A balszerencséből bőven kijutott Paraguaynak. Tisztességes népét kielégíthetetlen belső és külső kapzsiság egyaránt sújtotta. És most az országtól, amely ellen szomszédai brutálisan léptek fel a hármas szövetség háborújában (1864-1870), onnantól kezdve pedig saját uralkodó osztálya fosztott ki, a 2012-es parlamentáris puccs óta az elnöki tisztséget betöltő Federico Franco miatt fordultak el.

Ez a kicsinyes és jelentéktelen figura – aki a megválasztott elnök, Fernando Lugo elleni törvénytelen összeesküvés révén került hatalomra – nemrégiben egy spanyolországi útja során kijelentette, hogy „csoda, hogy Chávez eltűnt a föld színéről, mert annyi kárt okozott az országomnak.” Ebben a gátlástalan verbális kirohanásában odáig ment, hogy azt állította, hogy Chávez „védelmet” biztosított a Paraguayi Néphadseregnek (EPP), és ő volt a felelős a gerillacsoport által elkövetett „emberrablásokért és emberölésekért”.

A birodalom, valamint kábítószer-kereskedők és csempészek egyszerű kiszolgálójának szerepéhez hűen, aki az egész országot birtokolja, Franco spanyol üzletembereket hívott Paraguayba, hogy befektessenek a dél-amerikai országban, hatalmas nyereséget ígérve nekik, amellyel megtölthetik a „talicskájukat”. Ezért tarthatta Mariano Rajoy miniszterelnök – egy ember, aki ezen kívül látszólag nem sok mást csinál – fontosnak, hogy közzétegyen egy képet a Francóval való találkozójáról a Twitteren.

Tanúbizonyságot téve csekély erkölcsi tartásáról, Franco ezzel zárta a kommentárját: „Nem bánom, és nem is szégyellem azt, ahogy elnök lettem.” Hát persze, hogy nem! Ezt olyan ember tenné, akinek van némi erkölcsi érzéke, ami pedig Francónak nincs. Ahogy az elnök ellen folyó parlamentáris támadás sikeresen befejeződött, nem habozott, hogy felhívja a „nagykövetséget” Asunciónban, hogy a Mariscal Estigarribia és a Pedro Juan Caballero bázisokon állomásozó amerikai katonákból álló erősítést kérjen. A törvénytelen és illegitim módon elnök Franco nemcsak az imperializmus bábja, de a Cargill, a Monsanto, a Río Tinto alumíniumbányászati vállalat, a helyi oligarchák és a brasiguayo birtokosok utasításait is buzgón követi.

A rejtélyes Paraguayi Néphadsereg homályára is fény derült nemrégiben. Úgy tűnik, hogy az a CIA találmánya, amellyel az egyik legrégebbi a számára nem tetsző kormányok elleni destabilizáló stratégiát alkalmazza: egy ál-gerilla csoportot kreál és az ellenséges államot bűnrészességgel vádolja.

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága március 29-én azt kérte, hogy a paraguayi igazságszolgáltatás folytasson le egy „azonnali, független és pártatlan vizsgálatot a 2012. június 15-én, Curuguatyban történt rajtaütés 17 halálos áldozata és azt ezt övező események ügyében.”

Az Emberi Jogi Bizottság aggodalmát fejezte ki „a Közigazgatási Minisztérium, a bíróság és a biztonsági erők által ebben az ügyben állítólagosan elkövetett súlyos szabálytalanságokat illetően”, valamint a pártatlanság hiánya és a vizsgálat függetlensége miatt. Ez és sok más ok miatt Franco úgy fog bevonulni a történelembe, mint a spanyol névrokona, aki a többi fasisztával együtt azt skandálta, hogy „éljen a halál” és kijelentette, hogy az ő hatalma istentől származik. Franco Latin-Amerika legprimitívebb és legkorruptabb jobboldali erőit képviseli, amely még az oligarchia nevet sem érdemli meg.

A „kleptokrácia” kifejezés jellemzi legjobban ezt a rablóbandát, akik az ország kivéreztetésével harácsolták össze a vagyonukat a diktátor, Alfredo Stroessner alatt, aki megszervezte a köztulajdonban lévő földek kifosztását, kiterjedt csempészetet valamint kábítószer- és emberkereskedő tevékenységet folytatott az egymást követő amerikai és izraeli kormányok nyílt bűnpártolásával, tudatlanságba és nyomorba taszítva az ország lakosságát. Franco egy gátlástalan hazudozó, aki azzal vádolta Chávezt, hogy ártott Paraguaynak, de azt elfelejtette megemlíteni, hogy a venezuelai elnök bevette az országot egy programba, amely Paraguayt kedvező hitelfeltételek és árak mellett olajjal látta el, amely így sokkal jobban járt, mintha a világpiacról szerezte volna azt be.

A paraguayi néppel való szolidaritás jeleként ezt a nagyvonalúságot a puccs után is fenntartották, egészen addig, amíg végül a kisstílű operettbe illő illegitim elnök sorozatos sértegetése és hamis vádaskodása után lehetetlenné nem vált annak folytatása, és így meg nem szüntették.

Ez az az emberi hulladék, aki Chávez halálát csodaként ünnepelte. De szegény Federico Franco! Miközben az ő elkerülhetetlen sorsa, hogy saját népétől elfeledetten és kárhoztatva a történelem szemétdombjára kerüljön, addig Chávez kiérdemelte a helyet Latin-Amerika és a Karib-térség legnagyobbjai között és ott él minden elnyomott ember szívében a világon.

Atilio Borón*

*Borón a Harvard Egyetemen szerzett PHD-t, és jelenleg a Latin-amerikai Társadalomtudományok távoktatásának vezetője és a Buenos Aires-i Egyetem politikaelmélet professzora.