Február 21-én közel 6,5 millió bolíviai választó dönt arról, hogy módosítsák-e úgy az alkotmányt, hogy az lehetővé tegyen egy egymást követő harmadik elnöki ciklust. Az igen szavazatok győzelme esetén Evo Morales és Álvaro García Linera alelnök egy újabb ötéves ciklusért indulhatnának 2019-ben. Ha a nem szavazatok győznek, akkor viszont a kormányzó MAS (Mozgalom a Szocializmusért) pártnak új jelölteket kellene indítania 2019-ben.

Morales Bolívia történetének leghosszabb ideje hatalmon lévő elnöke, aki a közelmúltban volt tíz éve hivatalban (2005-2015). Ez figyelemre méltó eredmény egy olyan országban, ahol korábban közel kétszáz puccsot hajtottak végre. Egyúttal ő van a leghosszabb ideje hivatalban az összes regnáló latin-amerikai elnök közül is, a jelenlegi ciklusa 2020-ig tart. A javasolt módosítás lehetővé tenne számára egy egymást követő negyedik ciklust is. Ezzel már összesen húsz évnél járna az első megválasztása óta, ami még az új alkotmány megalkotása előtt történt.

Holnap a Morales-kormányról is véleményt mondanak a bolíviaiak - Fotó: Flikr/Randal Sheppard

Morales azt szeretné, ha a bolíviai szavazók 70 százaléka jóváhagyná a módosítást – noha egyszerű többségre van csak szükség –, ami így meghaladná azt az 54, 64 és 61 százalékot, amelyekkel a 2005-ös, 2009-es és 2014-es választásokon győzött. Emellett elsöprő 67 százalékos győzelmet aratott a 2008-as visszahívási népszavazáson is.

A népszavazást kedvezően időzítették, mivel azt mindössze egy hónappal Morales tízéves hivatali idejének megünneplése után rendezik, amikor a gazdaság továbbra viszonylag erős, noha egyre nagyobb veszélyt jelent számára a nyersanyagárak világméretű visszaesése. A legutóbbi közvélemény-kutatások mégis szoros versenyt jeleznek, mivel a kutatásokban nagyobb súllyal szerepelő nagyvárosokban kis különbséggel vezetnek a nemek, míg más területek az igen felé hajlanak. (A vidéki szavazók, akik a bolíviai választópolgárok 30 százalékát teszik ki, határozottan támogatják Moralest, és általában alulreprezentáltak a hivatalos mérésekben.)

Az igen mellett mozgósítanak a MAS párt vezetői, polgármesterei, kormányzói, illetve a hozzá kapcsolódó társadalmi mozgalmak, így a földműves, munkás és őslakos csoportok, Moralesszel és García Linerával az élen. Az igen támogatói azzal érvelnek, hogy Moralesnek szüksége van egy újabb ciklusra, hogy befejezze azt a munkát, amiért megválasztották, és amit a Hazafias Program 2025-ben képviselt. Azt az ambiciózus tervet, amelynek célja, hogy csökkentse a szegénységet és biztosítsa az alapvető szolgáltatásokat valamennyi bolíviai számára a szénhidrogén-, az energia-, a mezőgazdasági, a bányászati, a tudományos és a technológiai ágazatokban.

Morales egyébként gyakran emlegeti, hogy az az ötlet, hogy meghosszabbítsák a hivatali idejét, eredetileg azoktól a társadalmi mozgalmaktól származik, akik tavaly szeptemberben végigvonultak La Paz utcáin, hogy személyesen adják át az erre vonatkozó aláírt petíciót a többnemzetiségű parlamentnek.

„A dolgozók és a civil szervezetek nem fogják veszélybe sodorni ezt a »változási folyamatot«, és ezért támogatjuk Morales elnök újraválasztását” – mondta akkor a munkások egyik képviselője.

Bár a színfalak mögött, de szintén az igent támogatja az ország keleti síkságai mezőgazdasági elitjének jelentős része, és más vállalkozók, akik profitálnak az „Evo-boom”-ból, és akik Morales elnökségét kulcsfontosságúnak tartják Bolívia jövőbeni stabilitása szempontjából. „Csak hálásak lehetünk, hogy Evo van nekünk” – mondta nemrég egy üzletember a Financial Timesnak. „A kormány talán ellenőriz (…), de talán nekünk itt erre van szükségünk a stabilitáshoz.”

A nem-kampány is sokkal sokrétűbb a vártnál. Támogatói/szövetségesei között vannak olyan ismert ellenzéki alakok, mint Samuel Doría Medina cementmágnás, a korábbi konzervatív elnök, Jorge („Tuto”) Quiroga és az igazságszolgáltatás elől menekülő egykori cochabambai kormányzó, Manfred Reyes Villa.

Hozzájuk csatlakozott a MAS-t elhagyók népes tábora és egykori MAS-szövetségesek is, élükön Luis Revilla La Paz-i polgármesterrel és Félix Patzi La Paz-i kormányzóval, aki az új balközép Sol.bo párthoz tartozik. Ez a szervezet főleg azokat az elhidegült városi középosztálybeli szavazókat képviseli, akik a TIPNIS-konfliktus miatt szakítottak Moralesszel, de támogatják olyan elégedetlen népi rétegek is, mint a Potosí polgári csoportok, akik többet vártak a Morales-kormánytól. Ez a MAS különféle bírálóit – Morales politikai projektjének vehemens ellenzőitől azokig a baloldaliakig, akik a megrekedt „változási folyamat” rehabilitálásában bíznak – képviselő alkalmi szövetség először próbál egy közös cél elérése érdekében egységet teremteni közöttük.

A nem progresszív támogatói szerint az elnöki ciklus meghosszabbítása sérti a hagyományos andoki vezetőségcserélődés elvét, és az csak a MAS-on belüli autokratikus tendenciák állandósítását szolgálná, megakadályozva ezzel egy új vezetőség kifejlődését. Szerintük a játékszabályok a hatalmon lévők érdekében történő megváltoztatása szándékolatlan, de hosszan tartó negatív következményekkel járhat a bolíviai demokráciára nézve. Akik jobban szimpatizálnak Moralesszel, például az egykori MAS-elöljáró, Rafael Puente, azt mondják, hogy Morales profitálhat egy politikai „időkérésből”, amely idő alatt visszatérhet a támogató rétegekhez, és ezzel előkészítheti a terepet egy jövőbeli jelölt számára.

Igazából miközben a latin-amerikai tendencia a korlátlan elnöki újraválaszthatóság irányába mutat, a legtöbb országban előírás, hogy a hatalmon lévők álljanak félre egy meghatározott, egy ciklustól (Chile) tíz évig (El Salvador) terjedő időszakra, mielőtt indulnak az újraválasztásukért. Egy nemrégiben bevezetett ecuadori alkotmánymódosítás is ezt a mintát követi, és arra kényszeríti a kormányon lévő Correát, hogy ne induljon a következő (2017-es) választásokon. Négy ország (Guatemala, Paraguay, Kolumbia és Mexikó) csupán egy ciklust engedélyez az elnököknek, az újraválasztás lehetősége nélkül, és csak három ország (Venezuela, Nicaragua és Honduras) törölte el teljesen az újraválasztásra vonatkozó korlátozásokat.

A választás napjának közeledtével a kampány fokozódik, és felerősödött a propaganda a hagyományos és a közösségi médiában – különösen a kormány részéről, ami nem habozik kihasználni a hatalmi pozíciójából származó előnyöket. A Választási Bizottság (TSE) tett bizonyos lépéseket a viszonyok kiegyenlítéséért, például korlátozta az állami hirdetések sugárzásának mértékét, azonban ezt a döntést a kormány megtámadta, és nemrégiben a bolíviai alkotmánybíróság (TCP) vissza is vonta.

A kampány során kreatív energiákat is bevetnek elsősorban annak érdekében, hogy megnyerjék a döntő fontosságú fiatal szavazókat. Az igen egy a Csillagok háborúját parodizáló reklámfilmet készített (Bolívia háborúja: Az ébredő Igen), amelynek főszereplője Evo Morales, aki különböző nyilvános rendezvények „emberi mozaikjain” tűnik fel „Evo generációjának” több ezer tagja között. Félix Patzi pedig „Patzicletazos” elnevezéssel biciklikaravánt indított a nem támogatására.

Mindkét tábor erőteljesen él a túlzások, félelemkeltő taktikák és a „piszkos trükkök” eszközével. Az alelnök arról beszélt a bolíviaiaknak, hogy a nem győzelme a MAS-projekt végét és az Egyesült Államok által támogatott neoliberális rezsimek visszatérését jelentené. Ő és Morales azt állítják, hogy a nem-kampány annak az Egyesült Államok által finanszírozott stratégiának a része, amelynek célja aláásni és megdönteni Latin-Amerika baloldali kormányait (ami egyébként igaz is lehet, de az ennek alátámasztására eddig felhozott bizonyítékok nem meggyőzőek). Sőt, a bolíviaiak azt kockáztatják, hogy elveszíthetik az (időseknek, várandós nőknek és az iskolás gyerekeknek járó) állami pénzügyi támogatásokat, vagy akár az otthonukat is, ha az igen veszít.

A nem hívei ezzel szemben azt mondják, hogy az igen győzelmével Morales korlátlan ideig hatalmon maradhatna, amivel lényegében diktatúra alakulna ki. Annak a kampánynak, ami kimondottan Morales személyének lejáratására irányul, nepotizmussal, korrupcióval és hűtlen kezeléssel – például egy állítólagos kétszáz dolláros hajvágással – vádolva az elnököt, nem sok hatása van.

Valójában mind az igen-, mind pedig a nem-kampány a Morales-kormányról, annak tízéves kormányzásáról és a jövőre vonatkozó ígéreteiről szóló népszavazásnak tekinti a voksolást. Sokkal inkább egy elnökválasztásnak, mint egy alkotmányreformról szóló népszavazásnak. Ez előnyös a nagy támogatottsággal rendelkező Morales számára.

Valószínűleg az igen fog nyerni, de sokkal kisebb arányban, mint amilyen aránnyal Morales a legutóbbi választásokon győzött. A bolíviaiakat aggasztja, hogy milyen következményekkel járhat a hivatali ciklus meghosszabbítása, ha nem is a jelenlegi, de a jövőbeli elnökökre nézve, és kit tudja-e majd így nevelni a MAS az új vezetést.

Ezeket az aggodalmakat a legtöbb választó számára mégis ellensúlyozza az abból fakadó anyagi elégedettség, hogy Bolívia gazdaságát továbbra is Latin-Amerika legerősebb gazdaságai között tartják számon, és amit nagyarányú állami beruházások hajtanak előre. A Morales által szorgalmasan gyűjtögetett és immáron a GDP 42 százalékát kitevő valutatartalékokkal mérsékelhetőek a csökkenő nyersanyagárak okozta problémák, legalábbis egyelőre.

A bolíviaiak erősen azonosulnak Morales ambiciózus népi-nemzeti programjával is, ami olyan projektekkel tette le a névjegyét, mint a La Paz-i teleférico (kötélpályás felvonó), a Túpac Katari távközlési műhold – ami a távoli falvak iskoláiba is elvitte az Internetet –, illetve az a merész kampány, amellyel Bolívia igyekszik visszaszerezni a tengeri kijáratát Chilétől. Ehhez képest a törékeny egységet mutató nem-mozgalom nem képvisel koherens programszerű alternatívát a MAS-szal szemben, és megbélyegzi azt a népszerűtlen hagyományos ellenzéki politikusokkal való túlzott azonosulás.

Úgy tűnik, hogy ilyen vagy olyan módon, de sokan hisznek erősen abban – a bolíviai tőkések éppúgy, mint az őslakos és földműves szavazók –, hogy Morales továbbra is létfontosságú a nép-nemzeti projekt előrehaladása szempontjából. Manuel Canelas MAS-képviselő ennek ellenére úgy látja, hogy az igenek esetleges februári győzelme egyáltalán nem garancia arra, hogy Moralest 2019-ben újraválasztják.

Ha az emberek adnak is Moralesnek egy újabb esélyt, mondja Canelas, türelmetlenül fogják várni, hogy hogyan kezeli a fennálló problémákat, például az igazságügyi rendszer reformját, a nők elleni intézményesült erőszak kérdését, illetve a kitermelés-központú gazdaság elmozdítását egy diverzifikáltabb, produktívabb gazdaság felé, úgy, hogy közben egyensúlyban tartja a különböző társadalmi csoportok jobb életkörülményekre, munkahelyekre és szolgáltatásokra vonatkozó követeléseit.

Tekintve, hogy csak idén 30 százalékkal estek a gázexportból származó bevételek, ez nagy feladat; még egy olyan elnök számára is, akinek neve (evo), ahogyan erre Pablo Stefanoni újságíró felhívta a figyelmet, a Spanyol Királyi Akadémia szótára szerint „végtelen időszak”-ot jelent. (Ez tényleg így van, itt lehet ellenőrizni.)

Írta: Emily Achtenberg

Forrás: NACLA Report on the Americas, 2016. február 10.

Fordította: Latin-Amerika Társaság