María Gabriela Chávez apjához írt levelének teljes szövege

Fáj, hogy itt hagytál minket. A fájdalom égeti a lelkem, mert az élet annyira nehéz nélküled. Ezen napok alatt próbáltam megérteni, hogy miért mentél el, miért hagytál itt bennünket ezzel hatalmas űrrel. Sírtam, kiabáltam, könyörögtem az égnek, hogy adjon vissza nekem, aztán megnyugszom, mélyeket lélegzem, szeretlek, érezlek, visszatérek hozzád és megint sírok érted. Ma már azt hiszem, hogy megértettem ezt az egészet. A lelked oly végtelenül hatalmas, hogy a tested túl kicsivé vált számára, és neked egész egyszerűen el kellett repülnöd és szabadnak lenned.

Azt mondtam neked a szemedbe nézve, pár nappal mielőtt elmentél, hogy egy óriás vagy. Ekkor azt kérted tőlem, hogy legyek erős, ha bekövetkezik a legrosszabb. „Erősnek kell lenned, Maríám, és továbbra menned előre, bármi is történjen.” Ma megesküszöm neked, hogy meg fogom tenni a tőlem telhető legtöbbet, esküszöm neked, hogy meg fogom találni az erőt, ki tudja, honnan, hogy folytatni tudjam, és mindig is te leszel a fény, amely utamon vezérel. Köszönöm azt a sok atyai szeretetet, köszönöm a folyamatos példamutatást, köszönet a nevetésért, köszönet a sírásért, köszönet a dalaidért, köszönet a táncaidért, köszönet a sok vidámságért, köszönet az abszolút és örök odaadásodért, de, mindenek felett, köszönet neked, Comandante, azért, hogy helyreállítottad a hazánkat. Továbbra is ott dobogsz a szívemben, továbbra is ott élsz a lelkemben, továbbra is ott fénylesz a szemeimben és mindörökké ott vibrálsz a népedben. Szeretett Papitóm, szállj, szabadon szállj, te óriás, magasan szállj és lélegezz erősen, olyan erősen, mint a hurrikán szelei. Gondját fogjuk viselni a hazádnak és megvédjük az örökségedet, ahogyan erre tanítottál minket, soha nem tűnsz el, mert lángod ott van a kezeinkben, Hugo Chávez.

Hasta siempre, szeretett örök szerelmem.