Ez a címe a portugál újságíró Miguel Urbano Rodriguez érdekes és értékes cikkének, aki régóta portugál elvtársaink lapjának Kubába kiküldött tudósítója. Azért mondom, hogy értékes, mert olyan igazságokat ír le cikkében, amelyek kimondását ma nem sokan kockáztatják meg.
Az alábbiakban szó szerint idézek néhány mondatot ebből a cikkből, ami kétségtelenül a valódi újságírás próbaköve. Rodriguez így fogalmaz:"Ellenszenvvel tölt el az a terminológia, amellyel a FARC-EP-t a kolumbiai kormány és hadsereg megbélyegzi, és amelyet átvett az ENSZ, az Európai Unió, az európai és egyesült államokbeli média. A terrorizmus mellett kábítószer-kereskedelemmel is vádolják.
A "drogkereskedelem partizánharca" szlogen, melyet az USA exnagykövete, Louis Stamb talált ki és terjesztett szorgalmasan, olyannyira elérte célját, hogy még kommunista értelmiségiek is elhitték a rágalmakat. A kampány olyan intenzív, hogy a televíziós csatornák és az újságok már rutinszerűen számolnak be a FARC által létesített "kokaingyárakról" az amazóniai erdőkben."
És hozzáfűzi: " Az élet alkalmat adott, hogy több hetet eltöltsek egy FARC-táborban, az Amazonas forrásvidékén. Olyan csodálatos harcosokat ismertem meg ezekben a napokban, mint Simón Trinidad, akit Uribe később átadott az Egyesült Államoknak ahol három bohózatba illő per után (kettőt megszüntettek) raboskodik. Végül kábítószer-csempészéséért ítélték el őt, az ex-bankárt, egy gazdag arisztokrata család sarját.
Ekkoriban léptem kapcsolatba - tisztelettel és csodálattal, amely barátsággá fejlődött - Raúl Reyes parancsnokkal is. Kapcsolatunkat egészen addig ápoltuk, míg Sucumbíosban, Putumayo déli részén megölték a Juan Manuel Santos által kitervelt bombázásban.
Manuel Marulandával, a FARC alapítójával csak egyszer beszéltem néhány percet. De felejthetetlenül őrzöm emlékét ennek a forradalmárnak, kommunista példaképnek, az amerikai történelem páratlan katonai stratégájának. Amikor az aljas vádakat olvasom a FARC harcosai ellen, főleg Rogrigo Grandára, alias Ricardo Gonzálesre gondolok, atyai jó barátomra, aki egyike a legtisztább és leghitelesebb forradalmároknak, akiket volt alkalmam életem során megismerni.
A FARC-EP harcosaira gondolva, a holtakra, a raboskodókra vagy a hazájuk hegyeiben és erdeiben harcolókra, ismétlem: természetes, hogy undor fog el, ha olyan bűnözőket magasztalnak álszent módon, mint Juan Manuel Santos."
És így folytatja a portugál elvtárs: "Egy bizonyos: Uribe és Santos nevét és azét a söpredékét, mely őket támogatja, elfelejti majd a jövő generáció.
Manuel Marulandáét, Jacobo Areasét és Raúl Reyesét pedig nem. Az évek múlásával nem érik el őket a rágalmak. Alapvetően hozzájárultak a történelem építéséhez, hűen az emberiség örök értékeihez. Megtestesítették az eszméket, melyekért éltek és harcoltak Latin-Amerika olyan hősei, mint Bolívar, Artigas és Martí."
Végezetül szeretném hozzáfűzni, hogy amikor a hatvanas évek végén látogatóban voltam Bogotában, és hosszas beszélgetés után Gilberto Vieiraval, Alvaro Vasquezzel és más kommunista pártvezetőkkel, amikor még ezen testvérpárt nem kezdett gerillaháborút, született meg az az ötlet, ami alapján az azóta már elesett, és Marulanda mellett a FARC alapítójának tartott Jacobo Areas elvtárs Caracasba látogatott.
Fordította: Slakta Norbert