolyásolta volna a szavazatát.

Talán a legfelháborítóbb állítás az volt, hogy az ellenzéki megfigyelőket a kormányzó hatóságok fegyverekkel kényszerítették több száz szavazókör elhagyására. Capriles azt állította, hogy összesen 286 különböző szavazókörben történt ez, ami 700 ezer szavazót érint. Azonban megintcsak egyetlen független jelentés sem számolt be ilyesmiről vasárnap, sehol az országban. Se egy videó, se egy fénykép, se egy sajtóbeszámoló, se egy szemtanú elmondása se egy független állítás, se egy interjú valakivel, aki bármi ilyesmit látott volna a választások napján.

Így nyilatkozott minderről Germán Yépez, a Venezuelai Választási Tanács korábbi vezetője:

„Abszurd arról beszélni, hogy ilyesmi történt 286 szavazókörben, ami, Capriles szerint 700 ezer szavazót érintett. Ez azt jelenti, hogy több mint 2800 szavazófülkéről és a hozzájuk tartozó megfigyelőkről beszélünk. Hogy történhet ilyen sok különböző szavazókörben? Fegyverrel kiutasítani több mint 2800 embert a nemzetközi megfigyelők, helyi civil szervezetek több mint 3800 választási megfigyelője, az ország minden részére szétküldött több ezer újságíró valamint több ezer véletlenszerűen kiválasztott szavazóköri munkás szeme láttára? És ebből a több ezer emberből senki nem szól erről egy szót sem?”

Végezetül meg kellene említeni, hogy az ellenzék képviselőinek megvan minden olyan szavazókör választási névjegyzékének a másolata, amelybe a megfigyelőik delegálva voltak. Ahogy még az ellenzéki blogger, Francisco Toro is megjegyezte, hogyha tényleg csalnak a választási eredményekkel, az a különbség meg fog jelenni a választási névjegyzékekben, amiket ellenőrizni fognak a választások éjszakáján az ellenzéki megfigyelők jelenlétében. Ha tényleg bármilyen csalást elkövettek a szavazást végeredményét illetően, akkor a Capriles-tábornak egyszerűen meg kellett volna tudnia mutatni, hogy hol nem egyeznek a választási névjegyzékek a hivatalos szavazatösszesítésekkel. Az a tény, hogy ezt nem világosan csinálták leleplezi, hogy nincsenek hitelt érdemlő bizonyítékaik a csalásra.

Ehelyett a hazugságok és a manipuláció útját választották, hogy felháborodást keltsenek a támogatóik körében ezekkel a hamis bizonyítékokkal, és felszólítsák őket, hogy vonuljanak az utcára, és tüntessenek a Capriles által továbbra is csak „illegitimnek” hívott kormány ellen. Az eredmény több halott, sérültek tucatjai, számos vandál cselekedet valamint égő pártközpontok és orvosi rendelők. Olyan események, amelyekért Capriles nem vállalta a felelősséget, de még csak részvétét sem fejezte ki az elhunytak családjával.

Újabb fejlemény, hogy a CNE a Capriles-tábor kérésének eleget téve elrendelte a szavazatok 100 százalékának felülvizsgálatát, ami úgy tűnik, hogy nem változtat semmin. A Capriles-tábor továbbra is hamis feljelentéseket fog tenni a feltételezett „szabálytalanságok” ügyében, és azt fogja állítani, hogy felülvizsgálat nem átlátható. Fel fogják használni az ellenzékkel szövetséges médiumokat, hogy tovább terjesszék a csalás hamis „bizonyítékait”, hogy megpróbálják lejáratni a Maduro-kormányt és az állami intézményeket, és a venezuelai embereket továbbra is a 2002-es puccs óta az egyik legmegtévesztőbb és legmanipulatívabb félretájékoztatási kampánynak tegyék ki. Csak remélni tudjuk, hogy a venezuelaiak többsége nem dől be a hazugságoknak, és akik a hazugságokat terjesztik végül megfizetik majd a visszaéléseik árát.

Chris Carlson