Noha Henrique Capriles, az ellenzék eddig már kétszer vesztes elnökjelöltje továbbra is biztos benne, hogy most harmadjára majd sikerül győznie, de Guillermo Zuloaga döntése, miszerint eladja a Globovision TV többségi hányadát, egészen mást sugall.

Eddig a Globovision volt a legharsányabban Chávez-ellenes orgánum Venezuelában, amely közvetlenül is szerepet vállalt a 2002-es puccsban. Zuloaga már három évvel ezelőtt is „elmenekült” az országból az Egyesült Államokba, hogy ott folytassa hazugságait, most azt nyilatkozta, hogy a csatornája „már nem képes annyi jövedelmet termelni, hogy az fedezze a költségeit”.

„Nem tudjuk annyira megemelni a fizetéseket, hogy azok fedezzék az inflációt és a leértékelést. Politikailag lettünk életképtelenek, mert egy olyan országban élünk, amely annyira polarizálódott, hogy az ellentétes oldalon álló kormány bukni látni akar minket.”

Érdekes módon kimaradt az említésből Venezuela gazdag elitjének szerepe a társadalom polarizálásában. Nem említette Zuloaga, hogy a burzsoázia támogatta és szervezte amerikai segítséggel a 2002-es államcsínyt, és olyan hazugságokat terjesztettek, hogy Chávez-pártiak nyitottak tüzet az ellenzék szimpatizánsaira.

Vajon mi történne, ha egy média csoport puccsot szervezne az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában? Ne legyen illúzióink a választ illetően, mindenesetre ez nem akadályozza meg az amerikai médiát abban, hogy Zuloagát a szólásszabadság mártírjának állítsák be.

A Kuba-ellenes republikánus kongresszusi képviselőnő, Ileana Ros-Lehtinen elutasítja, hogy saját politikai irányvonalára Venezuela saját maga dönthessen szavazáson. „Választások a választások kedvéért nem jelentenek igazi demokráciát” – fogalmazott a képviselőnő.

Ros-Lehtinen puhánynak tartja Obama politikáját a venezuelai események kapcsán, sőt! Egyenesen azt állította, hogy Obama „aláássa az ellenzék helyzetét” azzal, hogy Chávez temetésére egy rendkívül alacsony szintű (két demokrata párti kongresszusi képviselő vett részt a szertartáson), de diplomácia küldöttséget küldött.

Azonban úgy tűnik, hogy az oligarcha elnökjelöltjének nincs szüksége arra, hogy Obama ássa alá az esélyeit az áprilisi választások előtt. Capriles ellenfeléről úgy nyilatkozott ugyanis, hogy „egy egyszerű buszvezetőből nem lehet elnök”, utalva ezzel Nicolas Maduro eredeti foglalkozására.

Ezzel a kijelentésével sokaknak okozott megrökönyödést, de még többeket háborított fel. Mindenesetre ez is fényesen bizonyítja az ellenzék hozzáállását a munkásosztályhoz...

Emellett az is sokakat háborította fel, hogy Capriles azzal vádolta meg Madurót, hogy 2 éven át hazudott a nem rég elhunyt Chávez egészségügyi állapotáról, és az ő holttestét is saját elnöki kampányához kívánja felhasználni. Ennek hallatán a néhai elnök lánya, Maria Gabriela Chávez betegesnek minősítette az ellenzéket, akik saját „piszkos” játszmájukkal vannak elfoglalva.

„Szükségét láttam annak, hogy felemeljem a hangomat azokkal szemben, akik családom, a népem fájdalmával, és mindenekelőtt apám emlékét játszadoznak” – írta nyílt levelében Chávez lánya, amelyet a tájékoztatási miniszter, Ernesto Villegas olvasott fel a televízióban.

A választól egyértelműen megrendült Capriles egyik beszédében, amelyben vitára hívta ki Madurót, elnézést kért a Chávez családtól: „ha bármely szavam félreérthető volt, és azzal megbántottam volna az elnök családját, akkor elnézést kérek érte”.

A vitára való felhívásra Maduro úgy reagált, hogy ő készen áll a vitára, abban az esetben, ha nyilvánosan bocsánatot kér Capriles az elhunyt elnök családtól és az emberektől. „Ha ez megtörténik, akkor meggondolom a vitán vagy a vitákon való részvételemet, attól függően, hogy az emberek hány ilyenre tartanak igényt”.

Maduro tagadta az ellenzék azon vádját is, miszerint nem támogatná az LMBT jogok alkotmányban való szerepeltetését. „Ha én meleg lennék, büszkén vállalnám a nagyközönség előtt is, és felvállalnám azt, akit szívemből szeretek.”

Az osztályszármazására való utalgatások kapcsán Maduro csak jót nevetett. Az Országos Választási Tanács épülete előtt támogatói körében jót nevetve mesélt arról, hogy az ellenzék „jó szándéka” jeleként még politikai tanácsadót is küldött a buszvezetőnek.

Maduro nem sokkal korábban részt vett Venezuela Kommunista Pártjának (VKP) 12. kongresszusán, ahol külön megbeszélést tartott a párt Politikai Bizottságával, és beszédet mondhatott a kongresszus küldötteinek, akik ezt követően egyhangúlag támogatásukról biztosították őt a következő választáson.

Beszédében külön kiemelte a VKP történelmi szerepét a bolivári forradalomban, hiszen 1998-ban elsőként álltak oda Chávez elnöksége mellé.

Az Egyesült Szocialista Párt és a VKP között időről-időre felmerülő, gyakran elég éles vélemény különbségek ellenére is biztosította a kongresszusi küldötteket arról Maduro, hogy a bolivári kormány nagyra értékeli a kommunista párt által az ország építése érdekében megfogalmazott kritikákat, és javaslatokat.

Az ideiglenes elnök amellett érvelt a két párt forradalmi egysége alapvetően fontosságú a bolivári projekt megerősítéséhez. „Együtt, mi vagyunk Chávez, külön viszont semmik vagyunk, és mindent elveszíthetünk.”

Oscar Figuera, a VKP főtitkára átadott Madurónak egy listát, amelyen a pártjuk kritikai észrevételei találhatóak, amellyel a továbbiakban kívánják erősíteni bolivári folyamat további fejlesztéséhez.

„Népünk, valamint forradalmi és népi szervezeteink segítségével április 14-én Nicolas Madurót köztársasági elnökké fogjuk választani” – jelentette ki óriási ováció közepette Figuera.

Készült John Haylett cikke alapján