Az elmúlt napokban, ha az internetes keresőbe azt a szót írtad, hogy „Cuba”, azt hihetted, hogy véletlenül azt írtad, hogy „beyonce jay z cuba”, mivel sajtóbeszámolók tucatjai foglalkoztak a pár kubai látogatásával. Beyoncé és férje, Jay-Z ugyanis ötödik házassági évfordulójukat Havannában ünnepelték.

Úgy tűnik, hogy a média számára ez a legfontosabb esemény az USA és Kuba kapcsolatában. Nem azért mert a főszereplői híresek, hanem azért mert Miami néhány szélsőjobboldali kubai-amerikai elment a legmagasabb szintekig a pár megbüntetésében.

Hogy Ileana Ros-Lehtinen és Mario Díaz-Balart képviselőkről van szó? Nos, igen. Ők azok közé tartoznak, akiknek a karrierje a blokád fenntartásától függ. Melléjük állt a Miami Egyetem professzora, a szintén a blokádtól függő Jaime Suchlicki is. Azzal vádolják az énekes házaspárt, hogy megsértették az Egyesült Államok Kuba elleni blokádját, amely tiltja, hogy amerikai állampolgárok a karibi szigetországba utazzanak.

Suchlicki Kubát a náci Németországhoz hasonlította, anélkül, hogy a párhuzamot megmagyarázta volna. Ros-Lehtinen elítélte a kínzásokat Kubában, de egy konkrét esetet sem említett.

Néhány vélemény az interneten említést tett arról, hogy maga a blokád az, ami belerondít a képbe, vagy kiemelték az óriási képmutatását azoknak, akik rázzák az öklüket az utazás miatt. Képmutatás pedig van bőven.

Például Kuba soha nem indított villámháborút, mint ahogy azt az USA tette Irak ellen (annak idején ezt büszkén csak úgy hívták, hogy „rajtaütés és megfélemlítés”) mindenféle igazolás nélkül és a nemzetközi joggal ellentétesen. Tudomásunk szerint Suchlicki professzor nem vitatta az Irak elleni háborút vagy az ország évtizedes megszállását. Egyetlen Kubával szomszédos ország sem fél attól, hogy Kuba megtámadja, és mindannyian ellenzik az Egyesült Államok blokádját.

Sem Suclicki, sem pedig a képviselő asszony nem emelte fel a szavát az Egyesült Államok által szokványos eljárásként alkalmazott kínzások ellen, amit szerte a világon, titkos helyeken folytattak égbekiáltóan megsértve ezzel a Kínzás Elleni Nemzetközi Megállapodást. Sem ő, sem pedig Díaz-Balart nem követelt vizsgálatot a kubai börtönükben éhségsztrájkoló rabok kényszertáplálásának ügyében, akiket még ha tisztázódtak is talán életük végéig fogva tartanak. Valóban történtek kínzások Kubában, tömegesen, a CIA és a Pentagon által fenntartott guantanamói bázison. Az elkeseredett fogva tartottak kényszertáplálása most is folyik.

Az említett személyek azt állítják, hogy erkölcsi szükséglet fenntartani a Kuba elleni blokádot több mint fél évszázad után is. Még Díaz-Balart is, aki soha nem emlegeti, hogy apja közeli munkatársa volt a diktátor Fulgencio Batistának, vagy, hogy az apja és a nagybátyja a diktátornak és a Las Vegas-i maffiának dolgozva gazdagodott meg.

Szerencsére nem csak nekik van véleményük ebben a kérdésben. Egyre többen látogatnak el személyesen az Egyesült Államokból Kubába, hogy megnézzék, hogy mi van ott. Beyoncénak és Jay-Z-nek hála emberek milliói szereznek most tudomást a blokádról, olyanok, akik korábban nem követték ezt a kérdést. Továbbá leleplezik azokat az embereket, akik óva intik az Egyesült Államok polgárait attól, hogy a szigetországba utazzanak, oda, ahol a híres énekeseket meleg vendégszeretettel fogadták, egyáltalán nem úgy, mint az ellenségeket.