Tizenkét hónappal ezelőtt nagy felfordulást okozott, hogy Pedro Pablo Kuczynski legyőzte az elnökválasztás második fordulójában Keiko Fujimorit, a jelenleg börtönben ülő keményvonalas jobboldali exelnök, Alberto Fujimori lányát.

A hetvenes éveiben járó centrista közgazdász mindössze 41 ezer szavazattal győzött – a több mint 17 millióból – miután Fujimori populista kampányát korrupciós vádak ásták alá, köztük az, hogy az egyik legnagyobb pénzügyi támogatóját vizsgálat alá vonta az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Hivatala (DEA).

Kuczynski elnök megválasztása után egy évvel egyre nagyobb bajban van - Fotó: Perui Elnöki Hivatal/Flickr

Az eredményt Peruban sokan a tisztesség és a jogállamiság győzelmének tekintették. Kuczynski győzelme karrierjének csúcspontját jelentette, korábban volt gazdasági miniszter, miniszterelnök, a Világbank meghatározó tisztségviselője és sikeres befektetési bankár. Fujimori ugyanakkor nem volt képes távolságot tartani apja problémás örökségétől, akinek 1990 és 2000 közötti elnökségét egy olyan kleptokráciaként tartják számon, mely megvásárolta az újságírókat és elcsalta a választásokat, miközben egy sor súlyos emberijog-sértés felett hunyt szemet.

Egy évvel később azonban a Kuczynski-adminisztráció erős támadás alatt áll, és egyre több perui aggódik amiatt, hogy ez mit is jelent a törékeny demokrácia és a gazdaság fejlődését gátoló járványszerű korrupcióval szembeni fellépés tekintetében.

A probléma gyökerét azt jelenti, hogy a kongresszusi többséget Fujimori Népi Erő nevű pártja szerezte meg, mely hajlamos az igazságon túl mutató retorika és keményvonalas taktikázás alkalmazására. Ezek közé tartoznak a Kuczynski kormányának jól ismert tagjai ellen indított felelősségre vonási eljárások, melyek gyenge – vagy egyenesen hazug – állításokon alapulnak.

Peru nyílt listás választási rendszerének köszönhetően a szavazatok 36 százalékával a Népi Erő hetvenhárom mandátumot szerzett meg százharmincból az egykamarás Kongresszusban. Ezzel szemben Kuczynski Peruiak a Változásért pártjának csupán tizennyolc képviselője van.

A húsz mandátummal rendelkező baloldali Széles Front szövetség, melytől arra lehetne számítani, hogy támogatja az elnököt a rendőrség és az igazságszolgáltatás rendszerének megújításában, miközben ellenzi a szabadkereskedelmen alapuló gazdasági programját, reménytelenül megosztottá vált.

Ez pedig meglehetősen rosszul érinti Kuczynskit. A 41 éves Fujimorit, aki szoros ellenőrzés alatt tartja a fegyelmezett kongresszusi csoportját, és alig beszélt nyilvánosan a meglepetésszerű veresége óta, sokan tartják rossz vesztesnek, akit a bosszú motivál.

A Perui Katolikus Egyetem politikatudomány professzora, Eduardo Dargent egyike azoknak, akik azt találgatják, hogy a Népi Erőnek van-e valamiféle stratégiája, vagy egyszerűen csak a puszta sértettség hajtja.

„Nehéz eldönteni, hogy van-e valamiféle stratégia, vagy pusztán a fujimorizmus keményvonalasai versenyeznek egymással azon, hogy ki tudja a leghangosabb támadást indítani a kormányzattal szemben” – fogalmazott Dargent.

Szándékukban áll vagy sem, cselekedetüknek súlyos következményei vannak, figyelmeztetett a politológus.

„Az elnök elmozdítása az egyik lehetőség” – tette hozzá Dargent. „Fontos, hogy erről is gondolkozzunk, noha ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy ez lenne a fujimoristák célja vagy ezen ügyködnének. Lehet, hogy ennél sokkal opportunistábbak, és attól függően cselekszenek, hogy éppen miből lehet hasznot húzni.”

Kuczynski gondjai decemberben kezdődtek, amikor nagyra becsült oktatási miniszterét, az előző elnök Ollanta Humala kormányából átigazolt Jaime Saavedrát felelősségre vonták.

Az ellene felhozott vádak gyanús számítógép-vásárlásokhoz, és a Limában megrendezésre kerülő 2019-es Pánamerikai Játékok előkészületeiben történt késésekhez kapcsolódtak, mivel a játékokért az oktatási tárca felel. A Népi Erőn kívül azonban kevesen hiszik el ezeket az okokat, és többségükben inkább úgy vélik, hogy a valódi okot az jelentette, hogy Saavedra megpróbálta megváltoztatni Peru katasztrofális oktatási rendszerét, amivel veszélyeztette volna jelentős részben a fujimoristákhoz kötődő, igen jövedelmező, de tudományosan meglehetősen gyanús magánegyetemeket.

A felelősségre vonásról szóló vita hangnemét Luis Galarreta fujimorista kongresszusi képviselő adta meg, aki gyakorlatilag azzal vádolta meg az OECD-t, hogy „lélektani hadviselésbe” kezdett azzal, hogy a legutóbbi PISA-jelentésben azt állapította meg, hogy Peru Saavedra oktatási minisztersége alatt elmozdult korábbi sereghajtó szerepéből a szövegértés és a matematika területén.

Miután eltávolították, Saavedrát azonnal leigazolta a Világbank, mely kinevezte őt a szervezet oktatásért felelős legfőbb tisztviselőjének. Peruban azonban folytatódtak a felelősségre vonási eljárások.

Martin Vizcarra közlekedési miniszternek júniusban kellett lemondania, hogy elkerülje Saavedra sorsát. A fujimoristák most Carlos Basombrio belügyminiszter és Alfredo Thorne gazdasági miniszter fejét követelik, akik ellen felhozott vádakat a független elemzők pontosan annyira tartják megalapozottnak, mint a korábbi minisztertársaik ellenieket, de úgy tűnik, hogy mindkettőjük ellen megindítják a felelősségre vonási eljárást.

Eközben Kuczynski egyre kevésbé képes kezelni a fujimoristák áskálódásait. Többször is hajlott a megbékélésre feléjük, és figyelmen kívül hagyta a támogatóinak azon javaslatát, hogy kérjen bizalmi szavazást a kabinetjével szemben a kongresszusban. Amennyiben a kormány elveszítene két ilyen szavazást, akkor automatikusan új parlamenti választásokat kellene kiírni – amelyen nagy valószínűséggel a fujimoristák nem tudnának többséget szerezni.

Egy alkalommal az elnök találkozott és együtt imádkozott Keiko Fujimorival Lima rendkívül konzervatív érsekének, Juan Luis Cipriani rezidenciáján, amire sokan a tekintélyét aláásó gesztusként tekintettek.

„Egyértelműen a parlament az, mely meghatározza, hogy mivel foglalkozzon az ország” – fogalmazott Julio Arbizu, a korrupcióellenes ügyészség egykori vezetője. „Sajnos Kuczynski egy gyenge elnök, aki távolságot tart attól a fujimorista-ellenes szövetségtől, mely az elnökségbe segítette, és amelyhez a baloldalról is sokan csatlakoztak.”

Ez a mostani konfliktus a lehető legrosszabbkor jön Perunak, amit Brazílián kívül a legjobban megviselt az Odebrecht-botrány.

A 2001 és 2016 közötti mindhárom elnök vizsgálat alatt áll az ügyben. Alejandro Toledót azzal vádolják, hogy húszmillió amerikai dollár jutalékot tett zsebre, és a kiadatását kérték Kaliforniából. Eközben további botrányok vég nélküli sora rázza meg az igazságszolgáltatást, a regionális és helyi kormányzatokat, valamint más intézményeket.

Rendkívül veszélyes, hogy ezek a támadások olyan időszakban érkeznek, amikor a peruiak egyre inkább egy erőskezű vezetőre vágynak. Miközben a szegénység és az egyenlőtlenség továbbra is általánosan elterjedt, a közintézmények már nagyon reformokra szorulnak, a peruiak közel 40 százaléka lenne hajlandó elfogadni autoriter kormányzatot, ha az képes lenne a problémákat megoldani.

A Kongresszus szintén mély bizalmatlansági válsággal néz szembe, ami részben annak köszönhető, hogy a fujimorista törvényhozók egy részét olyan rosszindulatú vádakkal illeték, minthogy hamis bizonyítványokkal rendelkeznek, kapcsolatokat ápolnak a kokainkereskedelemmel, valamint nem fizetnek gyermektartást.

Valóban, az igazságszolgáltatással és a politikai pártokkal együtt a peruiak a Kongresszust is az ország legromlottabb intézményei közé sorolják. A törvényhozói többség birtoklása és annak önkényes használata azonban könnyen jelentős hátrányt hozhat a Népi Erő számára.

Nyilvánvaló, hogy ez a csatározás csak fokozza a peruiak lesújtó véleményét az egész politikai osztályról. A 2021-ben esedékes következő elnökválasztásokig nagy valószínűséggel jelentős politikai bizonytalanság fog uralkodni Peruban, egy elszigetelt elnökkel és egy népszerűtlen törvényhozással. Ez egy olyan helyzet, melyben mindenki veszít – de leginkább a szavazók.

Írta: Simeon Tegel Limában élő újságíró.

Megjelent az America’s Quarterly weboldalán.

Fordította: Latin-Amerika Társaság