Több mint három évtized telt el azóta, hogy Teresa Jaber lopva elment egy titkos politikai gyűlésre ebben a forró délkelet-mexikói városban, hogy meghallgassa, ahogy a később csak „AMLO”-ként ismertté vált férfi a forradalmat élteti.

„Emlékszem, hogy ezt mondta: „Az ország nem válhat négy-öt ember személyes tulajdonává” – mesélte Jaber, amikor felidézte az 1987-es földalatti összejövetelt, ami után azonnal elköteleződött a férfi ügye mellett.

López Obrador harmadik próbálkozásra idén jó eséllyel megszerzi az elnöki posztot - Fotó: Carlos Jasso/Reuters

Mielőtt követői szétszéledtek volna, hogy hírét vigyék a szavainak, Jaber úgy emlékszik, hogy AMLO egy utolsó jóslatba bocsátkozott azon az éjjelen. „Mexikó elnöke leszek” – mondta nekik. Harmincegy évvel később szavai beigazolódni látszanak.

Most, hogy Mexikó július 1-én megválasztani készül az új elnökét, AMLO – avagy teljes nevén Andrés Manuel López Obrador – áll az elnökválasztási verseny élén.

A felmérések a hatvannégy éves őszülő baloldalinak – akinek koalíciója az Együtt Történelmet Csinálunk nevet viseli – tekintélyes előnyt mutatnak legszorosabb riválisához, a harminckilenc éves ügyvédhez, a jobboldali koalíciót vezető Ricardo Anayához képest. A kormányzó Intézményes Forradalmi Párt kevésbé népszerű jelöltje, José Antonio Meade áll a harmadik helyen.

A kampány során a Jeremy Corbyn és mexikói felesége, Laura Álvarez barátjának számító AMLO megígérte, hogy visszaszerzi az ellenőrzést az olajipar felett, megvizsgálja annak lehetőségét, hogy amnesztiát kapjanak a gyilkos mexikói drogháborúban érintettek, és felveszi a harcot az ország befolyásos tolvaj „maffiáival”.

Az üzenet általános támogatásra talált a kormányzó elitet is érintő döbbenetes korrupciós botrányok miatt felháborodott és demoralizált országban.

„López Obrador az egyetlen választás” – mondta Margarita García Rodríguez háromgyerekes háziasszony AMLO egyik közelmúltbeli kampánygyűlésén a mexikói főváros egyik ipari peremkerületében. „Ha ő nem tud rajtunk segíteni, akkor senki sem tud. Az egész rendszer össze fog omlani.”

Egy hatéves AMLO-kormányzás lehetősége elborzasztja számos becsmérlőjét és ellenségét, akik egy Hugo Chávez-féle autoriter figurának és „trópusi messiásnak” festik le, akiknek ósdi politikája romba fogja dönteni a mexikói gazdaságot.

„A régimódi nacionalizmusban hisz. A régimódi állami beavatkozásban. A régimódi protekcionizmusban. A régimódi mindenkinek egyenlő arányban juttatott állami támogatásokban” – mondta Jorge Castañeda, Anaya két kampányfőnökének egyike, Mexikó korábbi külügyminisztere.

„Elég pragmatikus és intelligens-e ahhoz, hogy megértse, hogy ezek közül számos dolgot nem lehet megcsinálni? Igen. De mit tenne, ha megtehetné?”

AMLO igyekezett lecsillapítani az ilyesfajta félelmeket azzal, hogy egy csoport magasan képzett szakértőt nevezett ki a kabinetjének, és ígéretet tett az üzleti vezetőknek, hogy győzelme esetén „nem lesznek kisajátítások, nem lesznek államosítások”.

Tagadja, hogy Latin-Amerika második legnagyobb gazdaságát a múltba akarná visszarántani. „Ha ezt a borzalmat, amelyben ma élünk, kínálják nekünk a jövőre nézve, akkor a múlt vonzóbb” – mondta AMLO egy közelmúltbeli kampánygyűlésen.

Ám ahogy közelít a júliusi választások napja Mexikóban is fokozódik a pánikkeltés, hogy egy utolsó kétségbeesett nekirugaszkodással megakadályozzák AMLO hatalomra kerülését.

„Ez a fickó a rossz alternatíva Mexikó számára. Fáradt, öreg, idejétmúlt. Bolondok veszik körbe, és régi eszméket vall” – mondja a szintén hatvannégy éves Castañeda, aki fontos figurája azoknak a gyakran apokaliptikus hangvételű kirohanásoknak, amelyekkel AMLO kampányát próbálják kisiklatni.

„Az emberek nem azért járnak a nagygyűléseire, vagy hallgatják őt vagy hisznek benne, mert intelligensen vagy ékesszólóan vagy karizmatikusan beszél. Azért mennek, amit képvisel – a rendszer végét.”

AMLO története a Tabasco folyó mellett lévő Tepetitán városában kezdődik, ahol 1953 novemberében, hét testvére közül elsőként megszületett. Ma a város híres szülöttének mellszobra ott áll egyik gyerekkori otthona előtt egy emléktáblával, amin ez áll: „El Rostro de la Esperanza” – „A remény arca”.

Az eleven helyi hal, a pejelagarto után „El Pejének” becézett AMLO fiatalkorában baseballozott, és apja ruhaüzlete felé kacsintgatott öccsével, José Ramónnal együtt, aki később véletlenül agyonlőtte magát egy pisztollyal.

Az 1970-es évek végén kezdett politizálni, amikor Nacajucába, a Tabasco fővárosától, Villahermosától északra lévő városba költözött, ahol csontal maja őslakosok élnek, hogy az Országos Őslakos Intézetnél dolgozzon.

„López Obrador olyan messianisztikus szellemmel vállalta ezt a szerepet, mint ha ez lenne a végzete” – írta José Agustín Ortiz Pinchetti barátjáról AMLO: Két lábbal a földön című előnyös hangvételű új életrajzában. „Egy kunyhóban kezdett lakni, épp olyanban, mint amilyenekben az őslakos családok éltek.”

Pinchetti felidézi, hogy AMLO a szegény régióban töltött hat éve alatt ő és családja függőágyakban aludtak, és hogyan tűrték „a negyven fok feletti afrikai hőséget” csupán egy kis ventilátorral hűtve magukat. Ez olyan élmény volt, amely meggyújtotta a „belső tüzet” a fiatal tabasqueñóban, és elkötelezetté tette az iránt, hogy Mexikót a sokakért kormányozzák, ne a kevesekért.

Ez jelentős alulról jövő támogatást is hozott AMLO-nak. „Bármit mond, mi elhisszük. Bármit mond, azt teljesíti. Ő egy olyan ember, aki állja a szavát” – mondta Glenda Jasso Aquino, egy csontal maja nő, aki ismerte az elnöki poszt várományosát abban az időben. „Ő több mint egy ember. (…) Azért lesz elnök, hogy segítsen a népének, a földnek, a vidéknek.”

Jasso visszaemlékezett arra, amikor AMLO felvette a harcot a mexikói állami olajvállalattal, a Pemexszel, és a tiltakozók letáboroztak annak irodáinál, hogy kikényszerítsék, hogy fizessen kártérítést azoknak az őslakos közösségeknek és campesinóknak, akiknek a földjeit beszennyezte. „AMLO volt az egyetlen, aki felemelte a szavát” – mondta.

Politikai pályafutása végül AMLO-t Tabascóból az ország fővárosába sodorta. 2000-ben Mexikóváros polgármesterévé választották azzal az ígérettel, hogy „a szegényeket lesznek az első helyen, mindenki jóléte érdekében”.

Kormányzata népszerűnek bizonyult: a baloldal megsemmisítő vereséget mért az ellenfeleire a következő mexikóvárosi választásokon. Állami támogatással csökkentette a metró viteldíját, illetményt állapított meg az idős állampolgároknak és az egyedülálló anyáknak, és a föld fölé emelt autópályákat épített. Bírálói ezeket az intézkedéseket populizmusnak nevezték, de azonnal átvették őket az ország más részein.

„Ha megnézzük, hogy hogyan vezette Mexikóvárost, akkor azt láthatjuk, hogy messze nem olyan radikális” – mondta Carlos Bravo Regidor, a Közgazdaságtudományi Oktatási és Kutatási Központ tanára.

Ahogy AMLO hozzálátott a mexikói főváros átalakításához egyúttal elkezdett kacsintgatni a végső politikai célja, az elnökség felé is. Első próbálkozásakor 2006-ban kicsivel maradt csak alul, és ezt követően vitatott módon azt állította, hogy választási csalás áldozata lett, és élére állt annak a tiltakozásnak, amely több hónapra elfoglalta Mexikóváros politikai központját. 2012-ben újra vereséget szenvedett.

Második kudarca óta AMLO igyekszik mérsékeltebb képet mutatni magáról – csalódást keltve ezzel egyes követőiben. Így vélekedik róla az immáron ügyvéddé lett Jaber is, aki egy radikálisabb vezetőben reménykedett. „Immáron nem azoknak az éveknek a forradalmára” – mondta.

Forradalmár vagy sem, ahogy közeledik a választások napja, sok elemző meg van róla győződve, hogy AMLO megingathatatlan helyzetben van, még ha egy közelmúltbeli felmérés azt is mutatta, hogy fő vetélytársa javított a pozícióján.

Castañeda elmondta, hogy napi tizenhat órát dolgozik a verseny állásának megfordításáért, és azt állította, hogy jelöltjének, Anayának van egy „észszerű dobása”, hogy elérje, hogy AMLO-nak harmadszorra se legyen szerencséje. Az valóban lehetséges, hogy a következő hetekben egy nagy AMLO-ellenes koalíció köttetik.

Castañeda ugyanakkor elismerte, hogy jelenleg „viszonylag” nagy a különbség a jelöltek között. Sok mexikói szavazónak mára már annyira elege van a rendszerből, hogy ezt gondolják: „Egyszerűen csak meg akarunk már szabadulni ezektől a figuráktól, és nos, adjunk neki egy esélyt.” AMLO és támogatói azt remélik, hogy július 1-én végül meg is teszik.

Írta: David Agren és Tom Phillips

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság