A kubai egészségügyi rendszer fejlesztésének eredményeképpen az ország elérte minden idők legalacsonyabb gyermekhalandóságát: ez 4,5 minden 1.000 élve születésre, jelentette be Dr. Roberto González egészségügyiminiszter-helyettes.

A jelenlegi anya halandósági arány is alacsonyabb, 23 jut minden 100.000 élve szülésre, mondta González.

Néhány hónappal 2012 vége előtt az éves gyermekhalandóság mértéke hasonlóan alakul, mint az elmúlt években, ami kevesebb mint 5 minden 1.000 élve születésre, mondta Berta Lidia Castro, a Közegészségügyi Minisztérium Nemzeti Gyermekgyógyászati Csoportjának vezetője. Egy a Prensa Latinának adott interjújában Castro elmondta, hogy ezek az eredmények a kormány politikai akaratának és döntésének köszönhetőek. Annak, hogy az egészségügyi rendszer hozzáférhető és ingyenes mindenki számára, valamint annak a védőoltási programnak, amely 13 betegség ellen nyújt védelmet, és „lehetővé teszi másik kilenc eltűnését”.

Egy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kérésére és az ő felügyeletével elkészített tanulmány Kuba 1959 óta az anyai és a gyermekellátásról szerzett tapasztalatairól megmutatja, hogy a szigetország a gazdasági nehézségei, az Egyesült Államok több mint ötven éve fennálló gazdasági blokádja, hurrikánok és járványok ellenére hogyan csökkentette az 1960-as 35,9-es arányú gyermekhalandóságát 1.000 élve születésre vonatkoztatva, a 2006-os évre 5,3-ra, majd 2011-re pedig 4,9-re, mondta Castro.

Amikor (1959-ben) győzött a kubai forradalom 1.080 lakosra jutott egy orvos; csupán a gyermekek 10 százaléka kapott gyermekgyógyászati ellátást, és a születések kevesebb mint 60 százalékára került sor egészségügyi központokban, magyarázta.

Az 1960-as években az állam által fenntartott központosított szociálpolitika méltányosságot és hozzáférhetőséget biztosított az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és figyelmet fordított a sérülékeny csoportokra, tette hozzá.

Azóta az ország szakterületeken átnyúló akciókat hajtott végre; különböző programokat fejlesztett ki és tökéletesített, és olyan programokat alkotott meg, mint például a családi orvos és a családi nővér, ami egy olyan modell, ami a klinikai és járványügyi szempontok szerint működik, és országszerte létezik.

Különböző, genetikai gyógyszerekkel, immunológiával, gén- és biotechnológiával foglalkozó központok létrehozása az 1980-as években tette lehetővé az anyai-gyermeki egészségügyi program kidolgozását és konszolidálását, azáltal, hogy gyógyszereket és oltóanyagokat fejlesztettek ki, és veleszületett betegségeket ismertek fel, mondta Castro.

Abban az időben indították el az újszülött kori szűrőprogramot, amelyben Alpha-Feto Protein monitorokat alkalmaztak a magzat egészségének meghatározására és az olyan rendellenességek, mint a phenylketonuria, a sarlósejtes vérszegénység és a veleszületett hypothyreosis kiszűrésére.

Számos más programot is elindítottak, köztük az anya és a gyermek számára nyújtott átfogó egészségügyi szolgáltatásokat; anyaotthonokat; emberierőforrás-képzést; járványkezelést; és a nemzetközi szolidaritás kiterjesztését, ami lehetővé tette a kubai szakembereknek, hogy gyermekek egészségügyi ellátásában vegyenek részt több mint 100 országban.

Mindezen eredmények ellenére számos kihívás maradt még, mondta Castro. Például annak a célnak az elérése ilyen, hogy a nők a csecsemőket hat hónapos korig kizárólag szoptassák, hat hónapos és kétéves koruk között pedig kiegészítő táplálásként folytassák ezt. Cél továbbá a kubai egészségi mutatók, köztük a koraszülött csecsemők túlélési arányának és életminőségének növelése; a balesetek csökkentése; a gyermekek megnövelt ellenőrzése is.

Vivian Collazo