A latin-amerikai katonai és stratégiai információkat szorosan figyelemmel követő Brazil Fegyveres Erők vezérkarának bizalmas dokumentumai arra derítettek fényt, hogy 1967-bn Argentína tengeri úton 100 darab százkilós napalmbombát, 250 FAL puskát és 200 darab 45-ös kaliberű pisztolyt küldött Bolíviának, 30.000 illetve 5000 tölténnyel, továbbá volt szállítmányban további 50 darab ötvenkilós napalmbomba is. A dokumentumon 1967. augusztus 31-i dátum szerepel, és októberre az argentin-kubai gerillaharcost elfogták, és bolíviai felföldeken meggyilkolták.
Noha Brazília nem volt meggyőződve Che Guevara állítólagos bolíviai jelenlétéről, tudott az argentin diktátor, Juan Carlos Onganía tábornok bolíviai társának, René Barrientosnak nyújtott segítségéről, aki el akarta fogni a kubaiak által odaküldött gerillavezért, aki „forradalmat” akart kirobbantani a parasztok között.
Abban a hiszemben, hogy bolíviai kollégái nincsenek megfelelően felkészülve a gerillákkal való összecsapásra, Brazília a Bolíviai Légierő pilótáinak kiképzésével támogatta a felkelés-ellenes erőfeszítéseket.
Az O Estado de São Paulo által nyilvánosságra hozott dokumentumok is azt mutatják, hogy a brazil katonai rezsim (1964-1985) megszállottan gyűjtötte a stratégiai és katonai információkat a szomszédjairól és a térségről, és ebből a célból különböző országokban kémhálózatot épített ki.
A titkosítás alól feloldott dokumentumok feltárják, hogy 1978-ban a brazil hadvezetés Argentínára „a legvalószínűbb ellenségként” tekintett, és a hatvanas évek végén kimondottan aggódott a „bolíviai gerillamozgalom veszélyei miatt, mert az Kubától, a Szovjetunió szövetségesétől kapott instrukciókat.”
A riport hangsúlyozza az argentin katonai fölényt a térségben abban az időben, ami arra késztette a brazil hadsereget, hogy felkészüljön egy lehetséges konfliktusra, és szövetségeket tervezzen más szomszédos országokkal, például Uruguayjal és Paraguayjal.
A hatvanas évek végén a brazil katonai rezsim szorosan figyelemmel követte a baloldali gerillamozgalmakat Bolíviában, Kolumbiában és Venezuelában, attól félve, hogy ezek átterjedhetnek Brazíliára.
Az O Estado de São Paulo szerint brazil diplomaták és katonai attasék voltak a felelősök a más latin-amerikai országok katonai és stratégiai titkairól szóló mindenfajta információ éveken át való gyűjtögetéséért.
Különösen érdeklődtek olyan dolgok iránt, mint „a védelmi minisztériumok általános felépítése, azok szervezettsége és működése, az egyes fegyveres erők fegyverzetének száma és típusa, a parancsok, a szárazföldi erők ereje és felszereltsége, azok eloszlása és mozgósítási parancsai, és más stratégiai kérdések, például a légelhárítás és a védelmi képességek, illetve a szárazföldi létesítmények.”
Merco Press